Bezárás
Strasbourgi döntés

Andri Ástráðsson: a bírókinevezés alapvető garanciális szabályainak megsértése az eljáró tanács illegitimitásához vezethet.

Az izlandi bírósági rendszer reformja keretében létrehozott Fellebbviteli Bíróság bíráinak kinevezése során az igazságügyminiszter és az országgyűlés is olyan garanciális szabályokat sértett, amelyek a hatalmi ágak elválasztását szolgálták. Az így kinevezett bíró részvételével ítélkező tanácsot a Bíróság e szabálysértésekre tekintettel nem tekintette a 6. cikk szerint “törvény által létrehozottnak”, így annak eljárása egyezménysértéshez vezetett.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire
megy el az adód 99 százaléka!

Guðmundur Andri Ástráðsson v. Iceland
no. 26374/18

Az új izlandi Fellebbviteli Bíróság, a Landsréttur épülete. Forrás: goo.gl/2ogP8h

Az ügy előzményei

Az ügy első szála, hogy a bírósági rendszer reformja következtében 2018 január 1. napjától új Fellebbviteli Bíróság (Landsréttur) kezde meg a működését Izlandon. Az itt megnyíló 15 bírói álláshelyre pályázó bírák szakmai rangsorolását az új bíróságokról szóló törvény alapján létrehozott, szakértőkből álló értékelő bizottság végezte. A 15 helyre összesen 37 pályázat érkezett. Hárman később visszavonták a pályázatot, egy pedig nem felelt meg a formai követelményeknek, így a bizottság érdemben 33 pályázót rangsorolt.

2017 májusában a bizottság elnöke megküldte az igazságügyminiszternek a pályázatok értékelését tartalmazó jelentést és a 15 legjobbnak értékelt pályázó listáját. Az ügyben A.E. monogrammal jelzett bíró pályázatát a bizottság a 18. helyre rangsorolta, ezért a miniszternek megküldött listán A.E. nem szerepelt. Május végén a miniszter megküldte a házelnöknek a 15 bíró kinevezésére vonatkozó javaslatot. A miniszter javaslata azonban a 15 legjobbnak értékelt pályázó közül csak 11 nevet tartalmazott: négy “befutó helyre” rangsorolt pályázó helyett a miniszter a listán 17., 18. (azaz A.E.) 23. és 30. helyezett pályázó kinevezését javasolta. A javaslatban indokokat is megfogalmazott a sorrendtől való eltéréssel kapcsolatban, amelyeket a ház Alkotmányügyi és Ellenőrző Bizottsága az ellenzéki pártok egyet nem értése ellenére egyszerű többséggel megfelelőnek ítélt, és a ház elé terjesztett elfogadásra.

Három nappal a miniszteri javaslat beérkezését követően az izlandi parlament (Alþingi) a kormánykoalíciót alkotó képviselők szavazataival 31-22 arányban elfogadta az Alkotmányügyi és Ellenőrző Bizottság javaslatát, amely mind a 15, a miniszter által javasolt bíró kinevezését indítványozta. A Bizottság egyben nyújtotta be a javaslatot annak ellenére, hogy a parlament főtitkárának előzetes állásfoglalása szerint a házszabálynak az felelne meg, ha a bírákról egyesével szavaznának. A szavazást követően ugyanakkor a főtitkár a köztársasági elnököt arról tájékoztatta, hogy a szavazás jogszerű volt, mert olyan esetekben, amikor egyértelmű a szavazás kimenetele, a parlamenti tradíciók megengedik az összevont szavazást. A köztársasági elnök június 8-án aláírta a 15 bíró, így A.E. kinevezési okmányait.

Az Alþingi ülésterme. Forrás: goo.gl/spmZHz

Még ugyanebben a hónapban a szakértői bizottság által megállapított rangsorban befutó helyen szereplő, de ki nem nevezett négy bíró közül kettő pert indított az izlandi állam ellen, vitatva a kinevezési eljárás jogszerűségét. Az ügyben az izlandi legfelsőbb bíróság mondta ki az utolsó szót: 2017 december 19-én hozott ítéletében elutasította a miniszter kinevezési javaslatának megsemmisítésére irányuló kérelmeket. A kinevezés elmaradásával kapcsolatban azonban mindkét kérelmezőnek megítélt 5,700 eurónak megfelelő sérelemdíjat arra tekintettel, hogy a miniszter közigazgatási jogot sértett, amikor a szakbizottság által javasolt sorrendtől megfelelően alapos szakmai érvekkel alátámasztott indokolás nélkül tért el. A legfelsőbb bíróság értékelése szerint a parlament eljárása is szabálytalan volt, mert a 15 bíró listáját egyesével szavazás helyett egyben fogadta el.

Az ügyben releváns másik szál a későbbi kérelmező, Andri Ástráðsson 2017 márciusi elítélésével kezdődik. A bűnösségét elismerő Ástráðssont az elsőfokú bíróság érvényes jogosítvány nélküli, kábítószer hatása alatt elkövetett járművezetésért 17 hónap szabadságvesztésre ítélte és örökre eltiltotta a járművezetéstől. Az ítélet elleni fellebbezést az új bíróságokról szóló törvény szerint 2018. után az ekkortól induló Fellebbviteli Bíróság tanácsa tárgyalta. A tanács három bírája között volt A.E. is. Ástráðsson a bírói kinevezés jogszerűtlenségére hivatkozva A.E. kizárását kérte az eljárásból, amit a bíróság elutasított. A Fellebbviteli Bíróság érdemben helybenhagyta az elsőfokon hozott ítéletet. A kérelmező a másodfokú döntés elleni fellebbezésben elsődlegesen A.E. kinevezésének jogszerűtlenségére hivatkozott, az izlandi legfelsőbb bíróság azonban a kinevezést jogszerűnek, a lefolytatott eljárást pedig tisztességesnek ítélte meg, így elutasította a fellebbezést.

A kérelmező ezt követően fordult a Bírósághoz: álláspontja szerint az A.E. kinevezése körüli szabálytalanságok miatt az eljáró tanács nem felelt meg az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdése eszerinti törvény által létrehozott bíróság követelményének.

Az izlandi legfelsőbb bíróság (Hæstiréttur) épülete. Forrás: goo.gl/GbnDYP

A Bíróság döntése

A Bíróság megerősítette, az ügy megítélése kapcsán jelentősége van annak az izlandi legfelsőbb bíróság által is megállapított ténynek, hogy az igazságügyminiszter és az Alþingi eljárása is jogsértő volt a bírák kinevezése kapcsán. Annak eldöntésében, hogy az eljárási szabálytalanságok ellenére az eljáró tanács törvény általi létrehozott bíróságnak minősül-e, a Bíróság a Coëme és Lavents-ügyekben lefektetett szempontok szerint azt mérlegelte, hogy a bíróságok létrehozásáról szóló nemzeti jog kirívó súlyú megsértését jelentették-e ezek a szabálytalanságok.

Ha ugyanis a büntetőügyben olyan bíró(ság) ítélkezett, amely nem tekinthető “törvény által létrehozottnak”, ez önmagában a 6 cikk 1. bekezdésének sérelmét jelenti.

Döntő jelentőségű tényként utalt a Bíróság az izlandi legfelsőbb bíróság megállapítására, hogy a miniszter megfelelő szakmai indokok és ténybeli alátámasztás nélkül tért el a szakmai bizottság által javasolt sorrendtől, ami a jelölési eljárás alapvető fontosságú rendelkezésének megsértését jelentette.

A Bíróság azt is szempontként értékelte, hogy a miniszter a szakmai bizottság által ajánlott, de az általa előterjesztett javaslatban nem szereplő négy bíró szakmai reputációjához fűződő érdekét is figyelmen kívül hagyta, amikor kihagyta őket a jelöltek közül. Tette ezt annak ellenére, hogy a hivatali jogászok kifejezetten felhívták a figyelmét a megfelelő indokolás szükségességére, és javasolták a négy érintett bíró előzetes értesítését.

Végezetül az is fontos tényező volt az eset megítélésében, hogy a megsértett eljárási szabályok kifejezetten a végrehajtó hatalom diszkrecionális jogkörének korlátozását szolgáló garanciális rendelkezések voltak. A Bíróság irányadónak tekinttette az izlandi legfelsőbb bíróság értelmezését, mely szerint a szerint a parlamentnek egyesével kellet volna a jelöltekről szavaznia. Ebből következően a Bíróság rögzítette, hogy az Alþingi a saját maga által hozott korábbi szabályokat is megsértette a kinevezési eljárás során.

A Bíróság az Egyezménynek való megfelelés vizsgálatakor azt nem tartotta perdöntőnek, hogy az izlandi bíróság az eljárási szabálysértéseket nem ítélte olyan súlyosnak, amely a kinevezést semmissé, vagy az eljárást tisztességtelenné tette volna. A 6. cikknek való megfelelésnél ugyanis a kinevezési eljárás egészét vizsgálta a Bíróság abból a szemszögből, hogy a szabálysértések veszélyeztetik-e A.E. részvételével ülésező tanács Egyezmény szerinti “törvény által létrehozott” jellegét.

A hatalmi ágak szétválasztását és a bíróság függetlenségét mint kiemelt jogállami követelményt érvényre juttató szabályoknak az ügyben tapasztalt megsértését a Bíróság (5-2-es szavazataránnyal) egyezménysértőnek találta, mert a végrehajtó hatalom a bírák, így az ügyben érintett A.E. kinevezése kapcsán jogellenesen széles körben döntött diszkrecionális alapon a sorrend módosítása körében, továbbá az Alþingi megsértette a törvényhozó és végrehajtó hatalom közötti egyensúlyt szolgáló, egyenkénti szavazást előíró szabályokat. A megsértett szabályok a bíróság törvényes létrejöttének fontos garanciái. A Bíróság érvelés szerint amennyiben nem állapítana meg egyezménysértést ezek semmibe vétele esetén, azzal a 6. cikk által biztosított védelmet illuzórikussá tenné. Erre tekintettel megállapította a 6. cikk 1. bekezdés sérelmét.

A Bíróság megfelelő elégtételnek ítélte meg az egyezménysértés kimondását, így az izlandi büntetőügyben elmarasztalt kérelmezőnek csupán igazolt eljárási költségeit térítette meg.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!