Bezárás
Strasbourgi döntés

Navalnij: az orosz állam rendszerszinten üldözi a békés tüntetőket

Navalnyy v. Russia [GC]
no. 29580/12
2018. november 15.

Az orosz antikorrupciós aktivista rövid időn belül hét alkalommal történő letartóztatása nyomán indult ügy sorozatos elmarasztaláshoz vezetett. Az orosz jogrendszerrel kapcsolatos súlyos, rendszerszintű problémákat állapított meg a Nagykamara ítélete. A Bíróság felhívta az orosz állam figyelmét, hogy a tüntetések engedélyezésével kapcsolatos rendkívül bürokratikus előírások megsértése miatt automatikusan nem lehet feloszlatni az egyébként békés demonstrációkat, az erőszakmentes tüntetők ellen büntetőjogi szankciók, így különösen a letartóztatás és fogvatartás alkalmazása pedig elvi szinten kerülendő. Magáért beszél a megítélt tizenhatmillió forintnak megfelelő nem-vagyoni kártérítés is.

Fizess elő az Átlátszóra!

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Az ügy előzményei

A kérelmező, Aleksey Navalnyy Moszkvában élő orosz antikorrupciós politikai aktivista, ellenzéki vezető.
Navalnyyt 2012 és 2014 között összesen hét alkalommal tartóztatták le, amikor különböző nyilvános megmozdulásokon vett részt, ahol társaival többek között az álláspontjuk szerint elcsalt orosz elnökválasztás és Putyin elnök beiktatása ellen tiltakozott. Egy alkalommal egy demonstrációról hazafelé tartva vonták eljárás alá, egy másik esetben pedig letartóztatását megelőzően egy aktivisták ellen folyó büntetőügy ítélethirdetésére várakozott a bíróság épülete előtt.

Az előállítást követően valamennyi alkalommal a gyülekezési szabályok megsértése, vagy jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértésével vádolták meg, két alkalommal szabálysértési őrizetbe is vették. A szabálysértésekért mind a hét alkalommal elmarasztalták. A bíróság öt esetben pénzbírságot, egy esetben 7, egy esetben pedig 15 nap elzárást szabott ki. A kérelmező fellebbezéseit elutasították.

Navalnyy az ügyek kapcsán összesen öt kérelemmel fordult a Bírósághoz. Álláspontja szerint

  • a hatóságok a hét előállítás és két őrizetbe vétel során törvénytelenül és önkényesen fosztották meg a szabadságától, megsértve Egyezmény 5. cikkének 1. bekezdését,
  • a büntetések kiszabásához vezető eljárások során a tisztességes eljárás követelményei nem teljesültek, sértve az Egyezmény 6. cikkét,
  • a békés demonstrációkon való részvétele miatti letartóztatás és elítélés az Egyezmény 11. cikke által védett gyülekezési szabadságát is sértette, valamint
  • az eljárások a megkülönböztetést tiltó 14. cikk és a jogkorlátozás Egyezményben előírt célhoz kötöttségét deklaráló 18. cikkét is sértették.

Orosz rendőrök viszik el a kérelmezőt az ügy tárgyát képező, 2012. május 5-én, Putyin beiktatása előtt tartott Puskin téri demonstrációról. Forrás: cnn.it/2P7mBd3

A Bíróság döntése

Az ügyben a Bíróság harmadik kamarája járt el, amely az ügyeket egyesítette és több ponton egyezménysértést állapított meg. A kamara döntését követően az orosz állam és a kérelmező is kérte az ügy Nagykamara elé utalását, amely kérelemnek a Bíróság helyt adott. A továbbiakban a végleges nagykamarai döntést elemezzük az érintett cikkek szerint, és csak olyan körben utalunk a kamarai döntésre, ahol az releváns.

A szabadságelvonás jogszerűsége (5. cikk 1. bekezdés)

A kérelmező álláspontja szerint hétszeri előállítása és két alkalommal történő őrizetbe vétele jogellenes és önkényes módon vonta el a személyi szabadságát.

Abban a két esetben, amikor rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenséggel vádolták, a rendőrség előzetes felszólítás, vagy utasítás nélkül tartóztatta le. Álláspontja szerint az érintett megmozdulások nem voltak olyan méretűek, amelyek a közrendet érintették volna, és erre a hatóságok a hazai eljárások során nem is hivatkoztak. Semmi nem indokolta továbbá, hogy a tüntetésről elszállítsák, a jegyzőkönyvet az orosz szabálysértési törvény értelmében a helyszínen, vagy az elszállítására használt kisbuszban is felvehették volna. Utalt arra is, hogy esetenként több mint három óráig tartott az őrsre szállítása is, az indokolatlanul hosszú szállítási idő pedig a Navalnyy and Yashin-ügyben megállapítottak értelmében önmagában is jogellenes szabadságelvonásnak minősülhet. Hivatkozott arra is, hogy szabálysértési őrizete mindkét alkalommal meghaladta a jogszabályban lehetővé tett három órát, fogvatartása pedig a kivételes körülmények hiányára is tekintettel az 5. cikk 1 bekezdésével összeegyeztethetetlen volt.

Az orosz kormány álláspontja szerint a letartóztatás és az őrsre szállítás jogszerű és szükséges volt a kérelmező felelősségre vonása érdekében, mert a jegyzőkönyvet a helyszínen nem lehetett volna felvenni. A szabálysértési őrizet időtartama a rendőrőrsre érkezéstől számított három órát csak abban a két esetben haladta meg, amikor a vád tárgya szabálysértési elzárással is büntethető cselekmény volt. Ilyen esetben pedig a nemzeti jognak megfelelően a 48 órát nem haladta meg a fogvatartás.

A Nagykamara a kamarával egyetértésben megállapította, hogy a hét alkalomból egyszer sem indokolta meg a hatóság, hogy a jegyzőkönyvet a helyszínen miért ne lehetett volna fölvenni. A két őrizetbe vétel esetén a kormány nem igazolta, hogy az orosz szabálysértési törvény által megkövetelt kivételes körülmények fennálltak volna, vagy a fogvatartás az ügy tisztázásához szükséges lett volna. Csupán az, hogy a vizsgált cselekmény szabadságvesztéssel büntethető, nem szolgálhat indokul a szabadságkorlátozásra akkor sem, ha az 48 óránál rövidebb.

Minderre tekintettel a Nagykamara mind a hét előállítás és a két őrizetbe vétel tekintetében is egyhangúlag állapította meg az Egyezmény 5. cikk 1. bekezdésének sérelmét.

A kérelmező rendőrök gyűrűjében, miután 2013 júliusában a moszkvai választási irodánál leadta polgármesterjeölti nyilvántartásba vételéhez szükséges papírokat. Forrás: bit.ly/2P3E723

A tisztességes tárgyalás kérdésköre (6. cikk)

A kormány azt is vitatta, hogy a szóban forgó szabálysértés “büntetőjogi vád” lenne, ezért álláspontja szerint a 6. cikk követelményei az ügyben nem is vizsgálhatók. Ezzel kapcsolatban a Nagykamara a kamarával egyetértve az Engel-ügyben lefektetett szempontokat megvizsgálva arra jutott, hogy a szabadságvesztés tipikusan büntetőjogi szankció, ezért a hazai jogi minősítés ellenére az Egyezmény szempontjából a vád büntetőjoginak minősül, így a 6. cikk alkalmazható.

A kérelmező álláspontja szerint a hét, elmarasztalással végződő ügy egyikében sem teljesültek a fair eljárás alapvető követelményei, így a fegyverek egyenlősége, az eljárás kontradiktórius jellege, a bíróság pártatlansága és függetlensége és az ártatlanság vélelme. Az elmarasztalásához vezető eljárásokban a bíróság az általa indítványozott tanúkat nem hallgatta meg, sőt, öt ügyben még a letartóztatását rögzítő videófelvételt sem tekintette meg. Álláspontja szerint a hazai bíróság a terhelő bizonyítékoknak és a rendőrök tanúvallomásainak aránytalanul nagyobb súlyt tulajdonított. Kifogásolta ezen felül többek között azt is, hogy két esetben a bíróság a szabálysértési eljárási szabályoknak megfelelve, de a fegyveregyenlőség és a függetlenség elvével ellentétesen az ügyészi funkciót is ellátta, ami többek között a vád saját hatáskörben történő módosítására is kiterjedt.

Az orosz kormány álláspontja szerint az eljárás megfelelt a 6. cikk követelményeinek. A szabálysértési ügyekben a rendőrség gyűjti be és terjeszti elő a bizonyítékokat, a független bírói szerv pedig megítéli az ügyet. A hazai bíróságok feladata annak megítélése, hogy az ítéletét milyen bizonyítékokra alapítja.

A Nagykamara a kamarával egyetértésben arra jutott, hogy egy kivételével valamennyi, a kérelmező által vitatott esetben az ügyben eljáró bírók kizárólag az eljáró rendőrök beszámolójára alapították döntésüket. Amikor valamely tanú a kérelmező mellett tett vallomást, automatikusan vélelmezték az elfogultságot, míg a rendőrök esetében nem. Ez a módszer nem felel meg a történeti tényállás objektív felderítésére vonatkozó kötelezettségnek. A bíróságok azt sem követelték meg, hogy a rendőrök a gyülekezési jogba való beavatkozás szükségességét igazolják. E szisztematikus eljárási hiányosságokra tekintettel a Nagykamara egyhangúlag állapította meg a 6. cikk sérelmét a hétből hat kifogásolt eljárás tekintetében.

Orosz rendőrök vernek tüntetőket 2012. május 6-án egy Putyin beiktatása elleni demonstráción. Forrás: bit.ly/2P5RMpi

A gyülekezés és egyesülés szabadsága (11. cikk)

Ezen alapjoggal kapcsolatban a Bíróság hangsúlyozta, hogy a részes államok előírhatnak a tüntetések engedélyezésével kapcsolatos eljárási szabályokat, ezek betartatása azonban sohasem lehet öncélú. A 11. cikkben garantált jog korlátozásának minden esetben legitim célt kell szolgálnia. Ilyen lehet például a bűncselekmény vagy rendbontás megelőzése, illetve mások jogainak védelme. Ilyen okok a Bíróság megítélése szerint nem álltak fenn, amikor a kérelmező egy tüntetésről hazafelé ment, és akkor sem, amikor a bíróság előtt várakozott.

A másik öt vitatott esetben a Bíróság elfogadta, hogy az őrizetbe vétel legitim okot szolgálhatott, ugyanakkor, hivatkozva a Kudrevičius and Others-ügyben lefektetett szempontokra, ezeket sem ítélte szükségesnek egy demokratikus társadalomban.

Az adminisztratív szabályokat sértő, de békés tüntetések esetén ugyanis a Bíróság bizonyos szintű toleranciát vár el a részes államoktól, különösen, ha a mindennapi életvitelt és a közlekedést a megmozdulás jelentősen nem akadályozza. A kérelmezővel szemben lefolytatott, és elmarasztalásával záruló eljárásokban azonban semmi nyoma nem volt annak, hogy a formális szabálysértés ténye mellett az orosz hatóságok e szempontokat is értékelték volna. A Nagykamara erre tekintettel a maradék öt esetben is egyhangúlag megállapította a 11. cikk sérelmét.

A Bíróság rámutatott arra, hogy a rendkívül sok adminisztratív előírással terhelt orosz szabályozás a jelen ügyben is tapasztalt rendszerszintű probléma egyik okozója, ami ráadásul a hazai jogorvoslati lehetőségek hatékonyságát is megkérdőjelezi. A kérelmezővel szemben rendszeresen alkalmazott büntetőjogi jellegű szankciók, különösen a szabadságelvonás ráadásul általánosan kerülendő a békés demonstrálókkal szemben.

Jogkorlátozás alkalmazásának megszorítása (18. cikk)

Ez a cikk az ellen nyújt védelmet, hogy a részes államok az Egyezményben garantált jogok korlátozása során az Egyezmény szerinti célon túlterjeszkedve hivatkozzanak a jogkorlátozás megengedett eseteire (például bűncselekmény megelőzésére vagy a közérdek védelmére). A 18. cikk miatti elmarasztaló döntések száma nagyon csekély: a HUDOC-adatbázisban az itt elemzett döntésen felül mindössze 12 ilyen ügy szerepel.[1]

A Kamara a 18. cikkre alapított kérelmet az 5. és 11. cikkek vonatkozásában megállapított egyezménysértés miatt nem tartotta szükségesnek elemezni. A Nagykamara ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügy egyik alapvető kérdése a visszaélésszerű jogalkalmazás, így a 17 bíróból álló panel a kérelemnek ezt a vonatkozását is érdemben vizsgálta. A Bíróság a két legkésőbbi esetre kiemelt figyelmet fordított, hiszen hazafelé menet és a bíróság épülete előtt várakozva a kérelmező nem volt kezdeményezője vagy vezetője semmilyen demonstrációnak, ennek ellenére a rendőrség kiemelte és eljárás alá vonta. A Nagykamara az eset összes körülményére tekintettel megállapította, hogy a körülmények tanúsága szerint a hatóságok egyre keményebben léptek föl a kérelmező ellen.

A fellépések a Nagykamara szerint

„kétséget kizáró módon a politikai pluralizmus elnyomásának alantas célját szolgálták, pedig e sokszínűség az Egyezmény által védett alapvető érték és a jogállamiság talaján működő valódi demokratikus berendezkedés esszenciális alkotóeleme.”

Minderre tekintettel a Nagykamara 14:3 szavazataránnyal megállapította a 18. cikk megsértését mind az 5., mind a 11. cikk vonatkozásában. A kérelmező megkülönböztetés tilalmára vonatkozó, 14. cikk vizsgálatát a Bíróság mellőzte.

A Nagykamara hangsúlyozta, hogy a Lashmankin and Others-ügyben már megállapította az orosz gyülekezési jogi rendelkezésekkel kapcsolatban a visszaélés elleni biztosítékok hiányát. A Kasparov (no.2)-ügyben pedig arra a rendszerszintű anomáliára hívta föl a Bíróság a figyelmet, hogy az orosz hatóságok rendszeresen oszlatnak föl békés demonstrációkat az adminisztratív szabályok be nem tartására hivatkozva. A jelen ügyben a Bíróság szintén rendszerszintű problémát tárt föl. Erre tekintettel a Nagykamara felhívta az orosz kormányt, hogy dolgozzon ki megfelelő jogi eljárásrendet annak biztosítására, hogy az orosz hatóságok a megfelelő súllyal vegyék figyelembe a gyülekezéshez való jog alapvető jelentőségét és a be nem jelentett, de békés demonstrációkkal szembeni tolerancia követelményét.

A Bíróság az egyezménysértések súlyára és számosságára tekintettel 50.000 euró nem-vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek.

A 18. cikkel kapcsolatos elmarasztaláshoz a cseh, az orosz, a luxemburgi, az egyesült királysági és Paczolay Péter magyar bíró közös, részben párhuzamos, részben különvéleményt csatolt. Ebben a visszaélésszerű jogalkalmazást tiltó 17. cikk alkalmazása mellett foglaltak állást.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: A kérelmező, arcán azzal az irritatív folyadékkal, amellyel 2017 áprilisában az orosz Antikorrupciós Alap közelében tartott tüntetésen lelocsolták. Forrás: bit.ly/2PaQ9Xu

[1] Vö. https://hudoc.echr.coe.int/eng#{%22violation%22:[%2218%22]}