Beizaras and Levickas v. Lithuania
no. 41288/15
2020. január 14.

A kiemelt képen szereplő meleg pár Facebookon fotót tett közzé, amely csókolózva ábrázolta őket. A képhez több mint száz durván gyűlölködő megjegyzés érkezett. A litván hatóságok a pár “rendhagyó” és “szándékosan provokatív” viselkedésére hivatkozva megtagadták a vádemelést, amit a Bíróság diszkriminatívnak és így egyezménysértőnek ítélt.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az ügy előzményei

Az ügy két litván kérelmezője egy meleg párt alkot. 2014 decemberében egyikük a Facebookon képet tett közzé, amelyen csókolóznak. A bejegyzés nagy érdeklődést váltott ki a platformon. A több száz komment nagy része negatív volt, számos hozzászólás a homoszexuális fiatalok kasztrálására, kivégzésére, lelövésére, kiirtására, illetve máglyára vetésére uszított.

Az ekkor még húszéves kort sem betöltött kérelmezők egy LGBT jogokért küzdő civil egyesülethez fordultak segítségért, amelynek mindketten tagjai voltak. Azt kérték, hogy a szervezet tegyen bejelentést az ügyészségen és kezdeményezze büntetőeljárás megindítását arra tekintettel, hogy ellenük a kommentelők homoszexualitásuk miatt gyűlöletre és erőszakra uszítottak.

Az ügyész a bejelentés ellenére úgy döntött, hogy nem indít nyomozást az ügyben, arra tekintettel, hogy a kommentelők csupán véleményt nyilvánítottak, és bár viselkedésüket az ügyész “etikátlannak” minősítette, a magatartást nem ítélte büntetendőnek. Az ügyész e döntésében utalt arra, hogy megítélése szerint a Litván Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata szintén abba az irányba mutat, hogy az ügyben bűncselekmény megállapításának nincs helye.

2015-ben a litván bíróság jogerős döntésében teljeskörűen egyetértett az ügyész álláspontjával, hozzátéve, hogy a kérelmezők viselkedése “rendhagyó” és szándékoltan provokatív volt. A kérelmezőknek a litván bíróság álláspontja szerint tudnia kellett, hogy a két férfit csókolózva ábrázoló fotó közzététele megosztó lesz és nem segíti elő a tolerancia térnyerését hat a litván társadalomban, amelyben a “tradicionális családi értékek nagy megbecsülésnek örvendenek.” A kérelmezők a litván bíróság szerint jobban tették volna, ha fotójukat csak “hasonló gondolkodású” közönséggel osztják meg, különös tekintettel arra, hogy a Facebookon elérhető olyan beállítás, amely a kérelmezők ismerőseire korlátozza a bejegyzés nyilvánosságát.

A kérelmezők a jogerős döntést követően az Egyezményben foglalt jogok diszkriminációmentes érvényesülését biztosító 14 cikk, ezzel összefüggésben a magán- és családi életet védő 8. cikk, valamint a jogorvoslat hiányára tekintettel a 13. cikk megsértésére hivatkozva a Bírósághoz fordultak. Kérelmükben kifejtették, hogy a nyomozás megtagadása kapcsán a hatóságok szexuális irányultságukra tekintettel hátrányos megkülönböztetésben részesítették őket.

A Bíróság döntése

A Bíróság a litván helyzet értékelése során figyelembe vette az Európa Tanács égisze alatt működő Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság 2016-ban publikált Litvániáról szóló jelentését, amely megállapította, hogy Litvániában strukturális problémát jelent az LGBT társadalom elleni uszítás és gyűlöletkeltés széleskörű előfordulása, amely ellen a hatóságok sem lépnek fel eredményesen.

A Bíróság támaszkodott továbbá az Európai Unió Alapvető Jogok Ügynöksége által publikált felmérés adataira, amely szerint a lettországi LGBT válaszadók 61%-a találkozott szexuális irányultsága miatti diszkriminációval, illetve zaklatással a kitöltést megelőző 12 hónapban. Ezzel az aránnyal Lettország listavezető helyen szerepelt a jelentésben. Az Eurobarometer statisztikai hivatal hátrányos megkülönböztetéssel foglalkozó 2015-ös jelentése szerint pedig Litvániában a diszkrimináció kiváltó oka legnagyobb arányban az áldozat szexuális irányultságára vezethető vissza.

A Kamara továbbá négy melegjogi civil szervezet közös amicus curiae beadványát is befogadta az ügyben.

A kérelmezők a finn nagykövetség hivatalos fogadásán. Forrás: bit.ly/2sDun7U

A 8. és 14. cikk szerinti panasz

Az ügy megítélése során elvi éllel ismételte meg a Bíróság korábbi döntéseiben már lefektetett tételt, hogy az Egyezmény által zsinórmértéknek tekintett demokratikus társadalom alapelvei közé tartozik a pluralizmus és a tolerancia, amely megköveteli a kisebbségben lévő, illetve népszerűtlen meggyőződéssel rendelkező, e helyzetükre tekintettel sérülékenyebb emberek intézményes védelmét.

Az Egyezmény diszkriminációt tiltó 14. cikke csak az Egyezményben védett valamely másik joggal összefüggésben hivatkozható. Az Egyezményben tiltott diszkrimináció a Nagykamara korábbi döntése szerint a lényeges körülményeikben hasonlító emberek eltérő bánásmódban részesítését jelenti.

A 14. cikkel együtt hivatkozott magán- és családi élettel kapcsolatban a Bíróság rámutatott, hogy az ember szexuális irányultságát már több korábbi döntésében a 8. cikk alá tartozó tulajdonságnak tekintette. A jelen ügyben a Facebook-kommentek kapcsán a Bíróság úgy foglalt állást, hogy azok egyértelműen sértették a kérelmezők lelki békéjét és méltóságát, így a sérelem a 8. cikk hatálya alá tartozik. Az ezzel kapcsolatos állítólagos diszkrimináció tehát vizsgálható a 14. cikk szempontjából.

A litván kormány védekezésében elismerte, hogy a kommentek bántóak és vulgárisak voltak, ugyanakkor azt állította, hogy a nyomozás mellőzésének semmi köze nem volt a kérelmezők szexuális irányultságához. A döntésben a kormány álláspontja szerint két tényező játszott szerepet: elsőként a kérelmezők viselkedése, amely szándékosan provokatív volt, különös tekintettel arra, hogy az egyik kérelmező pulóverének mintája egy keresztet ábrázolt. Ez pedig a kérelmezőktől eltérő kulturális és vallási meggyőződésű emberekben visszatetszést kelthetett. A második szempont a litván hatóságok döntésében a kormány álláspontja szerint az volt, hogy a kommentek nem érték el a bűncselekményi minősítéshez szükséges durvaságot.

A Bíróság a kérelmezőket csókolózva ábrázoló kép provokatívnak minősítése körében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kép publikálása alkalmat adott az LGBT közösség társadalmi helyzetével kapcsolatos társadalmi vitára. Ez nem szolgál megfelelő indokként a kérelmezőknek nyújtott büntetőjogi védelem szintjének csökkentésére.

A Bíróság továbbá a diszkriminációval kapcsolatban sem fogadta el a kormány álláspontját, és megállapította, hogy a kérelmezők szexuális irányultsága igenis befolyásolta a hatóságok magatartását. A litván bíróság döntésének indokolásában kifejezetten utalt is a kérelmezők “rendhagyó” viselkedésére. A homoszexualitás társadalmi elutasítottságára és a tradicionális családi értékekre építő érvelésében a nemzeti bíróság egyértelművé tette, hogy elítéli a kérelmezők bejegyzésének nyilvános közzétételét.

Az ügyész és a bíróság ilyen módon homoszexuális viselkedésükre épülő indokokkal megfosztotta a kérelmezőket attól a büntetőjogi védelemtől, ami egyébként a testi és lelki épségük ellen intézett támadásokkal szemben megillette volna őket. A Bíróság e körben hangsúlyozta, hogy a hatóságok a kommentek bigott, az LGBT közösség elleni homofóbiát sugárzó értékrendjét legalábbis tolerálták azáltal, hogy bagatellizálták a fenyegetések súlyosságát.

Erre tekintettel a Bíróság egyhangúlag megállapította, hogy a kérelmezők szexuális preferenciáikra tekintettel eltérő bánásmódban részesültek. Arra tekintettel, hogy ezt a megkülönböztetést a litván kormány semmilyen, az Egyezménnyel összeegyeztethető objektív okkal nem tudta megindokolni, a Bíróság megállapította a 14. cikk megsértését a 8. cikkel összefüggésben.

A 13. cikkel kapcsolatos panasz

A Bíróság a panaszt a hatékony jogorvoslat biztosításának kötelezettségét előíró cikk szempontjából is megvizsgálta. E körben arra jutott, hogy az ügyész alkalmazásában a litván Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata nem biztosított megfelelő jogorvoslati lehetőséget a kérelmezőknek a homofób diszkrimináció elleni hatékony fellépéshez. E körben a Bíróság különösen aggályosnak találta a Legfelsőbb Bíróság azon gyakorlatát, amely a homoszexuális viselkedést rendhagyónak minősítette. Nem értett egyet a Bíróság azzal a megközelítéssel sem, amely a melegekkel szemben a magánélet körébe tartozó jogaik gyakorlásának feltételéül szabta “mások hagyományainak tiszteletben tartását”.

A Bíróság rámutatott továbbá, hogy a 2012 és 2015 között Litvániában homofób gyűlöletbeszéddel kapcsolatos mind a harminc nyomozás vádemelés nélkül zárult. A kérelmezők ügyében az utolsó szót kimondó litván bíróság ítéletében kifejezetten úgy fogalmazott, hogy a büntetőeljárás megindítása csupán idő- és erőforrás-pazarlás lenne. A Bíróság által áttekintett nemzetközi szervezetek jelentései is azt támasztották alá, hogy a Litván társadalom egyre kevésbé toleráns a szexuális orientáció szerinti kisebbségekkel szemben, a kormány azonban ennek ellenére nem rendelkezik a homofób és rasszista gyűlöletbeszéd visszaszorításával kapcsolatos stratégával.

Minderre tekintettel a Bíróság a hatékony jogorvoslat hiányára tekintettel is ellenszavazat nélkül állapította meg az Egyezmény megsértését.

A kérelmezők nem-vagyoni kártérítését a héttagú Kamara fejenként 5.000 euróban állapította meg. A kérelmezőket a nemzeti eljárásokban pro bono képviselte egy melegjogi szervezet, a Bíróság előtti eljárás költségeire tekintettel azonban a plénum megalapozottnak találta a kérelmezett további összesen 5.000 eurót is.

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: a kérelmezők. Forrás: http://bit.ly/2R1c0mH

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!