Bezárás
Strasbourgi döntés

Jogsértően tartotta nyilván a rendőrség a büntetlen előéletű aktivista személyes adatait

Catt v. the United Kingdom
no. 43514/15
2019. január 24.

Az 1925-ben született békeaktivistáról hetvennél is több fájlt tartott nyilván a brit rendőrség. A büntetlen előéletű kérelmező ráadásul a “belföldi szélsőségesek” adatbázisában szerepelt. A Bíróság egyezménysértést megállapító döntésében többek között azt is kifogásolta, hogy a rendőrség adatkezelési szabályai nem írták elő, mennyi ideig tárolhatók az adatok, amelyek jelen esetben ráadásul politikai nézetre vonatkoztak, amelyeket különös védelemben kellett volna részesíteni.

Fizess elő az Átlátszóra!

Az ügy előzményei

A kérelmező, John Catt 1925-ben született brit aktivista, aki 1948 óta a békemozgalom tagjaként különböző tüntetések rendszeres résztvevője. 2005-ben csatlakozott a Smash EDO mozgalomhoz, amely a brightoni székhelyű amerikai EDO MBM Technology fegyvergyár bezárásáért küzd. A mozgalom tüntetései jellemzően látványosak, a tüntetők piros ruhákban, maszkokban, sípokkal és dobokkal felszerelkezve demonstrálnak nagy rendőri jelenlét mellett, olykor atrocitásoktól sem mentesen. A kérelmező azonban soha nem követett el semmilyen erőszakos cselekményt.

2010 márciusában az 1998-as brit adatvédelmi törvény alapján a róla nyilvántartott adatok kiadására vonatkozó adatigényléssel fordult a rendőrséghez. A hatóság összesen 66 adatelemet bocsátott a kérelmező rendelkezésére, amelyek 2005 és 2009 között kerültek rögzítésre. Az adatok jellemzően a Smash EDO mozgalommal kapcsolatban keletkeztek, de a rendőrség 13 másik tüntetés, illetve esemény kapcsán is tárolt adatokat a kérelmezőről. Ezek között szerepelt, hogy Catt úr 2006-ban részt vett a Szakszervezetek Kongresszusán, 2007-ben a Munkáspárt konferenciáján, 2009-ben pedig egy, a Gázai övezet izraeli blokádja elleni tiltakozáson.

A ma már 94 éves elmúlt kérelmező 1948 óta számos békés tüntetésen részt vett. Forrás: bit.ly/2Z5gQ2S

A rendőrség ezeket az adatokat egy “belföldi szélsőségesek” nevű adatbázisában tartotta nyilván. A feljegyzések nem kifejezetten Catt úrról, hanem más személyekről és eseményekről szóltak, és jellemzően csak megemlítették a kérelmezőt. Ugyanakkor általában szerepelt bennük Catt úr neve, születési ideje, lakcíme, az eseményen részvétel ténye, és esetenként viselete, illetve megjelenése.

A kérelmező az adatok megismerését követően az adatok törlését kérte az Egyesült Királyság vezető rendőrtisztviselőinek szervezetétől (Association of Chief Police Officers), a hatóság azonban ezt megtagadta.

A döntés bírósági felülvizsgálatára irányuló, a High Court előtt indított perben a kérelmező az Egyezményre hivatkozva kifejtette, hogy az adatok nyilvántartása nem tekinthető szükségesnek a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot garantáló 8. cikk értelmében. Az elsőfokú brit bíróság azonban úgy értékelte, hogy az ügy nem tartozik az Egyezmény 8. cikkének hatálya alá, de ha oda tartozna, a beavatkozás akkor is egyezménykonform indokokkal és módon történt. A kérelmező fellebbezése nyomán eljáró Court of Appeal azonban Catt úrnak adott igazat, és úgy értékelte, hogy a kérelmező adatainak tárolása aránytalan beavatkozást jelentett a magánélethez (így a személyes adatok védelméhez) fűződő jogba.

Végül a Supreme Court (Legfelsőbb Bíróság) 2015-ös ítéletében 4:1-es szavazati aránnyal felülbírálta a másodfokú döntést, és az ügyben utolsó szót kimondó döntésével a rendőrség javára döntötte el a jogvitát. A csúcsbíróság megítélése szerint az adattárolás csupán minimális beavatkozást jelentett a magánéletbe arra tekintettel, hogy az adatok olyan nyilvános rendezvényekkel voltak kapcsolatosak, ahol a résztvevők kifejezetten azért jelennek meg, hogy részvételükkel felhívják a figyelmet a demonstráció tárgyát képező társadalmi kérdésre. Bár a kérelmezőről szóló adatokból készült rendőrségi összeállítás nem volt nyilvánosan elérhető, a rögzített eseményekkel kapcsolatos fontosabb információk mind nyilvánosan hozzáférhetők voltak.

A többségi véleményt képviselő előadó bíró, Lord Sumption nagyon alacsonynak értékelte annak kockázatát, hogy a büntetlen előéletű kérelmező erőszakos cselekményt követne el. Az adatai nyilvántartásának ugyanakkor álláspontja szerint megfelelő indokát adta, hogy ilyen módon a rendőrség hatékonyabban mérhette föl a rendezvények veszélyességét, hatékonyabban deríthetett föl esetleges atrocitásokat és gyűjthetett be tanúvallomásokat, valamint eredményesebben elemezhette a tüntetések belső dinamikáját és a szereplők által betöltött szerepeket. Összességében a Legfelsőbb Bíróság értékelése szerint az adatok nem voltak stigmatizálóak, azok politikai célú felhasználása kizárható volt, azokat nem adták ki harmadik személyeknek, így munkáltatóknak, valamint az adattárolás szükségességét rendszeresen felülvizsgálták.

A kérelmező a döntés ellen az Egyezmény 8. cikkének megsértésére hivatkozással a Bírósághoz fordult.

A Bíróság döntése

Jogvédő szervezetek észrevételei

Az eljárásban beavatkozó harmadik félként észrevételt tett a brit Egyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság ( Equality and Human Rights Commission), amely a szélsőségesek adatbázisával kapcsolatban fogalmazott meg kritikákat, hivatkozva a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 17. cikkére (amelyet Magyarország az 1976. évi 8. tvr.-ben hirdetett ki), valamint az Európa Tanács R(87) 15 számú ajánlására. A Privacy International adatvédelemre fókuszáló brit jogvédő szervezet felhívta a figyelmet, hogy a Supreme Court érvelése, mely szerint az adatbázis nyilvános adatokból állt, a technológia fejlődésére tekintettel rossz megközelítés, mert az emberekről az arcfelismerő szoftvereknek az internet, illetve közterületi kamerákkal való összekapcsolása révén az egyébként nem titkos adatokból is bárkiről jelentős adat gyűjthető.

A Smash EDO tüntetése. Forrás: bit.ly/2Z74E1E

A Bíróság értékelése

A Bíróság a Segerstedt-Wiberg and Others-ügyet példaként említve rámutatott, hogy régóta stabil gyakorlata szerint valaki adatainak puszta tárolása önmagában is beavatkozást jelent a 8. cikkben védett magánéletbe. Arra vonatkozóan, hogy a beavatkozás “törvényben meghatározott” volt-e, a Bíróság nem foglalt egyértelműen állást. Megelégedett annak jelzésével, hogy a “belföldi szélsőségesek” kategóriáját a brit jog nem határozta meg egyértelműen. A rendőrségi nyilvántartás legitim célját a felek és a Bíróság sem vonta kétségbe. A jogvitát így a hétfős Kamara annak vizsgálatán keresztül döntötte el, hogy a beavatkozás szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban.

A nagykamarai S. and Marper-ügyre mutatva a Bíróság felidézte, hogy e feltételnek akkor felel meg az alapjogkorlátozás, ha fontos társadalmi igényre (pressing social need) reagál, a legitim céllal arányos és a nemzeti hatóságok releváns és megfelelően megalapozott érvekkel alátámasztott intézkedésének következménye. E szempontok értékelése során a Bíróság elismeri a nemzeti hatóságok bizonyos fokú mérlegelési jogát (margin of appreciation) is.

A brit csúcsbírósággal egyetértve a Bíróság is igazoltnak látta a gyakran atrocitásokkal is kísért Smash EDO-tüntetések biztonságának garantálására és az esetleges bűncselekmények megelőzésére vonatkozó fontos társadalmi igényt. Bár Catt úr sohasem követett el erőszakot, és az sem merült föl, hogy ilyesmire hajlamos lenne, de azt tényként fogadta el a Kamara, hogy Catt úr több alkalommal nyilvánosan közösséget vállalt a mozgalommal.

A róla szóló adatoknak az eseményeket követő tárolásához ugyanakkor a Bíróság értékelése szerint nem fűződött hasonlóan nyomós társadalmi érdek. Szintén problémásnak bizonyult, hogy a rendőrségen nem működött az adatok tárolásának arányosságát (a hazai terminológia szerint további szükségességét) ellenőrző-felülvizsgáló jogi mechanizmus. A belső iránymutatás csupán azt tartalmazta, hogy az adatokat legalább hat évig meg kell őrizni, felső időkorlátot a szabályzat nem tartalmazott.

A Bíróság hivatkozott az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának (74) 29 számú állásfoglalásának az alapelveket tartalmazó melléklet 4. pontjában foglaltakra, amely szerint meg kell határozni a személyes adatok tárolásának időbeli korlátját. Az adatok ellenőrzését biztosító garanciák sem bizonyultak megfelelőnek: a Bíróság rögzítette, hogy az ügy kommunikációja során föltett kérdésére a brit kormány további négy feljegyzésben talált a kérelmezőre vonatkozó adatot. A rendőrség ugyanakkor nem tudott magyarázatot adni arra, hogy ezeket az adatokat eredetileg miért nem bocsátották a kérelmező rendelkezésére.

A Bíróság jelentőséget tulajdonított annak a szempontnak is, hogy az érintett adatok a kérelmező békés demonstrációkon való részvételéhez kapcsolódtak. A békés politikai megmozdulások a nagykamarai Gorzelik and Others-ügyben is rögzítettek szerint ugyanis a demokratikus folyamatok kiemelten fontos mozzanatai. A brit bíróságok a strasbourgi Kamara szerint nem tulajdonítottak kellő súlyt annak a szempontnak, hogy a rögzített adatok a kérelmező politikai tevékenységével, véleményével álltak kapcsolatban. Ezen adatokat pedig fokozott védelemben kell részesíteni. A Kamara értékelése szerint az ügyben vizsgált nyilvántartási mód ugyanis dermesztő hatással (chilling effect) lehetett a kérelmező politikai véleménynyilvánításhoz fűződő jogának szabad gyakorlására.

Az Európai Tanács R(87) 15 számú ajánlása kifejezetten javasolja, hogy meg kell tiltani a nem betiltott mozgalmakhoz, illetve szervezetekhez tartozás alapján történő adatgyűjtést, ami alól csak nagyon szűk körben javasol kivételt engedni, amennyiben valamely konkrét ügyhöz kapcsolódó nyomozás érdekében elengedhetetlenül szükséges. A Bíróság a jelen ügyben nem látta, hogy a kérelmező adatainak tárolását valamilyen komoly szükség igazolta volna, és konkrét nyomozás sem volt folyamatban, amely indokát adta volna az e típusú adattárolásnak. A Bíróság nem fogadta el a kormány azon védekezését sem, hogy az adatok felülvizsgálata és törlése olyan súlyos terhet róna az államra, ami lehetetlenné tenné a szükségesség és arányosság rendszeres ellenőrzését és a szükségtelenül tárolt adatok törlését.

A héttagú Kamara minderre tekintettel egyhangúlag megállapította a 8. cikk sérelmét.

A kérelmező nem-vagyoni kártérítést nem kért, jelezte, hogy az egyezménysértés megállapítása önmagában is megfelelő elégtételt jelent számára. Eljárási költségként ellenben magas összeget, több mint tizennégymillió forintnak megfelelő fontot jelölt meg, amelyből a Bíróság közel kilencmillió forintnyi eurót meg is ítélt Catt úrnak.

A finn Pauliine Koskelo bíró párhuzamos indokolásában kifejtette, hogy a nem elég konkrét és átlátható szabályozás tette lehetővé, hogy a kérelmezőről mindenfajta bűncselekmény hiányában is kereshető, bizonytalan ideig őrzött adatbázis állt az állam rendelkezésére. Erre tekintettel álláspontja szerint az egyezménysértést arra tekintettel kellett volna kimondani, hogy az adatkezelés nem felelt meg a “törvényben meghatározottság” követelményének. A párhuzamos indokoláshoz a San Marino által delegált Gilberto Felici bíró is csatlakozott.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: a Smash EDO tüntetése. Forrás: http://bit.ly/2HkjdJt