Az orosz bíróságok jogértelmezésének köszönhetően a kérelmező nagypapa és árván maradt unokája között minden családi jogi kapcsolat megszakadt a kislány örökbeadását követően. A Bíróság egyhangú döntésében kimondta, hogy ez sértette a nagypapa családi életének tiszteletben tartásához való jogát.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire
megy el az adód 99 százaléka!

Bogonosovy v. Russia
no. 38201/16

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Szentpétervári Kerületi Bíróság épülete. Forrás: goo.gl/kCSFsc

Az ügy előzményei

Az ügy kérelmezői egy elvált orosz házaspár két tagja, akik közös háztartásban éltek 2006-ban született kislányát egyedül nevelő gyermekükkel. Miután lányuk 2011-ben súlyos betegségben elhunyt, az unoka a nagypapa (a férfi kérelmező) gyámsága alá került. A nevelésbe a kérelmezők rokonai (az anonimizált ügyiratban „Zé” és „Zéné”) is bekapcsolódtak: a kislány gyakran náluk töltötte a hétvégéket és ünnepnapokat.

A két nagyszülő között azonban hamar vita alakult ki: a nagymama (a női kérelmező) a nagypapa helyett közös fiukat látta volna szívesen a kislány gyámjaként, és abban sem értettek egyet, hogy a kislány 2013 szeptemberében elkezdje-e az iskolát.

E viták felszínre kerülésekor Zé és Zéné elhatározta, hogy örökbefogadják a kislányt, amit a kérelmező nagyszülők ekkor még támogattak. 2013-ban a nagypapa támogató nyilatkozatát követően a bíróság Zénét rendelte a kislány második számú gyámjául, a gyermek lakóhelyéz Zénénél határozva meg. Még ugyanebben az évben a kislány át is költözött Zé és Zéné otthonába.

2013 novemberében a nagypapa hozzájáruló nyilatkozatával a nagypapa kérésére a távollétében megtartott tárgyaláson a bíróság helyt adott Zé és Zéné örökbefogadási kérelmének. A nagymamával 2013-ban romlott meg az örökbefogadó család viszonya annyira, hogy a kislánnyal való kapcsolattartást, míg a nagypapával a kislány még egy évig, 2014 novemberéig kapcsolatban maradhatott.

2015-ben a nagymama és a nagypapa külön kérelemben kérték a 2013 decemberében jogerőre emelkedett örökbefogadást kimondó határozat felülvizsgálatát a bíróságon. Mindketten arra hivatkoztak, hogy a kapcsolattartási joguk elvonása ellentétes a gyermek érdekeivel.

A nagymama nem volt a gyermek gyámja, így az örökbefogadási eljárásban sem volt részes fél, így az orosz bíróság az ő keresetét elutasította. (Arra tekintettel, hogy a nagymama a strasbourgi eljárás lezárulta előtt, 2018-ban elhunyt, így az ő esetét a Bíróság határozata nem értékelte, a továbbiakban csak a másik kérelmező, a nagypapa esetét elemezzük, és őt nevezzük kérelmezőnek.)

A nagypapa mint a kislány korábbi gyámja az örökbefogadási eljárásban részes fél volt, ezért az ő esetében a bíróság érdemben vizsgálta a keresetet. A támadott örökbefogadó határozatot azonban helybenhagyta arra hivatkozva, hogy a nagypapa tudott az örökbefogadásról, ahhoz hozzájárult és a tárgyalást a kérésére tartották meg a távollétében. A bíróság megjegyezte ugyanakkor, hogy az orosz családi jogi kódex biztosítja a nagyszülők kapcsolattartási jogát a gyermekkel, így ha ezt az örökbefogadó szülők akadályozzák, a nagypapa ezért keresetet indíthat a(z örökbefogadó) szülők ellen. Az orosz legfelsőbb bíróság nem vizsgálta érdemben a nagypapának az örökbefogadás érvénytelenítésére irányuló fellebbezését.

A nagypapa ezt követően keresetet indított az örökbefogadó szülők ellen kapcsolattartási jogának érvényesítése érdekében. A keresetet az elsőfokú bíróság arra hivatkozással utasította el, hogy az örökbefogadást kimondó határozatban nem szerepelt a nagypapa és a kislány családi kapcsolatának fenntartására utalás, ezért a nagypapa a családi jogi törvény szerint nem követelheti a kapcsolattartás lehetőségének biztosítását. A másodfokú bíróság a fellebbezést elutasítva helybenhagyta az elsőfok döntését.

A kérelmező ezt követően fordult a Bírósághoz az Egyezmény magán- és családi élet védelmét garantáló 8. cikkének megsértésére hivatkozva.

A Bíróság döntése

A Bíróság már a Kruškić-ügyben lefektette, hogy a korábbi együttélés által is megerősített nagyszülő-unoka kapcsolatot a 8. cikk szerinti családi élet védelmi körébe tartozónak fogadja el, így e viszonyt az Egyezményben részes államoknak védelemben kell részesítenie. A kötelék, és így a védelem elvárható szintje azonban alacsonyabb a szülő-gyermek kapcsolatnál. A Bíróság figyelembe vette azt a tényt is, hogy az örökbefogadás megszünteti a vér szerinti szülők és nagyszülők gyermekhez fűződő jogi kapcsolatát, ami hatással van az Egyezmény alapján elvárt védelem milyenségére is.

A Bíróság összefoglalta, hogy a nagypapa tudott az örökbefogadási eljárásról, ahhoz hozzájárult és az eljárást a kérésére folytatták le a távollétében, illetve hogy az orosz jog szerint az örökbefogadással a családi kapcsolat a korábbi felmenőkkel megszűnik, kivéve, ha a felmenő kérelmére a bíróság a gyermek érdekében a családi kapcsolat fenntartásáról kifejezetten rendelkezik. Ilyen kérelmet a nagypapa nem nyújtott be.

Az orosz kormány nem vitatta, hogy a nagypapa családi életébe beavatkozást jelentett a kapcsolattartás lehetőségének elveszítése, de érvelésük szerint a beavatkozás az egyezménynek megfelelően „törvényben meghatározott” módon történt.

A Surikov-ügyben is megerősített szempontok alapján a Bíróság a „törvényben meghatározottság” követelményeként támasztja, hogy az intézkedésnek legyen a nemzeti jogban jogalapja és összhangban legyen a jogállamiság elvével, azaz megismerhető és előre látható legyen, valamint az önkényes alkalmazás elleni biztosítékokkal megfelelően körül legyen bástyázva.

A Bíróság e körben kérdésként fogalmazta meg, hogy az orosz törvények kifejezett rendelkezés hiányában kellően egyértelműek voltak-e a tekintetben, hogy az örökbefogadással a nagyszülői kapcsolat kérelem hiányában megszűnik. Latba esett, hogy az örökbefogadó határozat felülvizsgálatára irányuló eljárásban az orosz bíróságnak lehetősége lett volna a gyermek érdekének figyelembevételével a rokoni kapcsolat fenntartásának lehetőségét biztosítani oly módon, hogy az ehhez szükséges rendelkezést a határozatba beilleszti. Ehelyett a bíróság a kérelmezőben azt a hitet ébresztette, hogy nagyszülőként a kapcsolattartás jogát más eljárásban érvényesítheti. E másik perben azonban kiderült, hogy az örökbefogadó határozat kifejezett rendelkezése hiányában a nagypapa és a kislány közötti családi kapcsolat jogilag megszűnt, ezért a kapcsolattartás jogát sem követelheti.

A Bíróság megállapítása szerint tehát a felülvizsgálati eljárásban az orosz bíróság jogértelmezése olyan eredményre vezetett, hogy a nagypapa automatikusan elveszítette rokoni kapcsolatát.  Azzal, hogy a bíró az ügy érdemének vizsgálatát megtagadta, nem tartotta kellően tiszteletben a kérelmező családi életét, ami az egyhangú döntés szerint az Egyezmény 8. cikkének sérelméhez vezetett.

Nem-vagyoni kártérítésként a Bíróság 5.000 eurót ítélt meg a kérelmezőnek.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!