Abdalov and others v. Azerbaijan
no. 28508/11
2019. július 11

Azerbajdzsánban a választási eljárási törvény 2008-as módosítását követően az eljárás megrövidülése matt rendszerszintű problémává vált a jelöltek megkésett regisztrációja. Jelen esetben a 2010-es parlamenti választások során három jelöltet vettek nyilvántartásba olyan későn, hogy alig maradt idejük kampányolni. A Bíróság megállapította, hogy a formális nyilvántartásba vétel nem zárja ki, hogy sérüljön a szabad választáshoz való jog. A testület értelmezése szerint a jelöltek Egyezményben foglalt jogai sérültek, mivel a megkésett nyilvántartásba vételükre a hatóságoknak felróhatóan nem került sor időben, így pedig nem tudtak élni az Egyezményben foglalt jogaikkal.

 

Az ügy előzményei

A három kérelmező a 2010. november 7-i azerbajdzsáni parlamenti választásokon szeretett volna jelöltként indulni. Az első- másod- és harmadrendű kérelmező az összegyűjtött aláírásait szeptember 14-én, október 8-án, valamint október 5-én benyújtotta a Kerületi Választási Bizottsághoz, amely mindhárom esetben elutasította a jelöltek nyilvántartásba vételét arra hivatkozva, hogy az aláírások egy része érvénytelen, és így az érvényesek száma nem éri el a szükséges küszöböt. A kérelmezők mind tartalmában, mind pedig az eljárást tekintve vitatták a KVB döntéseit, arra hivatkozva, hogy hibásan állapította meg az érvénytelen aláírások számát, valamint, hogy az eljárás során a kérelmezők nem lehettek jelen, valamint egyéb eljárási hibák is felmerültek.

 

A három ügy ezt követően bejárta a jogorvoslati létrát, másodfokon a Központi Választási Bizottságot, majd a bírósági szintet, illetve a legfelsőbb bíróságot. A kérelmezők sikerrel jártak, a kerületi- valamint legfelsőbb bíróság döntése alapján a választási bizottságok hibásan állapították meg az érvénytelen aláírások számát, valamint, hogy az eljárás sem felelt meg a jogszabályoknak.  Az elhúzódó procedúra eredménye az volt, hogy az első- másod- és harmadrendű kérelmezők csak november 4-én, 2-án, valamint 5-én kapták kézhez a regisztrációs dokumentációt. Mivel a választási eljárási kódex alapján a szavazás napja és az azt megelőző nap kampánycsendnek minősül, ezért az elsőrendű kérelmezőnek egy, a másodrendű kérelmezőnek pedig három teljes nap állt rendelkezésére, a harmadrendű kérelmezőnek lényegében nem maradt ideje kampányolni az egyébként október 15-én kezdődő kampányidőszakban. A kérelmezők erre hivatkozással kérték a választás elhalasztását, amelyet azonban a választási bizottságok elutasítottak, illetve a fellebbezéseik sem jártak sikerrel.

 

Az ügy mellékszálához tartozik, hogy a másod- és harmadrendű kérelmezőt képviselő ügyvéd ellen 2014-ben büntetőeljárás indult, amely során lefoglalták a Bíróság előtt zajló ügy iratait is.

 

A kérelmezők egyrészt az Első Kiegészítő Jegyzőkönyv (EKJ) 3 cikkében foglalt szabad választáshoz való jog sérelmére, a 13. cikkben foglalt hatékony jogorvoslathoz való jog sérelmére, valamint – a másod- és harmadrendű kérelmező tekintetében – a 34. cikkben foglalt egyéni indítványhoz való jog sérelmére hivatkozással indítottak eljárást a Strasbourgi Bíróság előtt.

 

 

 

 

A Bíróság döntése

A Bíróság először is emlékeztetett rá, hogy a szabad választásokhoz való jogot deklaráló EKJ 3. cikkből egyenesen következik mind az aktív valamint passzív választójog. Jelen esetben az indítványozókat olyan későn vették nyilvántartásba, hogy felmerült, hogy passzív választójogukat nem tudták megfelelően gyakorolni. Ezzel kapcsolatban a testület hozzátette, hogy a megkésett regisztráció nem csak a jelöltek passzív választójogát, hanem a választópolgárok aktív választójogát is érintette, hiszen a véleményük kialakításának előfeltétele, hogy időben értesülhessenek az egyes alternatívákról.

 

Ezzel összefüggésben a Bíróság visszautasította a kormány azon érvét, miszerint nem merült fel az EKJ 3. cikkének sérelme, hiszen végtére is a jelöltek elindulhattak a választáson. A testület rámutatott, hogy az ügy kérdése nem ez, hanem az, hogy a megkésett nyilvántartásba vétel akadályozta-e a jelölteket abban, hogy az EKJ 3. cikkében foglalt jogukkal hatékonyan tudjanak élni. Ennek a formális nyilvántartásba vétel szükséges, de nem elégséges feltétele.

 

A Bíróság ezek mellett visszautasította az indítványozók rendszer-szintű, a választási eljárás 2008-at követő átalakítását támadó érvét. A 2010-es választásokat megelőzően jelentősen lerövidült a választási eljárás, többek között a kampányidőszak is rövidebb lett, amely az indítványozók szerint ellentétes az EKJ 3. cikkben foglalt jogaikkal. A Bíróság felhívta rá a figyelmet, hogy az Egyezmény nem egy „választási kódex”, a tagállamok széles mozgástérrel rendelkeznek arra nézve, hogy milyen módon kívánják a választásaikat lebonyolítani. A Bíróságnak tehát nem az a feladata, hogy általános értékelését adja a választási szabályozásnak (és így a lerövidített kampányidőszaknak), hanem az, hogy megállapítsa, hogy a konkrét esetben sérült-e az indítványozók EKJ 3. cikkben foglalt joga.

 

A Bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a megkésett regisztráció arra volt-e visszavezethető, hogy a hatóságok önkényesen folytatták le az eljárást és késleltették a döntés meghozatalát. A testület megismételte, hogy a választási eljárásban a regisztrációnak fair eljárásban, a jogbiztonságot figyelembe véve kell lezajlania. A Bíróság utalt rá, hogy korábban, a Tahirov v. Azerbajdzsán ügyben és számos más esetben már megállapította, hogy rendszerszintű problémák vannak a jelöltek nyilvántartásba vételével kapcsolatban, például az eljárás átláthatóságával, vagy a közreműködő szakértők képzettségével összefüggésben. Jelen ügy az ezekhez az esetekhez nagyban hasonlít, így az azokban tett megállapítások itt is alkalmazandóak.

 

A testület értelmezése szerint jelen ügyben az eljárás megkésettsége felróható volt a hatóságoknak. A jogszabályi környezet három napos határidőket biztosít, azonban ezt tetszőleges mértékben meg lehet hosszabbítani, így lehetséges az, hogy – mint jelen ügyben is történt – a kampányidőszak kezdetéig ne legyen jogerős döntés a nyilvántartásba vételről. A Bíróság érvelése szerint ilyen jogszabályi környezetben a felelősség a hatóságokra hárul, hogy úgy folytassák le az eljárást, amely elegendő időt biztosít a kampányra. Konkrét ügyben a hatóságok ennek nem tettek eleget, volt, hogy nem tartották be a három napos határidőt, illetve volt, hogy meghatározatlan ideig meghosszabbították az eljárást. Mindezek alapján a megkésett nyilvántartásba vétel a hatóságoknak felróhatóan történt.

 

Logikailag a következő lépés az volt, hogy ez a hatóságoknak felróható késleltetés elérte-e azt a szintet, amely alapján kijelenthető, hogy sérült az indítványozók EKJ 3. cikkében foglalt joga. A Bíróság értelmezése szerint a jelölteket olyan későn vették nyilvántartásba, hogy nem maradt észszerű idejük a hatékony kampányolásra, ez pedig olyan szintű korlátozása az indítványozók EKJ 3. cikkben foglalt jogainak, amely az Egyezmény sérelmét okozza. Mivel az Egyezmény 13. cikkének sérelme (jogorvoslathoz való jog) szorosan ide kapcsolódott, ezért a Bíróság nem látta szükségesnek külön vizsgálni a cikk sérelmét.

 

Mindezek alapján tehát a Bíróság egyhangúlag megállapította az indítványozók EKJ 3. cikkében foglalt jogának sérelmét.

 

Végül pedig, az indítványhoz való jogot deklaráló 34. cikk sérelmét ugyancsak megállapította a Bíróság, visszautalva korábbi, ugyanebben a kérdésben született ítéletére (Annagi Hajibeyli v Azerbajdzsán).

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: Bakui látkép Forrás: https://againstthecompass.com/