A biztosító a kártérítési igény megalapozottságának vizsgálata során adott esetben titkosan is gyűjthet információt. A beavatkozás arányosságának megítélésekor a biztosított magánélethez való joga szembeállítható a biztosító és a biztosítottak közösségének a jogosulatlan igények kiszűréséhez fűződő nyomós magánérdekével.

Mehmedovic v. Switzerland
no. 17331/11

81%

Év végéig még

19 885 062 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire
megy el az adód 99 százaléka!

forrás: goo.gl/reM1R8

Az ügy előzményei

Az ügy két kérelmezője egy Svájcban élő bosnyák házaspár. A férj 2001-ben utasként részese volt egy autóbalesetnek, amely során megsérült. Saját elmondása szerint az esetet követően epilepsziás rohamai voltak, illetve megfájdult a bal keze. Arra tekintettel, hogy állítása szerint a baleset következményei miatt az alapvető háztartási munkákat sem tudja elvégezni, a balesetben érintett járművek sofőrjeitől, illetve felelősségbiztosítóiktól összesen kétmillió svájci frank értékben kártérítést követelt.

A vétkes fél biztosítója, akinek a kérelmező követeléseit meg kellett fizetnie, megbízott egy magánnyomozó céget annak felderítésére, hogy a férj valóban képtelenné vált-e az alapvető otthoni munkák elvégzésére. A megbízás keretében 2006 októberében egy magánnyomozó négy napon keresztül megfigyelte és nyilvános helyekről filmezve felvételeket készített a férjről. A megfigyelésről készített jelentés és a hozzá csatolt film- és képfelvételek tanúsága szerint a férj különösebb erőfeszítés nélkül képes volt cipekedni, bevásárolni, porszívózni, autót takarítani és fényezni. A jelentéshez csatolt hat képen kivehető, de nem könnyen felismerhető módon a másik kérelmező, a feleség is szerepelt.

A megfigyelés és a felvételek miatt 2007 májusában a férj személyiségi jogi pert indított a svájci bíróságon, de a keresetét elutasították. Az ügy a svájci szövetségi legfelsőbb bíróságig jutott, amely a kereset elutasítását jóváhagyó döntésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a biztosított magánnyomozó általi megfigyelése szolgálhat olyan nyomós köz- és magánérdeket, ami a magánéletbe való beavatkozást megfelelően indokolja. Ez a nyomós érdek pedig a biztosító és a biztosítottak kollektív közösségének jogos érdeke, hogy megalapozatlan igények alapján a biztosító ne fizessen.

A svájci bíróság szerint a bírónak az adott ügyben kell mérlegelnie, hogy a biztosított magánélethez való joga és a biztosítással való visszaélés megakadályozásához fűződő kollektív érdek egyensúlya milyen fokú beavatkozást enged meg. Az értékelés során a bírónak figyelembe kell vennie, hogy a biztosított az, aki az igényt támasztja. Felperesként az egészségével, munkavégzési képessége megváltozásával kapcsolatos állításait neki kell bizonyítania, és e körben a biztosítóval együtt kell működnie.

A megfigyeléssel okozott beavatkozás arányosságának vizsgálatakor a szövetségi legfelsőbb bíróság döntése szerint a következő szempontokat kell vizsgálni:

• a követelt összeg nagysága, illetve, hogy precedensértékű ügyről van-e szó;
• a megfigyelés helye (pl. közterületen történő megfigyelés);
• a megfigyelés időtartama (egy nap, egy hét, stb.);
• a megfigyelés tárgyát képező eseményeket bárki láthatta-e; továbbá, hogy
• a megfigyelés módja és eszközei megfelelőek, szükségesek és arányosak voltak-e.

A fenti szempontok alapján a felsőbíróság megalapozottnak találta az elsőfok döntését, amely szerint a biztosító és biztosítottak kollektív érdekeivel arányos volt a férj megfigyelésével okozott beavatkozás. Szerepet játszott ebben a követelt összeg nagysága és az, hogy a megfigyelés során a magánnyomozók nyilvános helyen, bárki által észlelhető történéseket rögzítettek.

2011 márciusában a férj és a képek némelykén szereplő feleség a svájci bíróság döntése ellen a Bírósághoz fordultak. Álláspontjuk szerint a megfigyelés a férj és a feleség magánéletébe is aránytalan beavatkozást jelentett, keresetük elutasítása ezért megsértette az Egyezmény magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot garantáló 8. cikkét.

A Bíróság megállapításai

A Bíróság a vizsgált esetet első körben elhatárolta a 8. cikk megsértését kimondó Vukota-Bojić v. Switzerland-ügytől, hangsúlyozva, hogy attól eltérően a jelen ügyben a biztosítótársaság és a biztosított is magánfelek, köztük a kártérítési igény magánjog kapcsolatot teremt.

A magánélet védelmével kapcsolatban az államoknak ugyanakkor nem csak tartózkodniuk kell attól, hogy a polgárok magánéletébe beavatkozzanak. Magánfelek egymás közti beavatkozásai ellen az államoknak védelmet kell biztosítaniuk, aminek egyik tipikus eszköze a bíróság előtti jogérvényesítés lehetőségének biztosítása (lásd X and Y v. the Netherlands).

A Bíróságnak tehát a jelen ügyben abban kellett állást foglalnia, hogy a svájci bíróság a magánfelek közti viszonyra vonatkozó jogvitában az Egyezménynek megfelelő jogvédelemben részesítette-e a kérelmezőket.

A férj kérelmező vonatkozásában a Bíróság rámutatott, hogy a svájci bíróságok figyelembe vették, hogy a biztosítótársaságoknak a biztosítottak kollektív érdekében is kötelessége, az egyes biztosítási igények megalapozottságának ellenőrzése. Ennek érdekében a svájci bíróságok szerint a biztosítók folytathatnak tényfeltáró tevékenységet, a biztosítottnak együttműködési kötelezettsége van. Tűrnie kell továbbá az esetlegesen a tudta nélkül zajló adatgyűjtést is, ha azt a körülmények indokolják. A Bíróság álláspontja szerint a férj vonatkozásában a körülményeket a svájci bíróság az Egyezmény szempontjainak megfelelően mérlegelte. Felhívta e körben egy korábbi döntését, amelyben szintén egyezménykonformnak találta a svájci bíróság azon megállapítását, hogy a biztosító nyomós magánérdeke az érintett magánéletébe történő arányos beavatkozást legitimálhat.

A feleség kérelmező esetében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a férj tevékenységének megfigyelése közben készült képeken a feleség véletlenszerűen szerepel, a feleségre a megfigyelés nem terjedt ki és az adatgyűjtés nem volt szisztematikus, így az ő magánélethez való jogába nem történt beavatkozás.

A fentiekre tekintettel a Bíróság eljáró tanácsa a kérelmet egyhangú döntésével nyilvánvalóan alaptalannak (manifestly ill-founded) minősítette.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!