Bezárás
Strasbourgi döntés

Merkantil Car: nem egyezménysértő a bankok devizahiteles elszámoltatása

Nem ütközik az Egyezménybe a “Kúria-törvény” azon rendelkezése, amely értelmében a fogyasztói kölcsönszerződések tisztességtelenségét vélelmezni kell. Az elévülési idő fogyasztók számára kedvező kötelező értelmezésének előírására és a kedvező eljárási szabályok megalkotására is kiterjed a tagállamok széleskörű mérlegelési joga a fogyasztók és a hitelintézetek érdekeinek kiegyensúlyozása körében.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire
megy el az adód 99 százaléka!

Merkantil Car Zrt. and Others v. Hungary
22853/15, 22858/15; 33424/15; 33426/15; 33737/15

forrás: kiskunhir.hu

Az ügy előzményei

A Bíróság által egyesített négy ügy kérelmezői valamennyien az OTP Csoporthoz tartozó pénzügyi intézmények.

Az ügy tárgyát a 2014-ben elfogadott “Kúria-törvény” képezte. A törvény egyrészt speciális, az ügyek elintézését gyorsítani hivatott eljárási szabályokat határoz meg. Másrészt kimondja, hogy a fogyasztói kölcsönszerződések esetében vélelmezni kell a hitelintézet általi egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés tisztességtelenségét, amennyiben az általános vagy egyedileg ki nem tárgyalt szerződési feltételként vált a szerződés részévé.

A vélelmet a pénzügyi intézmény oly módon döntheti meg, hogy bizonyítja, az adott feltétel megfelel a törvényben felsorolt hét elv mindegyikének.

A törvényt az Alkotmánybíróság is vizsgálta: a bírói kezdeményezésre indult 34/2014. (XI. 14.) AB határozatban, amelyben az OTP Bank is terjesztett be amicus curiae-beadványt, a szabályozást alkotmánykonformnak minősítette.

A kérelmezők a magyar bíróság előtt a törvény szerinti eljárást kezdeményezték, a törvényi vélelmet azonban a kérelmezők egyike sem tudta megdönteni sem első, sem másodfokon, a Kúria pedig részben érdemi vizsgálat nélkül elutasította a felülvizsgálati kérelmeket, részben helybenhagyta a másodfokú határozatokat.

A kérelmezők a Bírósághoz fordultak. Hivatkoztak arra, hogy a Kúria-törvény nem felel meg az Egyezmény 6. cikkében garantált tisztességes eljárás követelményének, sérti a fegyverek egyenlőségének elvét, a törvényi vélelem pedig a gyakorlatban megdönthetetlen.

Hivatkoztak továbbá az Egyezmény 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkében biztosított tulajdon védelmének sérelmére is.

A Bíróság megállapításai

6. cikk (tisztességes eljárás)

A 6. cikkhez kapcsolódóan a Bíróság külön vizsgálta a szigorú eljárási szabályokkal kapcsolatos kérdést és a törvényi vélelemmel kapcsolatos kifogásokat.

Az eljárási szabályokkal kapcsolatban megállapította, hogy azok az eljárásban mindkét félre vonatkoztak, nem csak a pénzügyi intézmény felperesre. A Bíróság értékelte az egyszerűbb és gyorsabb eljárásrendi szabályokat, és úgy találta, hogy azok a fogyasztóvédelem és a hatékony igazságszolgáltatás legitim célját szolgálják. Az ügyekben nem merült föl, hogy a kérelmezők a rövid határidőket ne tudták volna betartani. A Bíróság kiemelte, hogy az eljárási határidők a kérelmezők számára ismertek voltak arra is tekintettel, hogy ők kezdeményezték az eljárásokat.

A törvény bizonyítási kérdésekre vonatkozó rendelkezései tekintetében a Bíróság rámutatott egy korábban Magyarország ellen indult ügyben hozott döntésére, amelyben a Kúria-törvény devizahitel-kamatokkal kapcsolatos rendelkezéseit támadó kérelmet nyilvánvalóan alaptalannak minősített (Bárdi and Vidovics v. Hungary).

A kérelmezők, bár kifogásolták, hogy a törvény a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazható, nem határozták meg pontosan, hogy mely konkrét ügyek eldöntését befolyásolta a törvény. Fontos szempontként értékelte a Bíróság továbbá azt, hogy a törvény célja nem az államot előnyösebb helyzetbe hozása, hanem a fogyasztók és a köz érdekeinek érvényesítése volt. A kérelmezőknek továbbá régóta tudnia kellett, hogy az érintett rendelkezések esetlegesen tisztességtelennek minősülhetnek az Európai Tanács 93/13/EGK irányelve alapján, amelynek előírásait Magyarország 2004-es EU-csatlakozása óta a hazai jogrendben is érvényesíteni kell.

A Bíróság nem találta a gyakorlatban megdönthetetlennek a törvényi vélelmet. Bár a bizonyítási szabályok kétségkívül a fogyasztók érdekeit szolgálják, a Bíróság sem a bizonyítás megkövetelt szintjét nem találta kirívóan magasnak, sem a törvényt alkalmazó magyar bíróság eljárását nem ítélte önkényesnek. Az a tény, hogy a kérelmezők a vélelmet az adott eljárásban nem tudták megdönteni, nem jelenti önmagában a tisztességes eljárás vagy a fegyverek egyenlőségének sérelmét.

A Bíróság a 6. cikk vonatkozásában összességében úgy ítélte meg, hogy sem a szabályozás, sem annak a kérelmezők jogaira gyakorolt konkrét hatása nem volt egyezménysértő, mert a hét elv megvalósulását a hazai bíróság az eljárásban érdemben vizsgálja, és az azoknak való megfelelés esetén a szerződési feltételeket tisztességesnek, ezáltal érvényesnek minősíti.

1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikk (tulajdon védelme)

Az 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkében garantált tulajdon védelme körében a Bíróság azt vizsgálta, hogy a szabályozás megfelelő egyensúlyt alakított-e ki a közérdek és a kérelmezők tulajdonának védelme között. A Bíróság e körben hangsúlyozta, hogy a tagállamok a bankszektor szabályozása és a pénzügyi válság kezelése tekintetében széleskörű mérlegelési joggal rendelkeznek.

A Kérelmezők álláspontja szerint a vitatott törvény visszaható hatállyal minősített szerződéses feltételeket tisztességtelennek, aminek következtében az OTP Csoportnak összesen 142 milliárd forintot kellett ügyfeleinek visszafizetnie. A kérelmezők álláspontja szerint a szabályozás nem vette figyelembe, hogy az érintett devizaalapú konstrukciók alacsonyabb kamatrátája a forinthitelekkel szemben előnyt biztosított az ezt választó fogyasztóknak, valamint, hogy a Kúria-törvényt megelőzően több jogszabály, így a “Rögzített árfolyam törvény” és a “végtörlesztési törvény” is javított az adósok helyzetén. A kérelmezők rámutattak továbbá, hogy a vitatott jogszabály célja a válság következtében megemelkedett törlesztőrészletek csökkentése volt, az adósok tartozásai ugyanakkor nem a pénzügyi szolgáltatók egyoldalú kamat, illetve díjemelésének köszönhetően, hanem a devizaárak nemzetközi elmozdulása okán növekedtek meg. A Bíróság mindezek kapcsán azt állapította meg, hogy a kérdéses törvény a korábbi jogi szabályozásra épülő kúriai gyakorlatot kodifikálta, azaz tartalmilag nem változtatta meg a szabályozást. Annak ellenére, hogy a hét elv először a 2/2014. PJE határozatban jelent meg, a feltűnően aránytalan viszonyt kialakító szerződéses feltételek a Tanács irányelve alapján korábban is tisztességtelennek minősültek. A Bíróság e körben felhívta az Alkotmánybíróság érvelését, amely szerint a jóhiszeműség és tisztességesség követelménye a korábbi, egyoldalú feltételmódosítást megengedő szabályozásnak is részét képezte.

A kérelmezők az is kifogásolták, hogy a támadott törvény kimondta, hogy a szerződésből eredő igények elévülése a szerződés megszűnésével kezdődik, ezáltal visszaható hatállyal nyilvánított követeléseket újból érvényesíthetővé. Ezzel kapcsolatban a Bíróság azt hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az elévülésre vonatkozó korábbi polgári jogi szabályokkal összhangban állt a Kúria-törvény által kötelezővé tett értelmezés az elévülés határidejének számításával kapcsolatba, ezért az elévülésre vonatkozó rendelkezések nem sértik az 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkét.

Az arányosság kérdésében a Bíróság rámutatott, hogy a kérelmezőknek a törvény lehetőséget adott arra, hogy a feltételek tisztességes voltát bizonyítsák, azaz a törvényi vélelmet megdöntsék. Számos, a fogyasztók által a kérelmezők intézmények ellen indított per a törvény hatálybalépésekor már folyamatban volt, ezek végkimenetelét a Bíróság megítélése szerint érdemben nem változtatta meg a törvény, az eljárások felgyorsítását ellenben az új szabályozás hatékonyan elősegítette. A törvénnyel érintett rendelkezéseket leszámítva a szerződések érvényesek maradtak, a kérelmezők igényei nem enyésztek el.

Összességében a Bíróság, figyelemmel a tagállamok széles mérlegelési jogára is, azt állapította meg, hogy a kérdéses törvény a közérdek és a kérelmezők érdekeinek mérlegelése során az Egyezményben megkövetelt egyensúlyt nem borította föl. Erre tekintettel a kérelmezők panaszait egyezménysértés hiányában elutasította.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!