Mesić v. Croatia
no. 19362/18
2022. május 5.

Stjepan Mesić volt horvát államfő ellen bűnszervezetben elkövetett emberölés és zsarolás kísérlete miatt feljelentést tettek. Az államfő sajtótájékoztatóján a feljelentő jogi képviselőjének azt javasolta, hogy iratkozzon be egy elmegyógyintézetbe. A jogi képviselő polgári pert indított, a horvát bíróság jogerősen 2016-ban 2,5 millió forintnak megfelelő sérelemdíjat ítélt meg. A volt államfő a Bírósághoz fordult a véleménynyilvánításhoz való jogának aránytalan korlátozására hivatkozva. A Bíróság azonban hangsúlyozta, hogy a magas sérelemdíj indokolt volt. Az ügyvéd ugyanis az igazságszolgáltatás fontos szereplője. Az, hogy egy magas rangú állami tisztségviselő az ellátott ügye miatt személyében igyekszik hitelteleníteni a jogi képviselőt, a személyes sérelem mellett korlátozza az ügyvéd szabad munkáját és ügyvállalását is befolyásolhatja. Ez pedig a képviselt ügyfelek érdekét is súlyosan sértő helyzethez vezet. Az ügyvéd függetlenségét veszélyeztető beszéd elleni fellépés pedig a jelentősebb összegű polgári jogi szankciót is indokolttá teszi.

Az ügy előzményei

2006-ban egy franciaországban praktizáló horvát ügyvéd ügyfele nevében feljelentést tett 11 ember ellen emberölés és bűnszervezetben elkövetett zsarolás kísérlete miatt. A feljelentéssel érintettek között volt egy hírhedt horvát maffiafőnökként ismert ember, egy volt titkosügynök és fegyverkereskedő hírében álló másik személy, valamint Stjepan Mesić kérelmező is, aki 2000 és 2010 között Horvátország államfője volt.

A bírósági eljárásban az ügyvéd előadta, hogy ügyfelének a feljelentésben tett nyilatkozata szerint a maffiafőnök finanszírozta Mesić megválasztásához vezető kampányát, és megjelölte azt a francia titkosszolgálati forrás, amelyre e nyilatkozatot alapította. Az ügyvéd az ügy ismertetése során úgy fogalmazott, hogy az előadott bizonyítékokból az következik, hogy az ügyfelével szembeni állított bűncselekményeket elkövető maffiacsoportot Mesić irányítja.

Az üggyel a horvát sajtó is foglalkozott, több lapban megjelentek a volt államfő elleni vádak. Két cikkben is leírták, hogy az újságírók megkeresésére az ügyvéd megerősítette a feljelentés tényét, de annak tartalmáról többet a francia jog tiltására hivatkozva nem mondott a sajtónak.

Az ügyben Mesić (a későbbi kérelmező) is megszólalt: a tévé által közvetített sajtótájékoztatóján a feljelentő jogi képviselőjének azt ajánlotta, hogy látogasson el a vrapče-i elmegyógyintézetbe, mert a hatékonyságukról ismert terapeutáknál hatékonyan és olcsón juthat megfelelő kezeléshez.

Mesić kijelentései az országos sajtó számos prominens terméke mellett az államfő hivatalos oldalán is megjelentek.

Az ügyvéd nem sokkal később személyiségi jogi pert indított az államfő ellen (a horvát jog szerint az államfő mentelmi joga a polgári jogi igényekre nem terjed ki), amelynek keretében jóvátételként 6,5 millió forintnak megfelelő nem-vagyoni kártérítést (magyar terminológia szerint sérelemdíjat) követelt. A jogi képviselő érvelése szerint Mesić visszaélt államfői hivatalával, és az ügyvéd szakmai reputációjában komoly kárt okozott azzal, hogy az ország színe előtt vonta kétségbe mentális épségét. Az államfő azzal védekezett, hogy iróniának szánta a megjegyzést, ami szatirikus megszólalásnak, értékítéletnek tekintendő.

Az elsőfokú bíróság első ítéletében helyt adott az ügyvéd keresetének. A később hatályon kívül helyezett és megismételt elsőfokú döntés érdemben azonosan megítélte a jogi képviselő által követelt összeget. Indokolása szerint a mentális egészségére tett utalásokkal az államfő megsértette az ügyvéd szakmai jóhírnevéhez fűződő jogát.

A másodfokú bíróság 2016 novemberi döntésében szintén megállapította az államfő felelősségét, de a megítélt összeget kb. 30%-kal csökkentette.

Az államfő alkotmányjogi panaszát a horvát alkotmánybíróság visszautasította azzal, hogy a panasz nem vet föl alkotmányos kérdést.

Ezt követően az államfő a Bírósághoz fordult: egyrészt a döntés érdeme ellen, arra hivatkozva, hogy az elmarasztalás egyezménysértően korlátozta az Egyezmény 10. cikkében garantált véleménynyilvánításhoz való jogát. Másrészt pedig kérte az eljárás elhúzódására alapítva az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdésének sérelmének megállapítását.

A Bíróság döntése

A Bíróság először a véleménynyilvánításhoz való jog sérelmére vonatkozó kérelmet vizsgálta meg és bírálta el.

A kormány arra hivatkozott, hogy a kérelmező közléseinek egyetlen célja a jogi képviselő megsértése, jó hírnevének csorbítása volt, így arra ki sem terjed a 10. cikk védelme.

A Bíróság ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy ugyan valóban vannak olyan közlések, amelyek nem tartoznak az Egyezmény véleménynyilvánítás szabadságát garantáló rendelkezéseinek hatálya alá, ezek azonban a gyűlöletbeszéd és a céltalan ócsárolás szélsőséges esetei. Ilyen eset merült föl a Rujak-ügyben, ahol a kérdéses közlés lényegében nem volt más, mint vulgáris hangnemű sértegetés. Ezzel kapcsolatban a Bíróság úgy találta, hogy nem beszélhetünk “eszmék megismeréséről és közléséről”, márpedig a 10. cikk “a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát” védi. Ebben az ügyben azonban a Bíróság a kontextust is figyelembe véve nem minősítette ilyen szélsőséges esetnek a kérelmező kijelentéseit, azokat a 10. cikk hatálya alá tartozónak értékelte.

Abban kellett ezt követően állást foglalni, hogy a kérelmező 10. cikkben védett jogaiba beavatkozást jelentett-e a polgári jogi elmarasztalás. Erre a Bíróság egyértelmű igenlő választ adott, hiszen az állam joghátránnyal sújtotta a beszélőt.

Az Egyezményben védett jogokat korlátozni csak jogszabály alapján és az Egyezményben rögzített legitim célból lehet. Ezeket a Bíróság adottnak találta, a személyiségi jogokat védő jogszabály kellően világosan fogalmazott, és az Egyezmény szerinti védendő célt, “mások jó hírneve” megóvását és reparációját szolgálta.

Abban kellett tehát utolsó lépésként állást foglalnia a Bíróságnak, hogy az ügyben az államfő terhére megállapított joghátrány szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban.

Korábbi gyakorlatára utalva (ld. Von Hannover, Axel Springer AG, Delfi AS, Perinçek) a Bíróság az alábbi szempontokat vizsgálta:

Közéleti vita része-e a kérelmező közlése?

Az eset kontextusa, az ismert és alvilági körökkel összefüggésbe hozott szereplőket is érintő emberölési kísérlet vádja méltán tartott számot a köz érdeklődésére. A vádakkal érintett kérelmező megszólalásában magát védelmezte. Ehhez képest a Bíróság értékelése szerint egy lépéssel tovább menve pedig az ellenérdekű fél ügyvédjét igyekezett hitelteleníteni. A feljelentő jogi képviselőjének inzultálása ugyanakkor nem tartozott hozzá ahhoz a közéleti vitához, hogy bűnösök-e a feljelentettek. A jogi képviselő tűrési kötelezettsége pedig a Bíróság álláspontja szerint nem terjed ki a személyének hiteltelenítését célzó közlésekre. (A Bíróság egyébként megjegyezte, hogy nem osztotta a horvát bíróságok álláspontját, és a közléseket nem az ügyvéd elmeállapotára vonatkozó tényállításnak, hanem értékítéletnek minősítette.)

Mennyire ismertek az érintett közéleti szereplők?

A kérelmező az ügy idején a legfőbb horvát közjogi méltóság volt. Míg a magas rangú állami tisztségviselők esetében a szólás szabadsága feladatkörük betöltéséhez elengedhetetlen, a mérleg másik serpenyőjében azt kell figyelembe venni, hogy szavuknak nagyobb a súlya is.

A Bíróság kitért az ügyvédeknek egy állam igazságszolgáltatásában játszott kiemelten fontos szerepére is. A tisztességes eljárás egyik alapvető követelménye, hogy a közreműködő ügyvédek munkájukat szabadon végezhessék.

Magas rangú állami tisztségviselők személyes, szakmai hírnevet csorbító, a jogi képviselő elszigetelését, hiteltelenítését célzó támadásai pedig fenyegetésként funkcionálnak, csorbítva a szakmai szabadságot és akadályozva a jogi képviselőket munkájukban. Ez pedig az általuk képviselt ügyfelek érdekeit súlyosan sértő eredményre vezet.

Az államfő közléseire ráadásul az ügyvéd csak korlátozottan reagálhatott, mert a folyamatban lévő büntetőeljárásra tekintettel titoktartási kötelezettség terhelte.

Az államfő közléseinek hatása és az e közlésekért megítélt szankció súlya

A Bíróság rögzítette, hogy a megítélt, kb. 2,5 millió forintnak megfelelő összeg jelentősnek tekinthető. Körülbelül 2/3-a annak, amennyit a horvát bíróság akkoriban egy testvér elveszítésének lelki traumájára tekintettel megítélt. Ugyanakkor a kérelmező mint államfő szavainak is jelentős súlya van, azaz több sérelmet képesek okozni, másrészt az ügyvéd a médiában számos helyen megjelenő közlésekre titoktartási kötelezettsége miatt nem reagálhatott, aszimmetrikus helyzetet eredményezve. Az államfő szavai ráadásul nem csak személyében sértették a jogi képviselőt, de egyúttal alkalmasak voltak arra is, hogy szakmai munkáját befolyásolják, potenciálisan eltántorítsák őt és ügyvéd kollégáit bizonyos típusú ügyek elvállalásától. E szempontokra figyelemmel a magas sérelemdíj arányban állt az okozott sérelemmel, és így nem volt egyezménysértő.

A Bíróság azonban alaposnak találta az eljárás elhúzódásával kapcsolatos panaszt. Tette ezt úgy, hogy a 2005 és 2013 közötti időszakot nem vizsgálta, mert a kérelmező ezen időszakban az elhúzódás miatti hazai jogorvoslattal nem élt. A 2013-ban kivezetett jogorvoslatra tekintettel az e dátum és az alkotmányjogi panaszt elutasító döntés kézbesítése között eltelt több mint négy év eljárási időtartam nem felelt meg az időszerűség követelményének, így az eljárás sértette az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő jognak az ésszerű időn belüli elbírálásra vonatkozó követelményét.

Az egyezménysértésre tekintettel a Bíróság a kérlemező által kért, vagyoni és nem-vagyoni részre szét nem bontott 15.000 eurós igényéhez képest 2.000 euró nem-vagyoni kártérítést ítélt meg.

A Bíróság döntése egyhangú volt.

 

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi rendszeresen megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: Stjepan Mesić kérelmező, volt horvát kormányfő. Forrás: tinyurl.com/5cpjw7k3

 

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!