Sine Tsaggarakis A.E.E. v. Greece
no. 17257/13
2019. május 23.

A görög közigazgatási felsőbíróság két tanácsa évek óta egymásnak ellentmondó jogértelmezést követett a tekintetben, hogy az építési engedély jogszerűsége felülvizsgálható-e az építkezés lezárulta után, a működési engedély kiadása körében. A széttartó joggyakorlat problémáját a közigazgatási felsőbíróság jogegységi tanácsának döntése sem tudta hatékonyan orvosolni, amit a Bíróság összeegyeztethetetlennek talált az Egyezmény 6. cikke által előírt jogbiztonság követelményével.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ügy kérelmezője a görögországi székhelyű, szórakoztatóiparban tevékeny Sine Tsaggarakis vállalkozás, amely az ügy tárgyát képező időszakban multiplex központot üzemeltetett Kréta szigetének fővárosában, Heraklionban. A kérelmező cég 2007-ben bírósági felülvizsgálat iránti keresetet indított egy rivális multiplex építési és működési engedélyeivel kapcsolatban. A kereset szerint a rivális komplexum engedélyei jogsértően kerültek kiadásra, ugyanis az érintett területeket a hatóság lakóépületek építésére jelölte ki. Az engedélyeket kiadó hatóság előzetesen nem vizsgálta megfelelően a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelést sem. Másodsorban a kérelmező kifogásolta, hogy az általa működtetett komlpexum közelében felépülő rivális multiplex tisztességtelen versenyhelyzetet teremtene a kérelmező számára.

2009-ben a görög közigazgatási felsőbíróság negyedik számú tanácsa úgy határozott, hogy a bizalomvédelem elvéből következően a szórakoztatóközpont működési engedélyeinek kiadására irányuló eljárásban a korábban kiadott építési engedély nem felülvizsgálható. Az eljáró negyedik tanács ugyanakkor megjegyezte, hogy a kérdésben a közigazgatási felsőbíróság ötödik tanácsa más jogértelmezést követ (utóbbi e szakaszban is felülvizsgálhatónak ítéli az építési engedélyt), ezért a jogkérdést a közigazgatási felsőbíróság jogalkalmazás egységességéért felelős plenáris ülése (teljes kollégiuma) elé utalta.

2011-ben a kollégium az ötödik tanács jogértelmezése mellett tört pálcát. Döntése értelmében a környezetvédelem mint alkotmányos érték érvényre jutása érdekében az építési engedély a működés engedélyezése körében is felülvizsgálható. A döntés ugyanakkor utalt rá, hogy hogy kivételes esetben az építési engedély utólagos megsemmisítése nem megengedhető, így különösen amennyiben az építési engedély kiadását követően a hatóságok több aktusa az építkezés jogszerű voltát támasztja alá, és az építtető jóhiszemű. Ez utóbbi körben érvényesül a bizalomvédelem a közigazgatási jogviszonyok stabilitásának elve. A konkrét ügy összes körülményei alapján azonban a kollégium e különleges körülményeket nem látta megállapíthatónak.

2012-ben a közigazgatási bíróság negyedik tanácsa a kérelmező keresetét elutasította, arra hivatkozva, hogy a kolégium döntésében szereplő kivételes körülmények az adott ügyben fennállnak, ezért az építési engedély utólagos visszavonásának nincs helye.

Időközben az ügy egy másik szálon is futott: a kérelmező 2008-ban a városrendészeti hatósághoz fordult a rivális multiplex bezáratása érdekében. A heraklioni városi tanács ezt megtagadta, ami ellen a kérelmező fellebbezett. Az ügy a közigazgatási felsőbíróság ötödik tanácsához került, amely a kérelmező keresetének helyt adott, és a komplexum bezáratására utasította a városi tanácsot. A tanács az ítélet végrehajtását megtagadta arra hivatkozással, hogy a multiplex az eltelt időben fennmaradási és működési engedélyt kért és kapott. A végrehajtás elmaradása miatt a kérelmező ismét a közigazgatási legfelsőbb bírósághoz fordult, amelynek háromfős tanácsa nem állapított meg jogsértést, kiemelve, hogy a fennmaradási engedély valóban létezett, ennek jogszerűségét pedig e jogorvoslat keretében a háromfős tanács nem vizsgálhatta. A rivális komplexum azóta is üzemel.

A kérelmező a Bírósághoz fordult arra hivatkozással, hogy az általa indított eljárásban nem érvényesült a jogbiztonság, ami az Egyezmény tisztességes tárgyaláshoz való jogot garantáló 6. cikk 1. bekezdésének sérelméhez vezetett.

A Bíróság döntése

A Bíróság elöljáróban megállapította, hogy a közigazgatási felsőbíróság negyedik és ötödik tanácsa hosszú évekig gyökeresen eltérő jogértelmezést követett az építési engedély felülvizsgálatának lehetőségével kapcsolatban. A görög rendszerben a jogalkalmazás egységességének biztosítása a közigazgatási felsőbíróság kollégiumának a feladata. A konkrét ügyben e tanácsnak arról kellett döntést hoznia, hogy a negyedik tanács bizalomvédelemre épített megközelítése, vagy az ötödik tanács által követett, a környezetvédelem elvének hatékony érvényesülését előtérbe helyező érvelése követendő. E körben a kollégium úgy határozott, hogy a környezetvédelem elvének megvalósulását vizsgálni kell mind az építési, mind a működési engedély kiadása körében, azaz annak eldöntésekor, hogy a komplexum megnyílhat-e. A kollégium álláspontja szerint alkotmánysértő helyzetben nem lehet a bizalomvédelem és a közigazgatási jogviszonyok stabilitásának elvére hivatkozni. Összességében a kollégiumi tanács tehát a normahierarchia alapján döntötte el a kérdést, a komplexum ügyében kizárva a negyedik tanács által figyelembe vett elvek alkalmazhatóságát.

Mindezek ellenére a negyedik tanács az ügy végleges eldöntése során saját korábbi gyakorlatát követte, és a fennálló helyzetet legitimálta. Ezt a jogértelmezést az adott ügyben a felsőbíróság kollégiumának döntése a környezetvédelem elvének alkotmányos elvére, mint magasabb rendű normára hivatkozással kizárta.

A Bíróság megállapította, hogy bár formálisan két külön eljárásról volt szó, mind az építési engedély felülvizsgálatára, mind a komplexum önkormányzat általi bezáratására irányuló kereset azt a célt szolgálta, hogy a lakóépületek építésére kijelölt területen a multiplex ne üzemelhessen. A két ügyben született két eltérő döntés e működés kapcsán szöges ellentétbe került egymással, amely helyzeten tovább rontott, hogy az önkormányzat képviselőtestülete megtagadta az ötödik tanács ítéletének végrehajtását, amit a közigazgatási felsőbíróság háromfős tanácsa döntésével legitimált.

Minderre tekintettel a Bíróság megállapította, hogy a jogalkalmazás egységességét szolgáló kollégiumi döntés ellenére az ügyben a csúcsbíróság egyes tanácsai még mindig eltérő jogértelmezést követnek. Ez a helyzet olyan jogbizonytalanságot eredményez, amelyet az ezt orvosolni hivatott jogegységi eljárás sem szüntetett meg. A fennálló helyzet így ellentmond a jogbiztonság követelményének, sértve az Egyezmény 6. cikkét.

A kérelmező a rivális komplexum jogsértő működése következtében szenvedett kárát az elmaradt haszonra is tekintettel több mint négymillió euróban határozta meg, a Bíróság azonban a kárszámítás e módját spekulatívnak minősítette, és 8.000 euró vagyoni kárt ítélt meg a kérelmezőnek.

A döntéshez a kamara két bírája különvéleményt csatolt. A lengyel bíró szerint a 6. cikk az ügyben nem lett volna alkalmazható, a kiterjesztő értelmezést pedig a közigazgatási perekre gyakorolt hatás alapos vizsgálata nélkül követi a többségi ítélet. A brit bíró utalt lengyel kollégájának a jelen ügyhöz és a blogon már elemzett Könyv-Tár-ügyhöz csatolt különvéleményére is, kifejtve, hogy sem a 6. cikk alkalmazhatóságát, sem a kérelmező áldozat-státuszát nem látja megállapíthatónak.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: Mozi Heraklionban Forrás: Google Maps