Az izlandi bírósági rendszer reformja keretében létrehozott Fellebbviteli Bíróság bíráinak kinevezése során az igazságügyminiszter és az országgyűlés is olyan garanciális szabályokat sértett, amelyek a hatalmi ágak elválasztását szolgálták. Az így kinevezett bíró részvételével ítélkező tanácsot a Bíróság e szabálysértésekre tekintettel nem tekintette a 6. cikk szerint “törvény által létrehozottnak”, így annak eljárása egyezménysértéshez vezetett.

A Nagykamara 2020-ban hozott döntését ebben a cikkben foglaltuk össze.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire
megy el az adód 99 százaléka!

Guðmundur Andri Ástráðsson v. Iceland
no. 26374/18

Az ügyben a Nagykamara hozott végleges döntést, amit ebben a cikkben foglaltuk össze.

Az ügy előzményei

Az ügy első szála, hogy a bírósági rendszer reformja következtében 2018 január 1. napjától új Fellebbviteli Bíróság (Landsréttur) kezde meg a működését Izlandon. Az itt megnyíló 15 bírói álláshelyre pályázó bírák szakmai rangsorolását az új bíróságokról szóló törvény alapján létrehozott, szakértőkből álló értékelő bizottság végezte. A 15 helyre összesen 37 pályázat érkezett. Hárman később visszavonták a pályázatot, egy pedig nem felelt meg a formai követelményeknek, így a bizottság érdemben 33 pályázót rangsorolt.

2017 májusában a bizottság elnöke megküldte az igazságügyminiszternek a pályázatok értékelését tartalmazó jelentést és a 15 legjobbnak értékelt pályázó listáját. Az ügyben A.E. monogrammal jelzett bíró pályázatát a bizottság a 18. helyre rangsorolta, ezért a miniszternek megküldött listán A.E. nem szerepelt. Május végén a miniszter megküldte a házelnöknek a 15 bíró kinevezésére vonatkozó javaslatot. A miniszter javaslata azonban a 15 legjobbnak értékelt pályázó közül csak 11 nevet tartalmazott: négy „befutó helyre” rangsorolt pályázó helyett a miniszter a listán 17., 18. (azaz A.E.) 23. és 30. helyezett pályázó kinevezését javasolta. A javaslatban indokokat is megfogalmazott a sorrendtől való eltéréssel kapcsolatban, amelyeket a ház Alkotmányügyi és Ellenőrző Bizottsága az ellenzéki pártok egyet nem értése ellenére egyszerű többséggel megfelelőnek ítélt, és a ház elé terjesztett elfogadásra.

Három nappal a miniszteri javaslat beérkezését követően az izlandi parlament (Alþingi) a kormánykoalíciót alkotó képviselők szavazataival 31-22 arányban elfogadta az Alkotmányügyi és Ellenőrző Bizottság javaslatát, amely mind a 15, a miniszter által javasolt bíró kinevezését indítványozta. A Bizottság egyben nyújtotta be a javaslatot annak ellenére, hogy a parlament főtitkárának előzetes állásfoglalása szerint a házszabálynak az felelne meg, ha a bírákról egyesével szavaznának. A szavazást követően ugyanakkor a főtitkár a köztársasági elnököt arról tájékoztatta, hogy a szavazás jogszerű volt, mert olyan esetekben, amikor egyértelmű a szavazás kimenetele, a parlamenti tradíciók megengedik az összevont szavazást. A köztársasági elnök június 8-án aláírta a 15 bíró, így A.E. kinevezési okmányait.

Az Alþingi ülésterme. Forrás: goo.gl/spmZHz

Még ugyanebben a hónapban a szakértői bizottság által megállapított rangsorban befutó helyen szereplő, de ki nem nevezett négy bíró közül kettő pert indított az izlandi állam ellen, vitatva a kinevezési eljárás jogszerűségét. Az ügyben az izlandi legfelsőbb bíróság mondta ki az utolsó szót: 2017 december 19-én hozott ítéletében elutasította a miniszter kinevezési javaslatának megsemmisítésére irányuló kérelmeket. A kinevezés elmaradásával kapcsolatban azonban mindkét kérelmezőnek megítélt 5,700 eurónak megfelelő sérelemdíjat arra tekintettel, hogy a miniszter közigazgatási jogot sértett, amikor a szakbizottság által javasolt sorrendtől megfelelően alapos szakmai érvekkel alátámasztott indokolás nélkül tért el. A legfelsőbb bíróság értékelése szerint a parlament eljárása is szabálytalan volt, mert a 15 bíró listáját egyesével szavazás helyett egyben fogadta el.

Az ügyben releváns másik szál a későbbi kérelmező, Andri Ástráðsson 2017 márciusi elítélésével kezdődik. A bűnösségét elismerő Ástráðssont az elsőfokú bíróság érvényes jogosítvány nélküli, kábítószer hatása alatt elkövetett járművezetésért 17 hónap szabadságvesztésre ítélte és örökre eltiltotta a járművezetéstől. Az ítélet elleni fellebbezést az új bíróságokról szóló törvény szerint 2018. után az ekkortól induló Fellebbviteli Bíróság tanácsa tárgyalta. A tanács három bírája között volt A.E. is. Ástráðsson a bírói kinevezés jogszerűtlenségére hivatkozva A.E. kizárását kérte az eljárásból, amit a bíróság elutasított. A Fellebbviteli Bíróság érdemben helybenhagyta az elsőfokon hozott ítéletet. A kérelmező a másodfokú döntés elleni fellebbezésben elsődlegesen A.E. kinevezésének jogszerűtlenségére hivatkozott, az izlandi legfelsőbb bíróság azonban a kinevezést jogszerűnek, a lefolytatott eljárást pedig tisztességesnek ítélte meg, így elutasította a fellebbezést.

A kérelmező ezt követően fordult a Bírósághoz: álláspontja szerint az A.E. kinevezése körüli szabálytalanságok miatt az eljáró tanács nem felelt meg az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdése eszerinti törvény által létrehozott bíróság követelményének.

Az új Fellebbviteli Bíróság, a Landsréttur épülete. Forrás: goo.gl/2ogP8h

A Bíróság döntése

A Bíróság megerősítette, az ügy megítélése kapcsán jelentősége van annak az izlandi legfelsőbb bíróság által is megállapított ténynek, hogy az igazságügyminiszter és az Alþingi eljárása is jogsértő volt a bírák kinevezése kapcsán. Annak eldöntésében, hogy az eljárási szabálytalanságok ellenére az eljáró tanács törvény általi létrehozott bíróságnak minősül-e, a Bíróság a Coëme és Lavents-ügyekben lefektetett szempontok szerint azt mérlegelte, hogy a bíróságok létrehozásáról szóló nemzeti jog kirívó súlyú megsértését jelentették-e ezek a szabálytalanságok.

Ha ugyanis a büntetőügyben olyan bíró(ság) ítélkezett, amely nem tekinthető „törvény által létrehozottnak”, ez önmagában a 6 cikk 1. bekezdésének sérelmét jelenti.

Döntő jelentőségű tényként utalt a Bíróság az izlandi legfelsőbb bíróság megállapítására, hogy a miniszter megfelelő szakmai indokok és ténybeli alátámasztás nélkül tért el a szakmai bizottság által javasolt sorrendtől, ami a jelölési eljárás alapvető fontosságú rendelkezésének megsértését jelentette.

A Bíróság azt is szempontként értékelte, hogy a miniszter a szakmai bizottság által ajánlott, de az általa előterjesztett javaslatban nem szereplő négy bíró szakmai reputációjához fűződő érdekét is figyelmen kívül hagyta, amikor kihagyta őket a jelöltek közül. Tette ezt annak ellenére, hogy a hivatali jogászok kifejezetten felhívták a figyelmét a megfelelő indokolás szükségességére, és javasolták a négy érintett bíró előzetes értesítését.

Végezetül az is fontos tényező volt az eset megítélésében, hogy a megsértett eljárási szabályok kifejezetten a végrehajtó hatalom diszkrecionális jogkörének korlátozását szolgáló garanciális rendelkezések voltak. A Bíróság irányadónak tekinttette az izlandi legfelsőbb bíróság értelmezését, mely szerint a szerint a parlamentnek egyesével kellet volna a jelöltekről szavaznia. Ebből következően a Bíróság rögzítette, hogy az Alþingi a saját maga által hozott korábbi szabályokat is megsértette a kinevezési eljárás során.

A Bíróság az Egyezménynek való megfelelés vizsgálatakor azt nem tartotta perdöntőnek, hogy az izlandi bíróság az eljárási szabálysértéseket nem ítélte olyan súlyosnak, amely a kinevezést semmissé, vagy az eljárást tisztességtelenné tette volna. A 6. cikknek való megfelelésnél ugyanis a kinevezési eljárás egészét vizsgálta a Bíróság abból a szemszögből, hogy a szabálysértések veszélyeztetik-e A.E. részvételével ülésező tanács Egyezmény szerinti „törvény által létrehozott” jellegét.

A hatalmi ágak szétválasztását és a bíróság függetlenségét mint kiemelt jogállami követelményt érvényre juttató szabályoknak az ügyben tapasztalt megsértését a Bíróság (5-2-es szavazataránnyal) egyezménysértőnek találta, mert a végrehajtó hatalom a bírák, így az ügyben érintett A.E. kinevezése kapcsán jogellenesen széles körben döntött diszkrecionális alapon a sorrend módosítása körében, továbbá az Alþingi megsértette a törvényhozó és végrehajtó hatalom közötti egyensúlyt szolgáló, egyenkénti szavazást előíró szabályokat. A megsértett szabályok a bíróság törvényes létrejöttének fontos garanciái. A Bíróság érvelés szerint amennyiben nem állapítana meg egyezménysértést ezek semmibe vétele esetén, azzal a 6. cikk által biztosított védelmet illuzórikussá tenné. Erre tekintettel megállapította a 6. cikk 1. bekezdés sérelmét.

A Bíróság megfelelő elégtételnek ítélte meg az egyezménysértés kimondását, így az izlandi büntetőügyben elmarasztalt kérelmezőnek csupán igazolt eljárási költségeit térítette meg.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!