Patrício Monteiro Telo De Abreu V. Portugal
no. 42713/15
2022. június 7.

Tiago Patrício Monteiro Telo de Abreu portugál politikust pénzbüntetés és kártérítés megfizetésére kötelezték, amiért blogján egy önkormányzati képviselő asszonyról több karikatúrát is megosztott. A Bíróság megállapította, hogy a hazai bíróságok nem vették kellőképpen figyelembe a karikatúrák közzétételének kontextusát, valamint nem végeztek megfelelő mérlegelést a versengő jogok között. A kérelmező által tanúsított magatartás büntetőjogi szankcionálás továbbá alkalmas lehet arra, hogy visszatartó hatást gyakoroljon a politikai kérdésekkel kapcsolatos szatirikus kifejezési formákra.

Az ügy előzményei

A kérelemző, Tiago Patrício Monteiro Telo de Abreu egy portugál politikai párt tagja, 2001 és 2009 között három alkalommal választották be az elvas-i városi közgyűlésbe; majd 2013-ban Elvas város önkormányzati képviselőjévé (vereador) választották. A kérelem benyújtásának időpontjában pártja parlamenti frakciójának tanácsadója is volt.

Tiago 2008 szeptemberében „Az alsóház” elnevezésű blogján három karikatúrát osztott meg. A képeken egy fehér hajú, öltönyös szamár és egy csupasz mellű, szőke hajú, csipkés harisnyát, harisnyatartót és magassarkú cipőt viselő koca volt látható, körülöttük pedig szintén csupasz mellű disznók voltak, akik mindannyian egy „CMR” (Rondónia Városháza rövidítése) monogramú karszalagot viseltek. A karikatúrákat egy Elvasból származó művész készítette, amelyek egy helyi újságban megjelenő sorozat részei voltak.

2009 márciusában Elvas önkormányzat képviselő asszonya feljelentést tett a kérelmező és az újság szerkesztője ellen azt állítva, hogy becsületét és jó hírnevét megsértették a közzétett karikatúrákban való ábrázolása miatt. Az Elvas kerületi bíróság megállapította, hogy a karikatúrákban ábrázolt koca a képviselő asszonyt, a fehér szőrű szamár pedig Elvas polgármesterét ábrázolta. A koca csipkés harisnyát, harisnyatartót és magassarkút viselt, ami egy prostituált képét akarta felidézni, ezzel okozva kellemetlen helyzetet a képviselő asszonynak. A kerületi bíróság továbbá azt is megállapította, hogy azzal, hogy a művész a kocát a szamár mellé rajzolta, azt sugallta, hogy intim kapcsolat áll fenn közöttük. Végül annak ellenére, hogy Tiago amint tudomást szerzett a panaszról, azonnal eltávolította a szatírát, a portugál bíróság a képviselő asszonynak adott igazat, és Tiagot pénzbírság, valamit kártérítés megfizetésére kötelezte. A fellebbviteli bíróság 2015-ben helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését, így a kérelmező 1.800 euró összegű bírságot, 1.368 euró bírósági illetéket és 1.666 euró kártérítést volt köteles megfizetni.

A kérelmező így a Bírósághoz fordult, és azzal érvelt, hogy a bírság és a kártérítés sértette a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát. A karikatúrákkal politikai ellenfelei viselkedésére akart reflektálni és egyszerűen csak azt a költséges politikai hozzáállást akarta kritizálni, amellyel a helyi tisztségviselők magukat népszerűsítik. A rajzoknak szerinte nem volt szexuális vetülete, ugyanakkor Tiago elismerte, hogy egy szatíra nem mindig ízléses, és ő azokat csupán viccnek szánta.

A kormány elismerte, hogy a vitatott karikatúrák a helyi politikai életet kívánták szatirizálni, azonban azok a megengedett kritika határait túllépték, mivel a képviselő asszonyt durva és indokolatlan módon ábrázolták, anélkül, hogy az a közérdeket szolgálta volna.

A Bíróság döntése

A Bíróság szerint a jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a nemzeti hatóságok megfelelő egyensúlyt teremtettek-e a kérelmező véleménynyilvánítás szabadságához való joga és a képviselő asszony magánélet védelméhez való joga között, amelyek egyenlő tiszteletet érdemelnek, valamint, hogy Tiago elítélésének indokolása releváns és elegendő volt-e.

A jelenhez hasonló esetekben, amikor a Bíróságnak az Egyezmény által egyaránt védett két jog közötti konfliktusról kell döntenie, mérlegelnie kell a szóban forgó érdekeket. A kérelem elbírálása nem változhat attól függően, hogy azt az Egyezmény 8. cikke alapján a mű tárgyát képező személy, vagy a 10. cikk alapján a szerző terjesztette-e a Bíróság elé. Ezek a jogok ugyanis eleve egyenlő tiszteletet érdemelnek. Ezért a mérlegelési jogkörnek elvileg mindkét esetben azonosnak kell lennie. (Bédat ügy).

A nemzeti bíróságok elismerték ugyan, hogy a szóban forgó karikatúrák politikai szatírák voltak, mindazonáltal úgy ítélték meg, hogy a megengedett kritika határait túllépték. A Bíróság ezzel összefüggésben a Vereinigung Bildender Künstler ügyben kimondottakra hivatkozva kifejtette, hogy a szatíra a művészi kifejezés és a társadalmi kommentár olyan formája, amely a valóság jellegzetes eltúlzása és eltorzítása révén természetesen provokációra és izgatásra irányul. Ezért a művészek – vagy bármely más személy – önkifejezési jogába való beavatkozást különös gondossággal kell vizsgálni, mivel a szatíra hozzájárul a nyilvános vitához.

A Bíróság megismételte továbbá a Magyar Jeti Zrt. ügyre hivatkozva, hogy a megengedett kritika határai tágabbak egy politikai szereplő vagy párt esetében, mint egy magánszemély esetében, ugyanis a politikai szereplők elkerülhetetlenül és tudatosan ki vannak téve annak, hogy mind az újságírók, mind a szélesebb nyilvánosság alapos vizsgálatnak vesse alá tevékenységüket, ezért nagyobb toleranciát kell tanúsítaniuk.

Bár egy politikai szereplőnek is joga van ahhoz, hogy jó hírnevét a magánéletén kívül is védjék, az ilyen védelem követelményeit a politikai kérdések szabad megvitatásához fűződő érdekekkel szemben kell mérlegelni, mivel a véleménynyilvánítás szabadsága alóli kivételeket szűken kell értelmezni (lásd Stern Taulats és Roura Capellera ügy) Továbbá, bár a jó hírnév védelméhez való jog olyan jog, amely a magánélet elemeként az Egyezmény 8. cikkének hatálya alá tartozik ugyanakkor a védelemhez a jó hírnév elleni támadásnak el kell érnie egy bizonyos súlyossági szintet, és oly módon kell megvalósulnia, hogy az a magánélethez való jog személyes élvezetét sértse.

A Bíróság úgy vélte, hogy azáltal, hogy túlzottan a képviselő asszony jó hírnévhez való jogának megsértésére összpontosítottak, a hazai bíróságok megfosztották a karikatúrákat kontextusuktól, és olyan módon értelmezték azokat, hogy nem vették kellőképpen figyelembe az akkor zajló politikai vitát. A kérelmező karikatúrákhoz fűzött megjegyzései azt mutatják, hogy a karikatúrák terjesztésének valódi szándéka az volt, hogy politikai ellenzékiként és az elvas-i önkormányzati közgyűlés tagjaként kiemelje a karikatúrákban kifejezett politikai szatírát, és közvetve bírálja az elvas-i vezetést. Ezek a megjegyzések nem tartalmaztak semmilyen konkrét utalást a képviselő asszonyra, politikai tevékenységére vagy magánéletére, nemhogy szexuális életére, illetve nem tartalmaztak sértő vagy megalázó megjegyzéseket sem róla. A Bíróság ezért úgy ítélte meg, hogy a hazai bíróságok nem végezték el a szóban forgó jogok részletes mérlegelését. Továbbá nem vették figyelembe a politikai szatíra fent felsorolt, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnő elemeit, és nem hivatkoztak a Bíróságnak a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó ítélkezési gyakorlatára sem.

A kiszabott büntetések jellegét és súlyosságát illetően a Bíróság úgy vélte, hogy a Tiagora kiszabott 1800 eurós pénzbüntetés, valamint a képviselő asszony részére megfizetett kártérítés, nyilvánvalóan aránytalan volt, különösen mivel a portugál jog a becsület és a jó hírnév védelmére külön jogorvoslatot biztosít.

A fentiekre tekintettel, a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben a kérelmező elítélése nem teremtett megfelelő egyensúlyt a véleménynyilvánítás szabadságához való joga és képviselő asszony jó hírnevének védelméhez való joga között. Úgy vélte, hogy az ítélet indokolása nem tekinthető relevánsnak és elégségesnek, valamint, hogy a jelen ügyben a kérelmező által tanúsított viselkedéséhez hasonló magatartások büntetőjogi szankcionálása valószínűleg visszatartó erővel bír a politikai kérdésekkel kapcsolatos szatirikus megnyilvánulásokra, akárcsak az Alves da Silva-ügyben.

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogsértés megállapítása önmagában elegendő igazságos elégtételt jelent a kérelmezőt ért nem vagyoni kár tekintetében. Megállapította továbbá, hogy Portugáliának 3.466 euró vagyoni kártérítést, valamint 1.806 euró költségtérítést kell fizetnie a kérelmezőnek.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi rendszeresen megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: Portugál zászló és egy szamár illusztrációja, a képek forrása: https://bit.ly/3xLxzgx, https://bit.ly/39f72hY

 

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!