Bezárás
Strasbourgi döntés

A jogi képviselő ügyfele érdekében tett nyilatkozatai fokozott védelemben részesülnek

L.P. and Carvalho v. Portugal
nos. 24845/13 & 49103/15
2019. október 9.

Az ügy kérelmezői portugál ügyvédek, akik ügyfeleik ügyében korábban eljárt bírók ellen elfogultsági kifogást, illetve feljelentést nyújtottak be. Ezen eljárásokban a bírákkal kapcsolatban tett kijelentéseikért egyiküket polgári, másikukat büntetőügy keretében marasztalták el a bírák személyiségi jogának megsértéséért. A Bíróság az ügyfél képviseletében tett nyilatkozatok korlátozhatóságával kapcsolatban tett fontos megállapításokat.

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az ügy előzményei

A ügy két szálon indult. Az első kérelmező ügyvédi minőségében kifogást terjesztett be a Portugál Bírói Tanácsnál egy bíró ellen, amelyben egy előzetes meghallgatás kapcsán eljárási hibákra hivatkozott. A panaszban az ügyvéd többek között azt az észrevételt tette, hogy “a bíró és az alperesi képviselő között bensőséges viszonyt” tapasztalt. A Bírói Tanács a panasz alapján nem indított eljárást, az érintett bíró azonban rágalmazás miatt feljelentést tett. A büntetőeljárásban az ügyvéd azzal védekezett, hogy védői hivatásának gyakorlása körében tette a panaszt, az eljárásban pedig többek között abból szűrte le a bíró és az ellenérdekű fél jogi képviselője közötti bensőséges viszonyt, hogy a bíró az alperest behívta az irodájába, míg a kérelmező ügyfelét nem.

Az elsőfokú bíróság megállapította a kérelmező büntetőjogi felelősségét. Az ítélet szerint az állítások ténybeli alapot nélkülözve vonták kétségbe a bíró pártatlanságát és szakmai integritását. A kérelmezőt az első fokú bíróság 300 eurónak megfelelő pénzbüntetésre és 750 euró sérelemdíj megfizetésére kötelezte. A mindkét fél fellebbezése nyomán eljáró Lisszaboni Fellebbviteli Bíróság az elsőfokú ítéletet érdemben helyben hagyta, a sérelemdíjat azonban 5.000 euróra emelte, ugyanakkor mentesítette a kérelmezőt a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. A kérelmező további jogorvoslati kérelmeit mind a fellebbviteli bíróság, mind a legfelsőbb bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

A második kérelmező szintén portugál ügyvéd. Az ügy előzménye, hogy egy rendőrök elleni erőszak miatt indult büntetőügyben két két roma származású ügyfelét elmarasztalta a bíróság. A ítéletben a kérelmezői álláspont szerint a bíró több rasszista felhangú megállapítást is tett, így megjegyezte, hogy “veszekedések, rendbontás és egyéb cselekmények miatt az elítéltek és a klán többi tagja a rendőrőrs gyakori vendégei voltak”. Az ítélet kiemelte, hogy védekezésében az egyik terhelt úgy próbálta meg beállítani a rendőri intézkedést, mintha a hatóság álmában törte volna rá az ajtót, és az eset “szegény cigányok zaklatásának és elnyomásának” példája lenne. Az elmarasztalást követően a védő ügyfelei kérésére becsületsértés és származáson alapuló diszkrimináció miatt feljelentést tett a határozatot hozó bíró ellen. Azt követően pedig, hogy az ügyész az eljárást megszüntette, a jogi képviselő (pót)magánvádas eljárásban képviselte ügyfelei nevében a vádat. Az indítványt azonban a Guimarães-i Fellebbviteli Bíróság nyilvánvalóan megalapozatlannak minősítette.

Ezt követően az érintett bíró személyiségi jogi keresetet terjesztett elő az ügyvéd ellen arra hivatkozva, hogy jogi képviselőként nyilvánvalóan megalapozatlanul tett ellen büntetőfeljelentést, félmillió eurót követelve becsülete megsértésére tekintettel. Az eljáró bíróság úgy találta, hogy a jogi képviselő feljelentésének érvelése annyira következetlen volt, hogy az már súlyos gondatlanságnak tekinthető, amellyel az ügyvéd “saját döntése alapján asszisztált a felperes [a bíró] személyiségi jogait sértő büntetőeljárás megindításához”, amely megalapozza az ügyvéd polgári jogi felelősségét. Az első fokú bíróság erre tekintettel 16.000 euró sérelemdíj megfizetésére kötelezte a kérelmezőt.

Fellebbezésében a kérelmező részletesen kifejtette, hogy a jogi képviselőket a portugál jog alapján bizonyos mentességek és privilégiumok illetik meg ügyfelük érdekeinek képviselete során. A másodfokon eljáró Portói Fellebbviteli Bíróság e védekezést nem fogadta el. Az ítélet szerint az ügyvédnek kötelessége visszautasítani olyan ügy képviseletét, amely visszaélésszerű, jogellenes vagy a szakmaisággal összeegyeztethetetlen célra irányul. A döntés utalt rá, hogy a kérelmező az ügy vállalásával megszegte az ügyvédi kamara szakmai szabályzatát. Erre tekintettel fenntartotta az elmarasztalást, ugyanakkor az ügy összes körülményére tekintettel a sérelemdíj összegét 10.000 euróra mérsékelte. A kérelmező alkotmánybírósági felülvizsgálatra irányuló indítványát a Portói Fellebbviteli Bíróság visszautasította arra hivatkozva, hogy a kérelmező nem állított normatív alkotmánysértést, így a kérelem felülvizsgálat megindítására alkalmatlan.

A két kérelmező egymástól függetlenül, 2013-ban, illetve 2015-ben fordult a Bírósághoz az Egyezmény véleménynyilvánítás szabadságát garantáló 10. cikkének megsértésére hivatkozva.

A portói igazságügyi palota belső tere. Forrás: bit.ly/2AUCTzO

A Bíróság döntése

A Bíróság az ügyeket hasonlóságuk okán egyesítette. A felek egyike sem vitatta, hogy az első kérelmező büntetőjogi elmarasztalása és a második kérelmező személyiségi jogi felelősségének kimondása a kérelmezők által megfizetni rendelt sérelemdíjat is figyelembe véve a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását jelentette. A Bíróság azt is elfogadta, hogy a korlátozás jogszabályon alapult, és két legitim célt, a bírák személyiségi jogai, valamint és az igazságszolgáltatás tekintélyének, illetve pártatlanságának védelmét szolgálta.

Az ügy kulcskérdése tehát az volt, hogy a beavatkozás szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban. E teszt szempontjait a Bíróság az 1976-os Handyside-ügyben dolgozta ki. A jogi szakma képviselőire vonatkoztatva a szempontrendszert a 2015-ös nagykamarai Moriceügyben foglalta egységes össze. E döntés kiemelte többek között, hogy a jogászok speciális közvetítőként funkcionálnak a bíróságok és a társadalom között, így szerepük kulcsfontosságú a jogállamiság esszenciális elemét alkotó bíróságok iránti közbizalom építésében. A magánélethez való jog és a véleménynyilvánítás szabadságának kiegyensúlyozásával kapcsolatos szempontok tekintetében a Bíróság a 2017-ben hozott nagykamarai Medžlis Islamske Zajednice Brčko-ügyben kidolgozott szempontrendszert tekintette irányadónak.

A Bíróság mindkét kérelmező esetében megállapította, hogy az elmarasztalásuk alapjául szolgáló kijelentéseket ügyfeleik érdekében eljárva, jogi képviselői minőségükben tették. A kijelentések jellegével kapcsolatban az eljáró háromfős bizottság a Pinto Pinheiro Marques-ügyre mutatva hangsúlyozta, hogy a tényállítást meg kell különböztetni az értékítélettől. Míg előbbi valóságtartalma bizonyítható, így vizsgálható, utóbbié nem. A beavatkozás arányossága körében azonban az értékítélet valóságalapját is figyelembe kell venni: a minden ténybeli alapot nélkülöző értékítélet ugyanis túlzó lehet (így azzal szemben a szigorúbb fellépés áll arányban).

Az első kérelmezővel kapcsolatos megállapítások

Az első kérelmező a büntetőjogi felelősségét megalapozó állítást egy, a Bírói Tanácshoz eljuttatott beadványban tette meg. A Bíróság megítélése szerint az állítások jellegük szerint tényállítások voltak, amelyeket egy konkrét eljárási cselekménnyel kapcsolatan hozott a kérelmező a fegyelmi jogkört gyakorló fórum tudomására. Az egyetlen értékítélet a bíró és az ellenérdekű fél képviselője közötti “bensőséges viszonyra” utalás volt, ez azonban kifejezetten szerepel a portugál polgári eljárásjogi törvényben, mint (elfogultsági) kifogás jogalapja. A Bíróság tiszteletben tartotta a portugál bíróság döntését, amely a kifogást alaptalannak minősítette, ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kifogásban megfogalmazott állítások olyanok, amelyekre egy bírónak munkája kapcsán tipikusan fel kell készülnie. Megjegyezte továbbá a Bíróság, hogy a kifogást a kérelmező csak a fegyelmi jogkör gyakorlójához juttatta el, nem hozta nyilvánosságra, így a bíró becsületének csorbítására ez okból is kevéssé volt alkalmas.

A második kérelmezővel kapcsolatos megállapítások

A második kérelmező polgári jogi felelősségét az ügyfeleit elmarasztaló bíróval kapcsolatos feljelentés, valamint a (pót)magánvád képviselete körében tett állítások alapozták meg, amelyek a portugál bíróság értékelése szerint megalapozatlanok és következetlenek voltak, ami az ügyvédi etikai szabályok megszegését is felvetette. A Bíróság az ügy kontextusát is felidézve rámutatott, hogy a kérelmező roma ügyfeleinek elmarasztalása jelentős sajtóvisszhangot váltott ki Portugáliában. A rasszizmussal kapcsolatos vádak kapcsán ráadásul maga a Portói Fellebviteli Bíróság is elismerte, hogy a kifogásolt ítélet egyes kifejezései túlzóak voltak. Erre tekintettel az ügyvéd által tett feljelentés, illetve képviselt vád keretében megfogalmazott állításokról nem állítható, hogy minden ténybeli alapot nélkülöztek volna.

A Bíróság azt is hozzátette, hogy egy ügyvédnek egy megbízás elvállalásáért való szankcionálása alááshatja az Egyezmény 6. cikkében garantált bírósághoz való hozzáférés jogát is.

A Bíróság felidézte, hogy a joghátrány súlyosságát is figyelembe veszi a beavatkozás szükségessége (közelebbről arányossága) vizsgálata során. A megfizetni rendelt pénzösszeget a Bíróság mindkét kérelmező tekintetében jelentősnek, a véleménynyilvánítás jogát érdemben korlátozni képes szankciónak ítélte. Ez a döntés szerint az ügyfele érdekében eljáró jogi képviselő tekintetében különösen elfogadhatatlan. Összességében tehát a portugál bíróságok nem megfelelően egyensúlyozták ki a bírák társadalmi megbecsüléshez való jogát a jogi képviselők véleménynyilvánításhoz való jogával. A portugál ítéletek ráadásul a jogi szakmára általánosságban is képesek dermesztő hatást (chilling effect) gyakorolni, amely az ügyfelek védelmével kapcsolatban különösen problémás.

Erre tekintettel az eljáró háromfős testület egyhangúlag megállapította a 10. cikk megsértését és kötelezte a portugál kormányt a kérelmezők által elszenvedett vagyoni hátránynak megfelelő kártérítést megfizetésére. A kérelmezők nem-vagyoni típusú sérelmét a háromfős tanács értékelése szerint az egyezménysértés tényének megállapítása önmagában is megfelelően orvosolta, így e körben további összeget nem ítélt meg a kérelmezőknek.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: a nyitott szemmel ábrázolt Justitia bronzszobra a portói Igazságügyi Palota épülete előtt. Forrás: http://bit.ly/2AUCTzO

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!