Repcevirág Szövetkezet v. Hungary
no. 70750/14
2019. április 30.

A kiszabott adóbírsággal kapcsolatos elveszített pert követően a kérelmező a Legfelsőbb Bíróság ellen keresetet indított arra hivatkozással, hogy az ítélet a közösségi jog megsértésével kárt okozott neki. A szövetkezet valamennyi fórum előtt indítványozta Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatalát, de ezt a végső szót kimondó Kúria és az Alkotmánybíróság sem tartotta szükségesnek. A Bíróság a tisztességes eljárást garantáló 6. cikk szemszögéből értékelte a döntéseket.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ügy előzményei
Az ügy kérelmezője az aranyosgadányi székhelyű Repcevirág Szövetkezet. Az ügy előzménye, hogy a kérelmező nagy értékű mezőgazdasági gépeket vásárolt, melyeket saját szövetkezeti tagjainak (jellemzően gazdasági társaságoknak) üzemeltetésre ingyenesen átadott. A hatályos szabályozás alapján úgy vélte, hogy élhet az előzetesen felszámított Áfa-levonási jogával és emiatt az adófizetési kötelezettségét csökkenthette. Az ügyben közigazgatási határozat született, melyben az adólevonást az eljáró Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nem találta jogszerűnek, ezért adóbírsággal sújtotta és késedelmi kamat megfizetésére kötelezte a kérelmezőt.[1] A szövetkezet bírság kiszabása elleni jogorvoslati kérelmét a Baranya Megyei bíróság elutasította.

E döntés ellen a kérelmező az akkori Legfelsőbb Bírósághoz fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a szövetkezeti tagok fizetnek tagdíjat, így a mezőgazdasági gépek kölcsönzése díj ellenében nyújtott szolgáltatás, azaz gazdasági tevékenységnek minősül. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú határozatot jóváhagyó döntésének indokolásában hivatkozott az Európai Unió Bíróságának (EUB) C-154/80. számú, a 1967. április 11-i 67/228/EGK második tanácsi irányelvet értelmező döntésre, és erre figyelemmel megállapította, hogy nem áll fenn kellően közvetlen kapcsolat a befizetett tagdíj és a gépek ingyenes kölcsönbe vétele között, ezért a szövetkezet tevékenyége nem minősül az irányelv szerint ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatásnak.

A kérelmező 2010-ben a Fővárosi Törvényszék előtt kártérítési pert indított a Legfelsőbb Bíróság ellen arra hivatkozva, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak a Tanács tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló hatodik (77/388/EGK) irányelv 17. cikkét kellett volna a döntésében irányadónak tekintenie. Érvelését e körben az EUB Köbler-ügyben hozott döntésére alapította. A kérelmező kérte a Törvényszéket az eljárás felfüggesztésére és az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésére azzal a kérdéssel, hogy a közösségi jog szerint milyen feltételekkel állapítható meg a Legfelsőbb Bíróság kártérítési felelőssége az általa hozott hibás döntés miatt. 2011 májusában a bíróság az EUB döntéshozatalának kezdeményezése nélkül elutasította a keresetet.

A Fővárosi Ítélőtábla 2012-ben előzetes döntéshozatal kezdeményezése nélkül helyben hagyta az elsőfokú határozatot. Indokolásában kifejtette, hogy bár az első fok helytelenül minősítette irrelevánsnak a kérelmező által hivatkozott Köbler-ügyet, azonban önmagában az a tény, hogy a kérelmező az adóhatóság döntését támadó eredeti eljárásban nem hivatkozott a hatodik irányelvre, megalapozatlanná teszi a bíróság elleni kártérítési igényt.

A kérelmező további jogorvoslatért fordult a Kúriához, arra hivatkozva, hogy a közösségi jog külön kérelmezői felhívás nélkül is irányadó, így a hatodik irányelvet az adóhatóság döntése elleni eljárásban a bíróságnak hivatalból is alkalmaznia kellett volna. A Kúria pervezető végzésben szintén mellőzte az EUB előzetes döntéshozatalának kezdeményezését a kérelmező által az eljárás során indítványozott mind a négy kérdésben.

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a bíróság ellen indítani kívánt kereset a közösségi jog hatálya alá tartozik-e. Ezzel kapcsolatban a Kúria úgy foglalt állást, hogy a perben nem képezte vita tárgyát a közösségi aspektus megléte, ezért a kérdés felesleges. A három további kérdés kapcsán a Kúria végzésében megjegyezte, hogy azok a közösségi jog értelmezésére vonatkozó kérdések, így az adóbírság elleni jogorvoslati eljárásban ezeket föl lehetett volna vetni, azonban a Kúria előtt folyó, a Legfelsőbb Bíróság ítéletével okozott károk megtérítésére irányuló eljárásban nem bírnak relevanciával.

A Kúria érdemi ítéletében helyben hagyta a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla határozatát. Kiemelte, hogy a kérelmezőnek a Legfelsőbb Bíróság döntésével befejeződött eljárásban lehetősége lett volna kifejteni a hatodik (77/388/EGK) Áfa-irányelvvel kapcsolatos érveit, ennek hiányában azonban a Legfelsőbb Bíróság az irányadó eljárási szabályok értelmében nem is vizsgálhatta a kérelmező által a kártérítési perben utólag felhozott szempontokat.

A kérelmező a Kúria ítélete ellen az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a szerinti, alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben igénybe vehető alkotmányjogi panasszal élt arra hivatkozva, hogy a Kúria önkényesen tagadta meg az előzetes döntéshozatali eljárás indítványozását. Panaszában kérte azt is, hogy az Alkotmánybíróság forduljon az EUB-hez azzal a kérdéssel, hogy az előzetes döntéshozatalra vonatkozó indítvány önkényes megtagadása nem sérti-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság a panaszt 3165/2014. (V. 23.) számú végzésében érdemi vizsgálat nélkül visszautasította, kifejtve, hogy a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegét az alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülésében értelmezi, a bíróságok eljárásának ezen túlmenő elemeit, így különösen az adott jogvita eldöntésének mikéntjét nem tekinti alkotmányossági kérdésnek.

A kérelmező ezt követően fordult kérelemmel a Bírósághoz az Egyezmény 6. cikkében garantált tisztességes eljáráshoz való jog megsértésére hivatkozva.

A kérelmező aranyosgadányi székhelye. Forrás: Google Maps

A Bíróság döntése

A Bíróság a García Ruiz v. Spain [GC]-ügyre hivatkozva előrebocsátotta, hogy csak abban a körben feladata a nemzeti bíróságok esetleges ténybeli, illetve jogi tévedéseinek kiküszöbölése, amennyiben azok valamely, az Egyezményben garantált jog megsértéséhez vezetnek. A Bíróságnak a 6. cikk tekintetében abban kellett állást foglalnia, hogy a Kúria indokolásában szereplő érvek önkényesek vagy nyilvánvalóan észszerűtlenek voltak-e. E körben a Bíróság áttekintette a kérelmező által a Kúria eljárása során az EUB előzetes döntéshozatalára javasolt négy kérdés mellőzésére vonatkozó kúriai érvelést.

A Bíróság megjegyezte, hogy a Kúria csak közvetve foglalt állást azzal a javasolt kérdéssel kapcsolatban, hogy megállapítható-e az állam közösségi jog megsértéséért való felelőssége abban az esetben, ha a fél az eljárásban kifejezetten nem hivatkozik a közösségi jog releváns forrására. A Bíróság e vonatkozásban utalt rá, hogy a Kúria konkrétabban is megindokolhatta volna, miért tagadta meg e kérdés EUB elé referálását. Megjegyezte ugyanakkor, hogy korábban a Wind Telecommunicazioni S.P.A-ügyben a 6. cikk szempontjából elégségesnek fogata el a közvetett érvelést is. A Bíróság az is hangsúlyozta, hogy a Kúria döntésének közösségi jog szerinti helyessége nem képezte a Bíróság vizsgálatának tárgyát. A fentiekre is figyelemmel a Bíróság a Kúria érvelését nem találta sem önkényesek, sem nyilvánvalóan észszerűtlennek.

Az Alkotmánybíróság visszautasító végzésében úgy fogalmazott, hogy „[j]elen ügyben […] az eljáró bíróságnak […] kellett eldöntenie, hogy terheli-e előzetes döntéshozatal-kezdeményezési kötelezettség, vagy mentesül ez alól, így ennek felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak […] nincs hatásköre”.[2] A Bíróság e körben is kijelentette, hogy az Alkotmánybíróság érvelése nem tekinthető önkényesnek, sem nyilvánvalóan ésszerűtlennek, a Bíróságnak pedig a 6. cikk vonatkozásában nem feladata az Alkotmánybíróság saját hatáskörére vagy az EUB előzetes eljárására vonatkozó értékelésének felülbírálata. A Goru-ügyre is hivatkozva rámutatott továbbá, hogy a legutolsó szót kimondó fórummal kapcsolatban nem kifogásolható, ha a jogkérdés felülvizsgálatára irányuló kérelem elutasítása során a vonatkozó jogszabályok alkalmazásával a kérelem nyilvánvaló sikertelenségére hivatkozik, bővebb indokolás nélkül.

Minderre tekintettel a Bíróság héttagú Kamarája egyhangúlag megalapozatlannak minősítette a kérelmet.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

[1] A történeti tényállás leírása a 3165/2014. (V. 23.) AB végzésből átemelést tartalmaz.
[2] 3165/2014. (V. 23.) AB végzés, indokolás [16]

Címlapkép: Az Európai Unió Bíróságának épülete. Forrás: http://bit.ly/2LsWxea