Bezárás
Strasbourgi döntés

Az uniós jog késedelmes átültetésével összefüggő károkozás nem feltétlenül egyezménysértő

O’Sullivan Mccarthy Mussel Development Ltd v. Ireland
no. 44460/16
2018. július 7.

Szerző: Molnár Noémi

Nem egyezménysértő, ha az állam uniós normáknak való megfelelés érdekében korlátozza a gazdaság szereplőinek tevékenységét, ha a cél elérése érdekében a norma mérlegelést biztosít az állam számára, és a mérlegelés eredménye a közérdek és egyéni érdek egyensúlyán alapszik.

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az ügy előzményei

A kérelmező 1970 óta halászott kagylóembriót az ír Castlemaine öböl területén. A kérelmezőnek tevékenysége folytatásához többféle állami engedélyt kellett beszerezni, amelynek egyike európai uniós jognak való megfelelés szerint a természetvédelmi területeket illetően a ún. Natura engedély.

Miután Írország többszöri felszólítás ellenére sem teljesítette az unió által előírt természetvédelmi előírásokat, 2004-ben kötelezettségszegési eljárás indult, melynek eredményeképpen 2007 decemberében az Európai Bíróság megállapította, hogy Írország elmulasztotta teljesíteni az uniós irányelvekben foglalt természetvédelmi előírásokat. A döntés hatására az illetékes ír miniszter a 2008-as szezonra megtiltotta az érintett területeken a halászatot, amelyről hivatalos levélben értesítette a kérelmezőt. Egy hónappal később a kérelmező számára engedélyezték a kagylóembrió-halászatot azzal a feltétellel, hogy tiltott helyeken, tehát a Castlemaine öbölben továbbra sem halászhat. A tilalom nem terjedt ki azonban a kérelmező további tevékenységére, a már korábban betakarított kagylókkal való kereskedésre. 2008 őszén Írország a Bizottsággal való sikeres egyeztetéseket követően a Castlemaine öblöt levette a védett területek listájáról, így ismét megnyílt a lehetőség a halászatra.

A kérelmező társaság bár a továbbiakban legálisan folytathatta tevékenységét, a kagylóembriókat a tilalom időszaka alatt tengeri ragadozók elpusztították. A veszteség két évvel később, 2010-ben realizálódótt, mivel ennyi időbe telik, amíg a kagylóembriók halászatra éretté válnak. A kérelmező szerint, ha az állam kellő időben, 2008-ban figyelmeztette volna a közelgő korlátozásokra, akkor a veszteség, köztük egy gazdaságilag meg nem térülő hajó megvásárlása elkerülhető lett volna.

2009-ben a kérelmező keresetet nyújtott be az engedélyeztetésért felelős miniszter ellen. 2013-ban a High Court két pontban is marasztalta az alperes államot. Az elsőfokú döntés szerint az államnak sokkal korábban lehetősége lett volna az EU-s jognak való megfelelést biztosító vizsgálatokat elvégezni, amelynek eredményeképpen az általános tilalmat követően az adott területen végül ismét engedélyezetté válhatott a halászat az öbölben. A kiadott engedélyre és a korábbi kormányzati tájékoztatásra figyelemmel pedig a kérelmező okkal tervezhette gazdasági tevékenységét az öbölben. Mind az állam, mind pedig a kérelmező fellebbezett a döntés ellen, így az ügy a Supreme Court elé került. 2016-ban született jogerős ítélet, mely szerint az illetékes miniszter 90-es években tett nyilatkozata, mely szerint nem várhatóak változások az öböl szabályozását illetően, nem voltak figyelembe vehetőek, a kérelmezőnek pedig nem lehettek a területen folytatott gazdasági tevékenységgel kapcsolatban jogos elvárásaik. Így a jogerős döntés eltért az elsőfokú bíróság következtetéseitől.

A kérelmező az Egyezményhez fűzött Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. Cikkébe foglalt tulajdonvédelemre, valamint a nemzeti jogorvoslati eljárás elhúzódása miatt az Egyezmény 6. Cikkének 1. pontjába foglalt tisztességes tárgyaláshoz való jog megsértésére hivatkozott. Egyezménysértésként megjelölte továbbá a 13. Cikk szerinti hatékony jogorvoslat hiányát  is, e körben azonban érvelést nem terjesztett elő, így azt a bíróság mint elfogadhatatlant elutasította.

Kérelmező és a kormány között nem volt vitás, hogy a környezet védelme az állam legitim célja, ahogyan a kérelmező azt sem vitatta, hogy az uniós jognak való megfelelés kötelező. Ugyanakkor kifogásolta, hogy az állam eljárása mind a EUB döntését megelőzően, mind pedig az azt követő bizottsági tárgyalások során hanyag és kiszámíthatatlan volt. A szabályozás tartalmából nem volt egyértelmű, hogy pontosan mely tevékenységekre terjed ki a tilalom. A kérdéses szabályozást pedig csak a hatálybalépést követően jelentették meg a hivatalos közlönyben. Az államnak ésszerű és szervezett módon lett volna kötelessége eljárni. A bizonytalanság pedig olyan kárt okozott a kérelmező üzemében, ami nem áll arányban a környezetvédelemhez fűződő közösségi érdekekkel, így a mulasztásból következő költségeket az államnak kell viselnie.

A kormány álláspontja szerint az uniós normának való megfelelés, különösen az EUB döntése, nem biztosított mérlegelést számára. A kérelmező gazdasági tevékenységének korlátozása pedig mindössze csak a vagyongazdálkodás ellenőrzésének volt tekinthető, amelynek alapját a közérdek érvényesítése szolgálta. A hatóságok mindent megtettek annak biztosítása érdekében, hogy a korlátozás a lehető leghamarabb megszüntetésre kerüljön. A kormány hangsúlyozta, hogy a kérelmező engedélyének érvényessége megmaradt a korlátozás időszakban is, így annak keretein belül jogosult volt folytatni tevékenységét. Ilyen módon a korlátozás nem csak a kérelmezőre, de egyébként valamennyi hasonló vállalkozásra is kiterjedt. A kérelmezőre háruló teher sem egyedi jellegű, sem pedig eltúlzott nem volt, így az arányos volt az elérni kívánt közérdekű céllal.

Kagylóembriók kitermelése. Forrás: bit.ly/34ZcazP

A Bíróság döntése

A Bíróság szerint a kérelmező tevékenységét minden esetben az illetékes miniszter által kiadott engedély és az abban meghatározott feltételek szerint gyakorolhatta. Kérelmező engedélye pedig még 2008-ban sem került visszavonásra, mindössze időleges korlátozás alá esett, amely a kérelmező érveivel szemben egy olyan beavatkozás, amely a vagyongazdálkodás ellenőrzéseként értelmezhető.

A beavatkozás jogszerűsége és célja kapcsán a bíróság leszögezte, hogy vagyonelvonásról rendelkező jogszabályoknak kellőképpen hozzáférhetőnek, pontosaknak és előreláthatónak kell lenniük. Az előreláthatóság követelménye kapcsán jelentős súllyal figyelembe kell venni, hogy ennek pontos tartalma nagymértékben függ a szabályozás tárgyától, az érintett területtől, valamint a norma címzettjeinek számától és helyzetétől. A Bíróság értékelte, hogy a kérelmező halászati tevékenysége révén a gazdaságban hosszú évek óta aktív, járatos szereplő, tevékenységét pedig évről-évre kell az engedély megszerzése függvényében alakítania. Emellett figyelemmel volt arra tényre is, hogy a kormánnyal levelezésben volt, azaz folyamatosan kapcsolatot tartott, így felelős gazdasági szereplőként, legalább az Európai Bíróság 2007-es kötelezettségszegési döntését követően tisztában kellett lennie a gazdasági tevékenységének jogi környezetével, a Bizottsággal folytatott tárgyalások kimenetelével. Így nem tekinthető jogtalannak, hogy a kérdéses tiltó normát csak a hatályba lépést követően tették közzé hivatalosan. A kérelmezőnek azzal is tisztában kellett lennie, hogy működésének feltételeit évről-évre engedélyeztetni kell, az engedélyét azonban minden esetben azzal a feltétellel adják ki, hogy bizonyos területek vonatkozásában a miniszter egyébként megtilthatja a halászatot.

Annak ellenére, hogy a Bizottság által előírt környezeti vizsgálatok elvégzését követően bebizonyosodott, hogy az állam által elrendelt általános tilalom indokolatlan volt, a bíróság szerint egyrészt az uniós normának való megfelelés esetében önmagában igazoltnak és jelentős súlyúnak tekinthető a közérdekre hivatkozás, másrészt az uniós normák széles körű felhatalmazást biztosítottak a tagállamok számára az irányelveknek való megfelelésben, az intézkedések megválasztása során pedig a tagállamnak nem a bizonytalan kockázattal, hanem a kockázat biztos kizárásával kellett eljárnia. Az a tény, hogy a kérelmezett – az EUB által megállapítottan – elmulasztotta egy kötelezettséget teljesíteni, nem áshatja alá a kötelezést tartalmazó norma céljának elérését, jelen ügyben a környezet védelmét.

A bíróság megítélése szerint – a kormány védekezésével szemben – nem azért nem történt egyezménysértés, mert a kormány csak a kérelmező tevékenységének korlátozásával tehetett eleget az uniós kötelezettségeinek (első feltétel) és a korlátozás egy az egyezménnyel egyenértékű jogvédelmi mechanizmus, az eu-s jog biztosítása érdekében történt (második feltétel, vö. Bosphorus Hava Yolları Turizm ve Ticaret Anonim Şirketi v. Ireland), hanem azért, mert az irányelv csak célok elérését kívánja meg a tagállamoktól, a megfelelés módja a tagállam mérlegelésébe esik, és a kérelmezett az irányelv által biztosított mérlegelési körében helyesen egyeztette össze a közösség természeti és az egyén gazdasági érdekeit. Ezen túlmenően a Bíróság nem látta bizonyította a sérelmezett korlátozás és a kérelmező vesztesége között az összefüggést a panaszolt kár egészében, így megállapította, hogy a korlátozás nem jelentett aránytalan terhet a kérelmező számára.

A tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésének vizsgálata kapcsán a bíróság rögzítette, hogy az ügy összetettségére és újszerű kérdéseire tekintettel a nemzeti bíróságok eljárása nem indokolatlanul húzódott el.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: skót kagylótenyésztők munka közben. Forrás: http://bit.ly/330dNvg

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!