Camelia Bogdan v. Romania
no. 32916/20
2022. szeptember 27.

A kérelmezőt két alkalommal is fegyelmivel mentették volna fel bírói tisztségéből. Első ízben nyert Strasbourgban, a második ügyében azonban már nem döntött a Bíróság: a békés megegyezésre vonatkozó iratok felhasználását a kérelmezői joggal való visszaélésnek tekintette a testület, ami miatt méltatlanná vált panasza elbírálására.

Az ügy előzményei

A kérelmező, Camelia Bogdan, a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság volt bírája. A kérelmezővel szemben korábban, 2016-ban fegyelmi eljárást indítottak az összeférhetetlenségi szabályok megsértésére hivatkozva. Az indokolás szerint a kérelmező olyan ügyben ítélkezett, ahol a román mezőgazdasági minisztérium volt az egyik peres fél, és annak ellenére nem jelentett elfogultságot, hogy a kérelmező több miniszteri alkalmazott szakmai képesítésében is részt vett. 2020-as döntésében a Bíróság a kérelmező ezen ügyében megállapította, hogy a hazai eljárás nem volt tisztességes, és összesen 8.000 euró kártérítést ítélt meg.

Időközben, 2018-ban a kérelmezőt egy újabb fegyelmi eljárás eredményeképpen ismét eltiltották a bírói és ügyészi hivatal viselésétől. A kérelmező fellebbezett. Ítélkezési tevékenységét azonban nem folytathatta, mert az eljáró tanács az érdemi döntése meghozataláig hivatalviselési jogát felfüggesztette. A kérelmező ezt az ideiglenes döntést is megtámadta, e jogorvoslata azonban nem járt sikerrel.

A bírói tisztségéből őt ideiglenesen felfüggesztő határozat ellen a kérelmező a strasbourgi Bírósághoz fordult. Kérelmében a tisztességes eljáráshoz való jogot garantáló 6. cikk és a magán-és családi élet védelmét rögzítő 8. cikk megsértésére hivatkozott.

A Bíróság az ügyet kommunikálta is a román kormány felé. Az eljárásban a Bíróság egyezségi ajánlat tételét javasolta a kormánynak (magyarul az egyezmény szövege szerint békés rendezés, de elterjedt a békés megegyezés kifejezés is; angolul “friendly settlement”). Ilyen esetben a Bíróság közbenjárására a kormány – az egyezménysértés elismerése nélkül – felajánl egy, a Bíróság által javasolt pénzösszeget, amelyért cserébe a kérelmező a kérelmétől “eláll”. A tárgyalási folyamatra szigorú titoktartási szabályok vonatkoznak. Az ilyen megállapodás a kormánynak azért kedvező, mert elkerülheti a strasbourgi elmarasztalást, a statisztikában sem egyezménysértésként jelenik meg az ügy, adott esetben kevesebbet kell fizetnie, mint ha a Bíróság egyezménysértést állapít meg. A kérelmezőnek azért lehet előnyös ez a rendszer, mert így jóval hamarabb jut kártérítési összeghez, mint ha megvárná a Bíróság érdemi döntését. A Bíróság pedig a sommás eljárással jelentős ügytehertől szabadul. A rendszer hátránya többek között, hogy az ügy titkos marad, az egyezménysértést a Bíróság nem állapítja meg, így a nyilvános joggyakorlata mellett egy árnyék-joggyakorlat alakulhat ki a nem publikált ügyekből. Hátrány, hogy ilyenkor az ügy a statisztikákból is kimarad, a titkosságra tekintettel a többi hasonló jogsértéssel érintett személy az ügyről nem értesül.

A kérelmező a Bíróság békés megegyezésre történő invitálását követően korábbi, Romániában indított kártérítési keresetében e dokumentumokat benyújtotta a bírósághoz. Az egyezségi javaslat három román médiatermékhez is kiszivárgott, amelyek közzétették a Bíróság leveleit.

A Bíróság döntése

A Bíróság eljárásában a román kormány rámutatott, hogy az Egyezmény 39. cikk 2. mondata szerint a békés rendezésre irányuló eljárás bizalmas, a kérelmező pedig e követelményeket megszegte azzal, hogy a román bíróság elé tárta az egyezségi eljárásban született iratokat.

A kérelmező ezzel kapcsolatban előadta, hogy a hazai jogorvoslatok kimerítésének kötelezettsége indította arra, hogy az ügyben született iratokat a román bírósági eljárásban felhasználja. Azt is rögzítette, hogy a Bíróság javaslata az egyetlen irat a megegyezés körében, a kormány és közte semmilyen érdemi tárgyalás nem indult el. Végezetül arra is hivatkozott, hogy az iratokat a média hozta nyilvánosságra, nem ő.

A Bíróság az eset kapcsán rámutatott, hogy a békés rendezés jogintézményéhez kapcsolódó titoktartási kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a feleket és a Bíróságot az esetleges megegyezés kimunkálása során ne érhesse külső nyomás. A Bíróság a kérelmezőt tájékoztatta is az eljárás bizalmas jellegéről, aki ennek ellenére röviddel az iratok megérkezése után megküldte azokat a román fellebbviteli bíróságnak. Ezt követően több sajtótermék is beszámolt az egyezségi javaslat részleteiről.

A Bíróság leszögezte, hogy az egyezségi tárgyalás iratait semmilyen más vitarendezési eljárásban, így perben sem lehet felhasználni. Azzal, hogy a kérelmező megszegte a bizalmas eljárásra vonatkozó szabályokat, visszaélt az Egyezményben garantált kérelmezési jogával. Erre tekintettel a kérelmét a Bíróság minden további vizsgálat nélkül elfogadhatatlannak nyilvánította.

A három tagú tanács e döntését az Egyezmény 34. cikkének a) pontjára alapította:

A Bíróság a 34. Cikk alapján előterjesztett egyéni kérelmet
elfogadhatatlannak nyilvánítja, amennyiben úgy találja, hogy
a kérelem az Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó
jegyzőkönyvek rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen,
nyilvánvalóan alaptalan vagy a kérelmezési joggal való
visszaélésnek minősül;

A háromtagú testület döntése ellen nem lehet a Nagykamarához fordulni, az végleges.

 

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi rendszeresen megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapképünk átdolgozott illusztráció, az eredeti kép forrása: shorturl.at/oxAET

 

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!