Bezárás
Strasbourgi döntés

Stirmanov: elévült bűncselekményről az ügyész nem jelentheti ki, hogy a terhelt elkövette

Sérti az ártatlanság vélelmét, ha az ügyész elévülésre hivatkozva nem kezdeményez büntetőeljárást, de a nyomozást visszautasító döntésében kijelenti, hogy az érintett elkövette a bűncselekményt.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire
megy el az adód 99 százaléka!

Stirmanov v. Russia
no. 31816/08

Sir William Garrow, akitől az “innocent until proven guilty” maxima származik. Forrás: https://goo.gl/EfcjJr

Az ügy előzményei

Az ügy kérelmezője Robert Stirmanov, aki egy orosz állami vállalat belső vitarendező bizottságának elnöke volt. Egy 2003-as, fizetési hátralékokat érintő döntése miatt az érintett vállalat vezetője 2005 áprilisában az ügyésznél eljárást kezdeményezett Stirmanov ellen “önkényes jogellenes cselekmény” vádjával, aki álláspontja szerint a belső eljárási szabályok megsértésével hozta a döntést.

Az ügyész 2005 augusztusában elévülésre hivatkozva nem rendelt el nyomozást az ügyben. Az orosz bíróság októberben az ügyész döntését hatályon kívül helyezte arra hivatkozva, hogy az orosz jog szerint elévülés miatt az eljárást csak a terhelt beleegyezésével lehet megszüntetni. Novemberben az ügyész ki is hallgatta Stirmanovot, aki az ügy érdemében nem tett vallomást, de úgy nyilatkozott, hogy nem kéri az ellene folyó eljárás elévülés miatti megszüntetését. Az ügyész ennek ellenére ismét a büntetőeljárás megszüntetése mellett döntött, ami ellen Stirmanov fellebbezett. 2006 április 24-én az ügyész újabb döntést hozott, amelyben ismét mellőzte a nyomozást Stirmanov ellen. A döntésről a kérelmezőt az ügyész nem értesítette.

A nyomozást elutasító döntésben ugyanakkor az ügyész több alkalommal is úgy fogalmazott, hogy a kérelmező elkövette a terhére rótt bűncselekményt (az csupán az elévülésre tekintettel nem volt büntethető).

A kérelmező ez ellen a döntés ellen ismét bírósághoz fordult, arra hivatkozva, hogy ugyan a büntetőeljárást ellene le sem folytatták, a cselekményért nem ítélték el, az ügyész nyomozást elutasító döntése mégis olyan látszatot kelt, mintha az általa 2003-ban meghozott döntés törvénytelen lett volna. Ez pedig a kérelmező álláspontja szerint az ártatlanság vélelmével nem egyeztethető össze. Az orosz fellebbviteli bíróság Stirmanov keresetét elutasította, aki ezt követően fordult a Bírósághoz.

A Bíróság megállapításai

A Bíróság hangsúlyozottan nem vizsgálta, hogy a kérelmező kifogásolt, fizetési hátralékokat érintő döntése jogszerű volt-e. Csupán azt állapította meg, hogy a kérelmezőt az orosz jog szerint bíróság nem ítélte el “önkényes jogellenes cselekmény” vádjával. Ennek ellenére a Bíróság megállapítása szerint az ügyész április 24-i döntésének megfogalmazásából egyértelműen kiderül, hogy az ügyész álláspontja szerint a kérelmező bűnös. A nyomozást elutasító döntés többször is kijelentő módban állítja, hogy a kérelmező a bűncselekményt elkövette. Az ügyész döntése ráadásul eljutott a kérelmező vállalatának dolgozóihoz is, sértve ezáltal a kérelmező jó hírnevét.

A Bíróság megállapította, hogy az ügyészi döntés megsérti az Egyezmény 6. cikk 2. bekezdésében garantált ártatlanság vélelmét. Arra tekintettel, hogy az orosz bíróságok nem nyújtottak lehetőséget a kérelmezőnek, hogy az őt bűnösnek beállító döntést bíróság előtt megtámadja, az orosz állam nem biztosította a kérelmező ártatlanság vélelméhez fűződő jogát.

A Bíróság hét fős kamarája erre tekintettel egyhangúlag megállapította a 6. cikk 2. bekezdésének megsértését, és 5.000 Euró nem-vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!