Bezárás
Strasbourgi döntés

Mariyka Popova: a jogegységi eljárás hatékonyan orvosolta az ellentmondó bírói döntések problémáját

Mariyka Popova and Asen Popov v. Bulgaria
no. 11260/10
2019. április 11.

Az ügy kérelmezői egy halálos balesetben elhunyt nő szülei. Miután a balesetben vétkes sofőrtől a nekik megítélt kártérítést nem tudták behajtani, a biztosítót perelték volna. Annak ellenére, hogy a baleset másik sérültje, sőt, az áldozat férje és lánya is pert nyert a biztosító ellen, a kérelmező szülők keresetét a bíróság ellentétes jogértelmezést követve elutasította. A Bíróság szerint azonban a nemzeti bíróságok jogértelmezésének egységét a bolgár semmítőszék hatékonyan helyreállította, így mellőzte az Egyezménysértés megállapítását.

Fizess elő az Átlátszóra!

Az ügy előzményei

A két bolgár kérelmező egy házaspárt alkot. 2004-ben közös gyermekük autóbalesetben életét vesztette. A balesetet okozó sofőr ellen indult büntetőeljárásban a kérelmezők, az elhunyt férje és gyermeke, valamint a baleset másik sértettje magánfélként kártérítés iránti igénnyel lépett föl a terhelt sofőrrel szemben. A bíróság halálos baleset gondatlan okozásáért el is ítélte a vádlottat, és kártérítésre is kötelezte a sofőrt.

A megítélt összeghez azonban az öt károsult – köztük a kérelmezők – a sofőr fizetésképtelensége miatt nem juthatott hozzá, ezért mindannyian a vétkes sofőr biztosítótársaságától követelték peres úton a kárukat.

A halálos áldozat férje és gyermeke által a biztosító ellen indított keresetnek 2006-ban kelt határozatában a szófiai városi bíróság helyt adott, majd a szófiai fellebbviteli bíróság a kártérítési összegeket közel kétszeresére emelte, amit a bolgár semmítőszék 2007 augusztusában helyben hagyott.

A baleset másik sérültje szintén sikerrel perelte a biztosítót: a szófiai városi bíróság határozatát a semmítőszék szintén helyben hagyta.

Első fokon a kérelmezők is pert nyertek a városi bíróság előtt, 2009-ben azonban a semmítőszék jogalap hiányában elutasította a kérelmezők kártérítési keresetét. Az elutasító határozatban a szófiai fellebbviteli bíróság eljáró tanácsa arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérelmezők nem perelhetik a biztosítót, arra tekintettel, hogy a baleset kapcsán eljárt büntetőbíróság már megítélt kártérítést, amit a kérelmezők a vétkes sofőrtől követelhetnek. Az ügyben a fellebbviteli bíróság ugyanazon tanácsa járt el, amelyik 2007-ben helyt adott a férj és gyermek keresetének a biztosító ellen. A kérelmezők az elutasító határozat ellen a semmítőszékhez fordultak arra hivatkozással, hogy a fellebbviteli bíróság ítélete a biztosító elleni perlési jog kapcsán ellentmondásban áll a semmítőszék gyakorlatával.

A semmítőszék a keresetet 2009 decemberében elutasította. Két saját, 2009-ben kelt ítéletére hivatkozott, amelyekben úgy foglalt állást, hogy nem perelheti a biztosítót az, akinek végrehajtható kártérítési igényt a bíróság más perben már megítélt. A 2008 márciusában hatályba lépett új bolgár polgári perrendtartási törvény értelmében ezek a határozatok az alsóbb bíróságokat kötötték, így a fellebbviteli bíróság helyesen járt el, amikor elutasította a kérelmezők keresetét. Kiemelte, hogy a kérelmezők által csatolt semmítőszéki határozatok az új eljárási törvény hatálybalépése előtt születtek, így azok, a 2009-ben kelt ítéletekkel szemben nem kötik a fellebbviteli bíróságot.

A kérelmezők ezt követően a tisztességes tárgyaláshoz való jogot garantáló 6. cikk megsértése miatt a Bírósághoz fordultak.

A bolgár semmítőszék díszes terme. Forrás: bit.ly/2PyKGKl

A Bíróság döntése

A Bíróság döntésében áttekintette a kérelem benyújtása idején fennálló helyzet mellett az azóta eltelt idő alatt bekövetkezett változásokat is. Figyelembe vette, hogy az új eljárási törvény alapján a joggyakorlat egységének megbomlása esetén a semmítőszéknek jogegységi eljárást kell lefolytatnia. A kérelmezők ügyében is felmerülő jogkérdéssel kapcsolatban a semmítőszék 2010-ben meg is kezdte a jogegységi eljárás lefolytatását, aminek 2012-es befejezésig a kérdést érintő ügyek elbírálását felfüggesztették. A 2012. június 6-án meghozott, a bolgár bíróságokra kötelező jogegységi határozat úgy foglalt állást, hogy az elítélt biztosítója perelhető a megítélt kártérítési összegért abban az esetben, ha azt az elítélt a sértettnek nem fizeti meg. A jogegységi határozat meghozatalát követően az addig felfüggesztett ügyeket a semmítőszék tanácsai a határozatnak megfelelően bírálták el, következetesen megállapítva a biztosító perelhetőségét a kérelmezők esetéhez hasonló ügyekben.

A Bíróság a helyzet megítélése körében felhívta a figyelmet a Nagykamara 2016-ban Románia ellen hozott kulcsfontosságú döntésére, amely azzal foglalkozott, hogy az Egyezmény 6. cikke mennyiben garantál jogot az egységes jogalkalmazáshoz. E döntésben a Bíróság úgy fogalmazott, hogy az egységes jogalkalmazás a jogbiztonság fontos követelménye, ugyanakkor a bírósági rendszer sajátosságaiból következően a jogalkalmazás velejárója, hogy egyes jogszabályokat eltérő bíróságok eltérően értelmeznek. Az Egyezmény tehát nem biztosít jogot az egységes jogalkalmazáshoz.

A Bíróság ilyen esetben megvizsgálja, hogy

  • mély és régóta fennálló szakadék tátong-e a hasonló helyzetek jogi megítélése között a joggyakorlatban,
  • hogy a nemzeti jogban van-e olyan mechanizmus, ami ezt a széttartást orvosolni képes,
  • és hogy a gyakorlatban milyen széles körben és milyen hatékonysággal alkalmazták ezeket az eszközöket.

A Bíróság hozzátette, hogy a nemzeti felsőbíróságok kiemelt feladata, hogy érzékeljék a bírói jogértelmezésben jelentkező eltéréseket, és aktívan fellépjenek a jogalkalmazás egységessége érdekében.

A konkrét ügyben a Bíróság arra jutott, hogy a 2006 és 2010 között tapasztalható kétféle jogértelmezés négyéves periódusa önmagában nem számít kifejezetten hosszúnak. Tekintettel azonban a közúti balesetek gyakoriságára és arra, hogy a kérdés a sértettek és a biztosítótársaságok jogi helyzete szempontjából nagy jelentőségű, a jogalkalmazás széttartása a Bíróság szerint “mélynek és régóta fennállónak” minősült.

A nemzeti jogban fennálló korrekciós mechanizmust vizsgálva a Bíróság a 2008-ban hatályba lépett polgári eljárási törvény által létrehozott jogegységi eljárást hatékonynak találta. Kiemelte, hogy a joggyakorlat egységének megbomlása az új eljárási törvény hatályba lépése körüli időre esett ezt követően két évvel, 2010-ben pedig már el is indult a jogegységi eljárás. A Bíróság a jelen ügyet elhatárolta a szintén Bulgária ellen indult, elmarasztalással záruló Iordan Iordanov-ügytől, arra hivatkozva, hogy a jelen ügyben nem egyszerre, hanem két év különbséggel születtek az egymásnak ellentmondó bírói döntések.

A Bíróság elismerte, hogy a jogegységi határozat a kérelmezőknek kedvező jogértelmezést tette kötelezővé, azaz későbbi keresetindítás esetén feltehetőleg nekik kedvező ítélet született volna. Ugyanakkor a Románia és Bulgária elleni, fent hivatkozott és az államok elmarasztalásával végződő esetektől eltérően jelen ügyben a Bíróság értékelése szerint a belső korrekciós mechanizmus rendelkezésre állt, és hatékonynak is bizonyult a jogalkalmazás egységességének visszaállítása szempontjából, ezért az eljáró héttagú kamara egyhangú döntésében mellőzte a 6. cikk megsértésének megállapítását.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: balesetnél helyszínelő rendőrök (illusztráció). Forrás: bit.ly/2USvVb1