Camacho Camacho v. Spain
no. 32914/16
2019. szeptember 24.

A spanyol ügyvédnő kirablását követően hamar egy egy héttel korábban pervesztes édesapára terelődött a gyanú. Az elsőfokú bíróság felmentette a kérelmezőt, a másodfokú fórum azonban hatályon kívül helyezte a döntést. A megismételt eljárásban azonban ismét felmentő ítélet született. A másodfok ezúttal maga mérlegelte felül a döntést, börtönbüntetésre ítélve a kérelmezőt. A bűnösségét megállapító másodfokú eljárásban ugyanakkor a kérelmezőt nem hallgatták meg, ami a tisztességes eljárás sérelmének megállapításához vezetett.

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az ügy előzményei

A kérelmező közös kiskorú gyermekük elhelyezése tárgyában perben állt volt feleségével. 2008 áprilisában a bíróság a kérelmező feleségénél helyezte el a gyermeket. Egy héttel később a feleség ügyvédje egy körforgalomba behajtva észrevette, hogy járműve defektet kapott. Ahogy megállt és kiszállt az autóból, ismeretlenek rátámadtak. A hölgy el tudott menekülni, de a nyitott autóból több tárgyát (aktákat és mobiltelefonját) elrabolták.

Az ügyész a kérelmező és két másik gyanúsított ellen rablás és más bűncselekmények miatt vádat emelt, de az elsőfokú bíróság 2013-ban tárgyalást követően felmentette a vádlottakat. A sértett ügyvéd és az ügyész fellebbezése nyomán eljáró spanyol megyei bíróság (Audiencia Provincial) azonban a bizonyítékok értékelésével kapcsolatos súlyos eljárási hiba miatt hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet. Tárgyalás tartása nélkül hozott döntésében a bíróság kifejtette, hogy az egyik tanú szavahihetősége megkérdőjelezhető volt, a közvetett bizonyítékokat pedig úgy értékelte, hogy azok a kérelmező érintettségét valószínűsítik. Az ügyet a megyei bíróság ezzel az indokolással visszautalta az elsőfokú büntetőbíróság elé.

2014 januárjában a bizonyítékok újraértékelését követően a megismételt elsőfokú eljárás szintén a kérelmező felmentésével zárult. A határozat szerint “pusztán gyanúra és sejtelmekre” nem alapítható elmarasztaló ítélet, a kérelmező büntetőjogi felelősségét pedig az ügyben társtettesként vagy felbujtóként sem lehet megállapítani. A kérelmező részére ráadásul egy tanú alibit is szolgáltatott. Az ügyész a döntés ellen fellebbezett.

A másodfokon eljáró Audiencia Provincial (amelynek korábban eljáró három bíráját kérelmező és az ügyészség indítványára kizárták, így eltérő összetételű tanácsban ülésezett) 2015 májusában tárgyalást tartott, de elutasította az ügyész bizonyítási indítványait és új bizonyítékot nem fogadott be. Az ügyész kifogásolta, hogy a kérelmezőt az Audiencia előtt zajló eljárásban nem hallgatták ki. Utolsó szó jogán a kérelmező azonban megszólalhatott: e felszólalásban tagadta, hogy bármi köze lenne a történtekhez, azonban új tényeket nem adott elő. A másodfokú bíróság július végén meghozott ítéletében megállapította a kérelmező bűnösségét, akit szabadságvesztésre ítélt, pénzbüntetéssel sújtott és kártérítésre kötelezett. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú határozat rendelkezésére álló bizonyítékok értékelése alapján jutott erre a konklúzióra. Azt, hogy a kérelmezővel társtettesként megvádolt (és felmentett) munkatársnál megtalálták a megtámadott ügyvédnő mobiltelefonját, az Audiencia értékelése szerint megalapozta az elkövető és a cselekmény közötti kapcsolatot. A vádlottárs korábbi felmentése pedig nem akadályozza meg, hogy ismeretlen elkövetőkkel társtettességben a kérelmező bűnösségét a megyei bíróság megállapítsa.

A kérelmező a fair eljáráshoz való jog és az ártatlanság vélelmének megsértésére hivatkozva alkotmányjogi panasszal (amparo) élt a döntés ellen. A spanyol Alkotmánybíróság azonban a kérelmet visszautasította, arra hivatkozva, hogy az ügy alkotmányos jelentőségét a kérelmező nem bizonyította, ez pedig feltétele a panasz befogadásának.

A kérelmező ezt követően fordult a Bírósághoz arra hivatkozva, hogy az Audiencia Provincial a bizonyítékok felülmérlegelésével úgy változtatta meg az elsőfok által megállapított tényállást, hogy arra érdemben nem reagálhatott. Ezzel megsértette a közvetlenség és az adverzariális eljárás követelményét, ami összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. cikkében garantált tisztességes eljáráshoz való joggal.

Az Audiencia Provincial de Castellón épülete. Forrás: bit.ly/2kTqpEh

A Bíróság döntése

A Bíróság az ügyben alkalmazandó általános szempontok részletes felvázolása helyett csak utalt a korábban a Hernández Royo</em>-ügyben kifejtettekre. Rámutatott emellett, hogy a Lacadena Calero-eset kapcsán már hangsúlyozta, hogy amennyiben egy fellebbviteli fórum a bűnösség megítélése körében tény- és jogkérdéseket is értékel, a bűnösségét tagadó vádlottat a fair eljárás követelményeinek való megfelelés érdekében személyesen kell nyilatkoztatni. Az Ekbatani-döntés értelmében ilyen esetben a bűnösségről való döntés előtt az érdekeltek – így különösen a terhelt – meghallgatását teljes körűen újból le kell folytatni.

Az irányadó általános szempontokat a konkrét ügyre vetítve a Bíróság elsőként rögzítette, hogy az ügyben a Audiencia Provincial tartott tárgyalást, amelyen a kérelmező és jogi képviselője is jelen volt. Megjegyezte azonban, hogy a terhelt és a tanúk személyes meghallgatását a megyei bíróság az ügyész erre irányuló indítványa ellenére mellőzte. Ennek köszönhetően a másodfokú bíróság a vádlottat úgy ítélte el, hogy személyes meghallgatásra nem adott lehetőséget.

A Bíróság hangsúlyozta, hogy az Audiencia a tényállás objektív és szubjektív elemeit is felülmérlegelte: az elsőfokú ítélettel szemben megállapította, hogy a kérelmező az elveszített per miatt kívánt bosszút állni volt felesége ügyvédjén. A másodfok a kérelmező szubjektumával kapcsolatban eltért továbbá a felülvizsgált határozattól a tekintetben is, hogy kimondta, a kérelmező az ügyvéd megtámadásának idején már tudott a gyermekelhelyezési perben született döntésről. Erre vonatkozóan azonban sem az első- sem a másodfokú ügy iratai nem tartalmaztak egyértelmű bizonyítékot. A kérelmező tudattartamával kapcsolatos megállapítás a Bíróság értékelése szerint nem minősült a bizonyítékokból levont következtetésnek, annak alátámasztásához további tanúvallomások lettek volna szükségesek. A Lacadena Calero-ügyben kifejtettekre mutatva a Bíróság hangsúlyozta, hogy a terhelt szubjektumára csak objektív tényekből lehet következtetni, így ezek megállapítása kell legyen a szándékkutató elemzés első lépése.

Összességében tehát a Bíróság értékelése szerint a másodfokú spanyol bíróság anélkül tett a kérelmező szubjektumára vonatkozó új megállapításokat, hogy ő személyes meghallgatás útján e megállapításokat vitathatta volna. Az Audiencia ráadásul a kérelmezőnek alibit szolgáltató tanú szavahihetőségét is anélkül kérdőjelezte meg, hogy e tanút maga meghallgatta volna.

A fentiekre figyelemmel a másodfokon eljáró fórum olyan körben végzett érdemi vizsgálatot, amely már megkövetelte volna a kérelmező és a tanúk szóbeli meghallgatását. Ennek elmaradása sértette a kérelmező tisztességes eljáráshoz való jogát.

A kérelmező elsősorban az ítélet megsemmisítését kérte. Ez a Bíróságnak nem áll módjában, a spanyol kormány azonban az eljárás során jelezte, hogy a hazai jog biztosítja az egyezménysértőnek minősített döntések felülvizsgálatának lehetőségét. A Bíróság a kérelmező által elszenvedett nem-vagyoni kárra tekintettel 6.400 eurót, míg költségei ellentételezésére további 6.000 euró kártérítést ítélt meg.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: A Castellón-i Audiencia Provincial bűncselekmény vádlottját hallgatja meg. Képünk illusztráció, forrása: http://bit.ly/2mxUBoH

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!