Kwiatkowski v. Poland
no. 58996/11
2019. május 16.

A lengyel közmédia volt vezetője, Robert Kwiatkowski azután fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság nyilvános jelentése megállapította, hogy kenőpénzt kérve korrupciós ajánlatot tett, holott ellene büntetőeljárás sem indult az ügyben. A Bíróság Kwiatkowski panaszát elfogadhatatlannak minősítette, mivel a parlamenti bizottság nem a büntetőjogi felelősséget állapította meg, hanem – tényeken alapuló – véleményt fogalmazott meg, a kérelmező magánszférájának pedig az ügyben lefolytatott, „önkényesnek vagy a valósággal nyilvánvalóan ellentétesnek nem minősülő” vizsgálat a szükséges és arányos korlátozását jelenti. Bár a végeredmény az elfogadhatatlanság megállapítása, a döntés mégsem tisztán formai elutasítást jelent, hiszen a Bíróság tartalmilag vizsgálta – és találta az Egyezménynek megfelelőnek – a lengyel parlament és a Kwiatkowski személyiségi jogi keresetét elutasító bíróságok eljárását.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ügy előzményei

Az ügy kérelmezője, Robert Kwiatkowski 1998 és 2004 között volt a lengyel köztévé, a TVP S. A. (Telewizja Polska) igazgatótanácsának elnöke. 2002 decemberében a Gazeta Wyborcza cikke robbantotta ki a Rywin-ügyet, amely az akkor még kormányzó lengyel szociáldemokratákat érintő legsúlyosabb korrupciós botrányok egyike volt. Az események ítéleti bizonyossággal feltárt része szerint 2002 júliusában a köztévében tisztséget viselő és oda műsorokat is gyártó ismert lengyel filmproducer, Lew Rywin kereste meg azzal az – állítása szerint őt megbízó „hatalmi pozícióban lévő személyek csoportjától” származó – ajánlattal Adam Michniket, a Gazeta Wyborcza szerkesztőjét, hogy 17,5 millió dollárért a lap tulajdonosi körét helyzetbe hozva úgy alakulnának át a médiatörvény szabályai, hogy megszűnnének a nyomtatott sajtó tulajdonosaira vonatkozó korlátok a televíziócsatornák üzemeltetésében, így út nyílna többek közt a lengyel köztévé második csatornájának megvásárlásához is.

A korrupciós ajánlat ténye a Gazeta Wyborcza által nyilvánosságra hozott rögzített beszélgetések tartalma alapján nem volt vitatott (Rywint később, az ügyben egyedüliként befolyással üzérkedésért el is ítélték), azonban a megbízók személyéig csak a parlamenti vizsgálat jutott el: a Sejm által 2004 szeptemberében – a kirendelt vizsgálóbizottság kisebbségi véleményének alapján – elfogadott vizsgálati jelentés a Rywin ajánlata mögötti személyként Leszek Miller kormányfő mellett többek között Kwiatkowskit is nevesítette passzív vesztegetés elkövetőjeként. (Rywin egyébként maga is a Bírósághoz fordult a parlamenti vizsgálat megállapításai és annak sajtóbeli ismertetése, valamint a parlamenti vizsgálat és saját büntetőeljárása egymáshoz való viszonyában az ártatlanság vélelmének sérelme miatt, azonban kérelmeit a Bíróság a Rywin v. Poland ügyben elutasította.) 

Kwiatkowski ezután a Sejmmel szemben jóhírnevének sérelme miatt polgári pert indított, az álláspontja szerint jogsértő és valótlan állítások miatt kártérítést és nyilvános bocsánatkérést követelve. A Varsói Bíróság azonban 2009 novemberében keresetét elutasította azzal, hogy a kifogásolt közlések véleménynyilvánításnak minősülnek, a Sejm eljárása pedig törvényes keretek között, a kormányzat ellenőrzésére irányuló alkotmányos feladatkörön belül zajlott a közhivatalt betöltő Kwiatkowskira is kiterjedően.  A bíróság szerint az, hogy a Sejm eltérő következtetésre jutott a történtekről, mint a büntetőügyben eljáró hatóság, önmagában nem jogsértő és nem is jelenti bírósági hatáskörök elvonását, ugyanakkor a Sejm döntésének a perbíróság általi tartalmi felülvizsgálata viszont a parlamenti ellenőrzési jogkörbe való indokolatlan beavatkozást jelentene.

A döntéssel szemben a kérelmező fellebbezéssel élt, hivatkozva az Egyezményben foglalt jogok közül a tisztességes tárgyaláshoz, a magánélethez, a hatékony jogorvoslathoz való jogokra, továbbá az eljárás szerinte diszkriminatív voltára. A Varsói Fellebbviteli Bíróság azonban 2010 áprilisában elutasította a fellebbezést, megállapítva, hogy a Sejm bizottságának létrehozása alkotmányos, eljárása törvényes volt, a jelentés nem tényeket állapított meg, hanem abban a Sejm véleményt nyilvánított. A másodfokú bíróság szerint a megállapítások a büntetőeljárásra hatást nem gyakoroltak, a felperes magánéletét nem érintették. A jogerős döntés külön kimondja, hogy a kérelmező nem volt megfosztva a jogorvoslat lehetőségétől, illetve hogy a Sejm nem tehető felelőssé az ügyről beszámoló sajtó által tett állításokért, az ott kifejtett véleményekért. Az ügyben előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság 2011 márciusában elutasította. Mindeközben az ügyben 2004-ben indult ügyészségi nyomozás a cselekmények elévülésére tekintettel 2008-ban úgy szűnt meg, hogy az a megbízók személyét nem tudta megállapítani, ugyanakkor Kwiatkowski hamis tanúzás miatt az őt megnevező személyekkel szemben tett feljelentését is elutasították a lengyel nyomozóhatóságok.

A kérelmező 2011 szeptemberében fordult a bírósághoz, kérelmében büntetőjogi felelősségének a Sejm általi kimondását a tisztességes eljáráshoz való joggal és az ártatlanság vélelmével ellentétesnek tekintette, emellett hivatkozott jogorvoslati jogának hiányára, illetve a magánélethez való jogának sérelmére is, amelyet a sajtóbeszámolók is súlyosabbá tettek.

Kwiatkowski 2015-ben, éppen pártot elhagyó politikusként. Forrás: https://bit.ly/2WMpndW

A Bíróság döntése

A Bíróság a 6. cikken alapuló, az eljárás tisztességtelenségére alapozott kérelmeket a Rywin ügyre hivatkozva azzal utasította el, hogy a lengyel közjogi rendszerben a parlamenti vizsgálóbizottságok által folytatott, politikai jellegű vizsgálat nem dönt a büntetőjogi felelősségről, és annak célja a parlamenti ellenőrzési jog gyakorlása, későbbi hatósági vizsgálatok megindításának és parlamenti hatáskörbe tartozó – jelen esetben a törvényalkotást érintő – korrekciós intézkedéseknek a megalapozása. A Bíróság emellett elfogadta a nemzeti bíróságok azon megállapítását is, hogy a jelentésben foglalt következtetés nem tényállításnak minősült, hanem a vizsgálóbizottság, illetve a Sejm véleményét tükrözte, amelyet e szervek a sajtóhírek alapján indított, a parlamenti ellenőrzés alá tartozó személyek magatartására vonatkozó tényekre kiterjedő vizsgálat alapján fogalmaztak meg. Mivel ráadásul Kwiatkowskit – Rywinnel ellentétben – meg sem gyanúsították az ügyben, a Sejm eljárása a bíróság szerint nem vonható a 6. cikknek a büntetőjogi vádak elbírálására vonatkozó rendelkezései alá.

A Bíróság ezt követően – mivel büntetőeljárás az ügyben nem indult – együttesen bírálta  el az egyaránt a kérelmező jóhírnevének sérelmét állító, a magánélet védelméről szóló 8. cikkre és az ártatlanság vélelmét kimondó 6. cikk (2) bekezdésre alapozott kérelmeket, hangsúlyozva azonban, hogy a büntetőeljárás hiánya nem akadálya annak, hogy a vizsgálat az ártatlanság vélelmével kapcsolatos szempontokat is figyelembe vegye. A Bíróság szerint a 8. cikk hatálya kiterjedt ugyan a sérelmezett közlésre, azonban nem látott okot arra, hogy felülbírálja az eljáró nemzeti bíróságok azon, a lengyel alkotmányos szabályokon alapuló következtetését, hogy az ügyben, annak súlyára tekintettel, e jog korlátozása egy demokratikus társadalomban szükséges volt. Ebben a körben a Bíróság döntő körülményként értékelte, hogy magas rangú állami tisztviselőket gyanúsítottak  súlyos korrupciós visszaélésekkel, így a vizsgálati jelentés nyilvánosságra hozatalához fontos közérdek kapcsolódott, a közhivatalt viselő személy tűrési kötelezettsége pedig magasabb, mint a magánszemélyeké. Szintén megalapozottnak ítélte a lengyel bíróságok álláspontját az EJEB abban is, hogy a jelentésben szereplő következtetések hamis volta nem volt bizonyítható az ügyben, azok megfogalmazása nem volt alkalmas a kérelmező és a többi érintett megalázására, a tényeknek tanúmeghallgatások – köztük a kérelmező meghallgatása – és okirati bizonyítékok alapján történt megállapítása pedig nem minősült önkényesnek vagy nyilvánvalóan ellentétesnek a valósággal. Ebben a körben végül megalapozatlannak találta a Bíróság azt a kérelmezői állítást is, hogy a lengyel bíróságok ne biztosították volna a jóhírnév megfelelő védelmét, hiszen az elutasító döntések a körülmények tartalmi mérlegelése alapján születtek.

Végezetül a Bíróság elutasította a jogorvoslat hiányára hivatkozó, a 13. cikkre alapozott kérelmeket is, mivel a tartalmi jogsértésre vonatkozó kérelmek a fentiek szerint részben kívül estek a felhívott egyezményi rendelkezés hatályán, illetve megalapozatlanok voltak.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: A Rywin-ügyre vonatkozó kérdés a Legyen Ön is Milliomos lengyel mutációjának egy tavalyi adásában. Kis rávezetéssel meglett a hölgynek. Forrás: https://bit.ly/2Z6DlVz