Strasbourgi Figyelő

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának fontosabb friss döntéseinek összefoglalása

Strasbourgi döntés

O.C.I.: az anya által illegálisan külföldre vitt gyermeket sem lehet visszaküldeni a bántalmazás kockázatának alapos vizsgálata nélkül

2019. május 28. 2019. május 30. 5 percp

O.C.I. and Others v. Romania
no. 49450/17
2019. május 21.

A kétgyermekes édesanya egy romániai nyaralást követően nem tért vissza a gyermekekkel az olaszországi apához. Az apa a Hágai Gyermekelviteli Egyezményre hivatkozva pert nyert Romániában a gyermekek hazaszállítása érdekében annak ellenére, hogy az eljárásban videók útján is bizonyítást nyert, hogy a gyermekeket többször fizikailag bántalmazta. A Bíróság ítélete szerint a román hatóságoknak a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembevéve kellett volna értékelnie a gyermekek fenyegetettségének súlyát. Ennek elmulasztása a családi élet védelmét garantáló 8. cikk megsértéséhez vezetett.

Az ügy előzményei

Az ügy kérelmezői egy román állampolgár édesanya és az ő 2008-ban, illetve 2010-ben született két román-olasz kettős állampolgár gyermeke. 2015-ös romániai nyaralásukat követően az édesanya úgy döntött, hogy gyermekeivel Romániában marad, nem megy vissza Olaszországba férjéhez, a gyermekek apjához.

2015-ben az olasz állampolgár apa a Hágai Gyermekelviteli Egyezményre hivatkozva keresetet indított a gyermekek szokásos tartózkodási helyük szerinti államba (Olaszországba) történő visszavitele érdekében. A kérelmező édesanya a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a férj a gyermekekkel szemben erőszakos magatartást tanúsított: ha nem fogadtak szót, becsmérlő kifejezésekkel illette, és esetenként meztelenre vetkőztetve, illetve orrvérzést okozva megverte őket. A perben állított abúzusokról a feleség számos videofelvételt is csatolt. Állítása szerint a bántalmazás az ügyet megelőző években egyre rosszabbra fordult, ő pedig kötelességének érezte, hogy ez ellen menedéket találjon a gyermekeknek, ezért tartotta őket Romániában. Az anya a Gyermekelviteli Egyezmény szerinti kivételre hivatkozott, amely szerint a visszavitelt nem kötelező elrendelni, ha jelentős kockázata „grave risk” van annak, hogy a gyermeket visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki.[1]

2016-ban a román bíróság helyt adott az apa keresetének és elrendelte a gyermekek hazaszállítását, amit a másodfok 2017-ben jóváhagyott. A román fórumok ugyan bizonyítottnak találták, hogy a gyermekeket az édesapjuk bántalmazta, ugyanakkor az ítéletek ezeket az incidenseket eseti jellegűnek tekintették, amelyek nem voltak elég gyakoriak ahhoz, hogy a Gyermekelviteli Egyezmény szerinti jelentős kockázat megállapítható legyen, így a nemzeti igazságszolgáltatás a visszaszállítási kötelezettség alóli kivétel hiányában a főszabályt, a gyermekek szokásos tartózkodási helye szerinti államba történő visszavitel kötelezettségét tekintette irányadónak. A fellebbviteli fórum hivatkozott továbbá a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban született határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2201/2003/EK (Brüsszel IIa) rendeletre és az abból következő kölcsönös bizalom elvére is. Kiemelte, hogy a gyermekek olaszországi tartózkodása esetén az olasz hatóságok is garantálni tudják a Gyermekelviteli Egyezmény érvényre juttatását.

A bíróság jogerős döntésének az olasz hatóságok nem tudtak érvényt szerezni, mert a gyermekek nem voltak hajlandók visszaköltözni Olaszországba. A kérelmezők azóta is Romániában élnek. 2017-ben kérelemmel fordultak a Bírósághoz arra hivatkozva, hogy az apa keresetét jóváhagyó ítélet sérti az Egyezmény 3. cikke szerinti embertelen, megalázó bánásmód tilalmát és a 8. cikkben garantált magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogot. E körben kérelmükben is hivatkoztak arra, hogy a gyermekeket apjuk közelében a fizikai bántalmazás jelentős kockázata fenyegeti, ez pedig a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény szerint kivételt jelent a hazaküldési kötelezettség alól.

A Hágai Gyermekelviteli Egyezményt 100 állam írta alá. A kép Japán 2014-es aláírása alkalmával készült. Forrás: bit.ly/2KbwshM

A Bíróság döntése

A Bíróság a D.M.D.-ügyre mutatva elöljáróban leszögezte, hogy a gyermek méltóságának biztosításával összeegyeztethetetlen a testi fenyítés tolerálása. Ennek fényében a tagállamoknak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az abúzus e formáját formális jogi eszközökkel tiltsák és a gyakorlatban is megakadályozzák.

A román jog a gyermek testi büntetésének abszolút tilalmát deklarálja. Ennek azonban ellentmond a román bíróság azon megállapítása, amely a gyermekeket ért erőszakot eseti jellegűnek minősíti, és erre tekintettel a gyermeket fenyegető erőszakot nem minősíti jelentős kockázatúnak. Tette ezt annak ellenére, hogy a videófelvételek és egyéb bizonyítékok alapján kétséget kizáróan bizonyítást nyert, az apa korábbi bántalmazó magatartása. A Bíróság álláspontja szerint e bizonyított abúzust a gyermek mindenek felett álló érdekének védelme körében a román bíróság az ítélet meghozatalakor nem vette kellő súllyal figyelembe.

A román bíróságok azt sem vizsgálták megfelelően, hogy a gyermekek az apánál való elhelyezésük esetén nincsenek-e újabb fizikai bántalmazás veszélyének kitéve. E körben a román ítélet megelégedett azzal, hogy az olasz hatóságokra bízta a gyermekek veszélyeztetettségének észlelését és az újabb bántalmazás elleni védelem biztosítását. E körben a Bíróság a K.J.-ügyre hivatkozva megállapította, hogy az ügyben a Brüsszel IIa rendelet alkalmazható, e rendelet a pedig a Royer v. Hungary-ügyben kimondottak szerint Hágai Gyermekelviteli Egyezményen alapulva a kölcsönös bizalom elvére épül. E bizalom ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az az állam, ahová a gyermeket jogellenesen kivitték, köteles a gyermeket a szokásos tartózkodási helyre és a helyi hatóságokra hivatkozva visszaküldeni egy olyan környezetbe, ahol a bántalmazás jelentős kockázatának van kitéve.

A román igazságszolgáltatásnak alaposabban, a gyermek mindenek felett álló érdekének szem előtt tartásával kellett volna mérlegelnie az erőszak kockázatát, amit a Bíróság háromtagú kamarájának egyhangú értékelése szerint elmulasztott. Erre figyelemmel a gyermekek és az édesanya vonatkozásában is megsértette a kérelmezők családi élet tiszteletben tartásához való jogát.

A Bíróság az emberi méltósághoz való jog szempontjából önálló kérdést az ügyben nem érzékelt, így a 3. cikk vonatkozásában a kérelmet nem vizsgálta.

Nem-vagyoni kártérítésként a Bíróság a három kérelmezőnek összesen 12.500 eurót ítélt meg, az édesanya számlával igazolt költségeire tekintettel pedig a vagyoni kár körében kért további 3.645 eurót is teljes összegében indokoltnak találta.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

A címlapkép forrása: http://bit.ly/2K8mAVX

[1] A Hágai Gyermekelviteli Egyezményt kihirdető 1986. évi 14. törvényerejű rendelet szerinti hivatalos fordítás az érintett 13. cikk b) pontjában csak feltételes módban fogalmaz: „a megkeresett Állam igazságügyi vagy államigazgatási szerve nem köteles elrendelni a gyermek visszavitelét, ha az azt ellenző személy, intézmény vagy más szerv bizonyítja, hogy […] b) a gyermeket visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára.” A hivatalos angol szöveg ezzel szemben a fenyegetettség mértékére is utal: „Notwithstanding the provisions of the preceding Article, the judicial or administrative authority of the requested State is not bound to order the return of the child if the person, institution or other body which opposes its return establishes that […] b) there is a grave risk that his or her return would expose the child to physical or psychological harm” (kiemelés tőlünk).