A szocialista rezsim alatt tulajdonuktól jogellenesen megfosztott kérelmezők a tulajdonjogukat visszaállító jogerős bírósági határozatok ellenére sem a ingatlanokat, sem kártalanítást nem kaptak. Ez a tulajdonhoz való jog sérelméhez vezetett, amelyet az időközben elfogadott jóvátételi törvények sem voltak képesek hatékonyan orvosolni.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire
megy el az adód 99 százaléka!

Ana Ionescu and Others v. Romania
no. 19788/03

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az 1950-es törvény idején Ceaușescu elődje, Gheorghe Gheorghiu-Dej volt Román Kommunista Párt első titkára. Forrás: goo.gl/JU8Ygv

Az ügy előzményei

Az ügyben a Bíróság több kérelmező panaszát összevonva bírálta el. A kérelmekben közös, hogy a kérelmezőket a romániai szocialista kormány kisajátítási intézkedései értelmében megfosztották ingatlanjaik tulajdonjogától. A 92/1950 rendelet értelmében például a nagytőkés kizsákmányolók (nagyiparosok, nagybirtokosok, bankárok) ingatlanjait ki kellett sajátítani. A rendelet az általános kisajátítás hatálya alól kivett egyes társadalmi osztályokat, így a munkásokat, köztisztviselőket, értelmiségieket és nyugdíjasokat. Számos esetben azonban a törvény hatálya alól kivett társadalmi osztályba tartozóktól is kisajátítottak ingatlanokat, amely tulajdonelvonás tehát az akkor hatályos törvényekkel is ellentétes volt.

A rendszerváltás után a román országgyűlés több törvényt is elfogadott, amelyek a szocialista rezsim önkényes kisajátításainak áldozatait igyekeztek rehabilitálni. Egy 1995-ben elfogadott törvény a kisajátított, és még az állam, vagy más jogi személy tulajdonában lévő ingatlanok kapcsán rendelkezett az eredeti tulajdonosok, illetve örököseik javára történő restitúcióról. Egy 2001-ben elfogadott törvény már a kisajátított és vissza nem adott ingatlanokról rendelkezett úgy, hogy amennyiben a tulajdonviszonyok visszaállítása nem lehetséges, a volt tulajdonosokat valamilyen módon kompenzálni kell. 2013-ban újabb kártalanítási törvény lépett hatályba a helyzet rendezése érdekében.

A kérelmezők ügyeiben közös volt, hogy ingatlanjaikat a szocialista rendszer idején kisajátították. A strasbourgi kérelem idején valamennyiük rendelkezett a kisajátítás jogellenességét kimondó jogerős bírósági határozattal is. Tulajdonjoguk vitán felül állt, azonban a román állam eddigre már valamennyi ingatlant harmadik személyeknek elidegenítette, ezért a kérelmezők nem szerezhették vissza tulajdonjogukat, és a kárpótlási törvények előírásai ellenére kártérítésben sem részesültek.

A fentiekre tekintettel a kérelmezők a tulajdon védelmét garantáló 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkének megsértésére hivatkozva a Bírósághoz fordultak.

A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja a kisajátítási törvényt. Forrás: goo.gl/upySTg

A Bíróság döntése

Az elhúzódó jogi procedúrára tekintettel több idős kérelmező a Bíróság döntését megelőzően elhunyt. A Bíróság e kérelmezők tekintetében megállapította, hogy a közeli hozzátartozó örökösöknek legitim érdeke fűződik a panasz fenntartásához, ezért engedélyezte, hogy az eljárásba az elhunyt kérelmezők helyett kérelmezőként beléphessenek.

A román kormány védekezésében arra hivatkozott, hogy a vitás ügyek nem tartoznak az 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkének védelmi körébe, ezért azokat el kell utasítani (ratione materiae). Kiemelte továbbá, hogy a kérelmezők nem merítették ki a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket, így a korábbi, hasonló ügyekben született elmarasztaló ítéletek (pl. Strain and Others) óta hatályba lépett 2001-es és 2013-as kárpótlási törvény biztosította eszközökkel sem éltek.

A Bíróság rámutatott hogy 1994 és 2008 között valamennyi kérelmező ügyében jogerős bírósági ítélet született Romániában, amelyek a kisajátításokat visszaható hatállyal érvénytelenítették. A kérelmezők ennek ellenére nem jutottak megfelelő jóvátételhez. A Bíróság megállapította, hogy azokban az esetekben, amelyekben párhuzamos, érvényes tulajdonjog áll fenn, a korábban elbírált ügyek óta elfogadott 2001-es és 2013-as jóvátételi törvények sem biztosítanak hatékony jogorvoslatot.

Az ügy érdeménem elbírálásakor fontos szempont volt, hogy a korábbi Preda and Others-ügyben kimondottak értelmében a tulajdonhoz való jog sérelméhez vezet, ha visszaható hatállyal érvénytelenített kisajátítás esetén a jogosult sem a tulajdonát, sem megfelelő kártérítést nem kap. A 2018. januárjában született, szintén elmarasztalással záruló Dickmann and Gion-ügy már a kormány által hivatkozott új törvényeket is figyelembe vette. E törvényeket a román országgyűlés azóta sem módosította, és a román kormány sem hivatkozott arra, hogy a joggyakorlat a korábbi évek elmarasztaló döntései óta a kisajátítás károsultjainak javára változott volna.

Minderre tekintettel a Bíróság egyhangú döntésében kimondta, hogy a román kártalanítási rendszer továbbra sem hatékony, ezáltal sérti a kérelmezők tulajdonhoz való jogát. Arra tekintettel, hogy a tulajdonosok helyzetét megnyugtatóan az ingatlanok visszaszerzése rendezné (ugyanakkor erre a Bíróság az államot nem utasíthatja), vagyoni kártérítésként a Bíróság a kérelmezőknek az érintett ingatlan 2019-es értékének megfelelő összegeket ítélt meg. Az elmaradt haszonnal kapcsolatos igényeket a Bíróság azok spekulatív jellegére tekintettel alaptalannak minősítette.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!