Bezárás
Strasbourgi döntés

Garamukanwa: magánügy-e a munkahelyi zaklatás?

Garamukanwa v. the United Kingdom
no. 70573/17
2019. június 6.

A brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat kötelékébe tartozó kérelmező kéretlen emailekkel zaklatta kolléganőjét. A hölgy jelzésére a felettes tájékoztatta a kérelmezőt, hogy viselkedése elfogadhatatlan. A levelek ezt követően név nélkül érkeztek, a hölgy pedig végül feljelentést tett. A rendőrség a férfi telefonjáról származó inkrimináló fotókat átadta a munkáltatónak. A fegyelmi eljárás nyomán e bizonyítékok és a kérelmező által a fegyelmi bizottságnak átadott WhatsApp-üzenetek és emailek értékelését követően a kérelmezőt rendkívüli felmondással elbocsátották. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a magánélet és személyes levelezés védelme az ügyben nem illette meg a kérelmezőt.

Fizess elő az Átlátszóra!

Az ügy előzményei

A kérelmező a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálathoz tartozó egyik állami vállalat, a Norfolk and Suffolk Foundation Trust alkalmazottja volt. Miután 2012-ben véget ért az egyik kolléganőjével kialakított romantikus kapcsolata, több emailben vádolta meg a hölgyet azzal, hogy a cég egy fiatal alkalmazottjával van viszonya. A hölgy kommunikálta főnöke felé az esetet, aki személyesen jelezte a kérelmezőnek, hogy a viselkedése nem elfogadható. Ezzel egy időben a főnök anonim levelet kapott, amely szintén a hölgy és a fiatal alkalmazott viszonyát és elfogadhatatlan munkahelyi viselkedését taglalta. A következő 10 hónapban egész lejárató hadjárat indult, a cég több alkalmazottja is számos, a két érintettet negatív színben feltüntető levelet kapott különböző ismeretlen e-mailcímekről. Ebben az időszakban az érintettek több személyes tárgyát is megrongálták.

2013 áprilisában az érintett hölgy a rendőrséghez fordult azzal, hogy a kérelmező megfigyeli és zaklatja. A rendőrség rövidesen értesítette a vállalatot arról, hogy a kérelmező ellen alapos gyanú mellett zaklatási ügyben nyomozást folytat. Április 12-én a kérelmezőt felfüggesztették, április 24-én pedig a rendőrség le is tartóztatta, de vádat nem emeltek ellene.

A nyomozás során a rendőrség a kérelmező iPhone készülékén képeket talált az érintett hölgy lakcíméről, illetve egy papírról, amelyen a zaklató levelek feladójaként szereplő email-címek adatai szerepeltek. A rendőrség a képeket átadta a kérelmező munkahelyének. A Trust ezt követően fegyelmi eljárást indított a kérelmező ellen, amelyben a képek alapján megállapította, hogy az anonim levelek a kérelmezőhöz köthetők. A fegyelmi tárgyalások során a kérelmező saját védelmében a fegyelmi bizottság rendelkezésére bocsátott a telefonján található több személyes email- és WhatsApp-beszélgetést közte és az érintett hölgy között. A bizonyítékok alapján a fegyelmi bizottság a kérelmező rendkívüli felmondással történő elbocsátásáról határozott.

A kérelmező a brit bíróság előtt megtámadta a felmondást arra hivatkozva, hogy a munkáltató személyes üzeneteket használt föl bizonyítékként. A kérelmező keresetét a munkaügyi bíróság első és másodfoka, majd a fellebbviteli bíróság (Court of Appeal) is elutasította. A brit bíróságok szerint a kérelmező nem számíthatott alappal arra, hogy a munkáltató által felhasznált bizonyítékok titokban maradnak.

A kérelmező a döntés ellen az Egyezmény magán- és családi élet, otthon és kapcsolattartás tiszteletben tartásához való jogot deklaráló 8. cikkére hivatkozva 2017-ben a Bírósághoz fordult.

A Norfolk and Suffolk Foundation Trust által fenntartott hellesdoni kórház épülete. Forrás: bit.ly/2WAsull

A Bíróság döntése

A Bíróság első lépésként miután megállapította, hogy a Trust állami aktornak minősül, és így egyezménysértése a Bíróság vizsgálatának tárgya lehet. A konkrét ügyben a privát levelezést a Bíróság a kapcsolattartás kategóriájába esőnek minősítette, kiemelve, hogy a a Copland-ügy fényében a munkahelyről küldött üzenetek is védelmet élvezhetnek. A telefonon tárolt fotók kérdését a Bíróság a magánélet védelmének körében értékelte.

Annak eldöntéséhez, hogy az adott ügyben a magánélet és a kapcsolattartás védelmével összefüggő, az állammal szemben támasztott elvárások érvényesülnek-e, a Bíróság a nagykamarai Bărbulescu-ügyben megállapított szempontrendszer szerint azt is vizsgálja, hogy az érintett alappal számíthatott-e magánélete tiszteletben tartására és védelmére az adott kontextusban. Ez, bár nem elengedhetetlen feltétel, igen erős súllyal esik latba, amikor a Bíróság a 8. cikkel kapcsolatban vizsgálódik.

A Bíróság a jelen ügyben úgy találta, hogy a kérelmező nem számíthatott alappal arra, hogy a bizonyítékként felhasznált képek és üzenetek titokban maradnak a fegyelmi bizottság előtt. E körben a Bíróság jelentősnek ítélte, hogy a kérelmezőnek már a letartóztatását közel egy évvel megelőzően tudomása volt arról, hogy a munkáltató a zaklató viselkedését elfogadhatatlannak tartja. Erre tekintettel a Bíróság álláspontja szerint nem várhatta, hogy a vezetői jelzést követően küldött az ilyen típusú üzenetek titokban maradnak. A kérelmező nem vitatta továbbá a bizonyítékok felhasználását a fegyelmi eljárásban, sőt, ő maga bocsátott további privát üzenetváltásokat a bizottság rendelkezésére.

A Bíróság kiemelte, hogy a hazai bíróságok az ügy megítélése során mérlegelték az Egyezmény 8. cikkének szempontjait is, a kérelmező pedig semmilyen olyan szempontot nem mutatott be, ami indokolttá tenné a hazai bíróságok értékelésének felülbírálatát. Erre tekintettel a kérelmet a háromtagú tanács egyhangúlag befogadhatatlannak minősítette.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

A címlapkép illusztráció. Forrás: http://bit.ly/2WAr2PV