Bezárás
Strasbourgi döntés

Milyen feltételekkel kötelezhető DNS-vizsgálatra a feltételezett apa?

Mifsud v. Malta
no. 62257/15
2019. január 29.

Az apaság megállapítását célzó ügyben a 92 éves kérelmezőt kötelezte a máltai bíróság, hogy adjon DNS-mintát, amely 99.9998%-os bizonyossággal igazolta a közte és házasságon kívül született lánya közti rokoni kapcsolatot. A férfi a Bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a szájból történő kötelező mintavétel sértette a magánélethez való jogát. A Bíróság hangsúlyozta, hogy ilyen ügyekben a leszármazó és a felmenő alapjogainak kiegyensúlyozása szükséges. A máltai bíróság megfelelően figyelembe vette e két ütköző érdeket, így a mintaadásra kötelezés nem volt egyezménysértő.

Fizess elő az Átlátszóra!

Az ügy előzményei

Az ügy kérelmezője egy 1925-ben született brit férfi. 2012 decemberében egy hölgy – akinek neve a Bíróság döntésében csak “X”-ként szerepel – bírósági eljárást indított annak megállapítása érdekében, hogy a kérelmező a biológiai édesapja. A kérelmező tagadta, hogy ő lenne az édesapa, és az angolszász jogrendszerben ismert execeptio plurium concubentium jogelvre, azaz arra hivatkozott, hogy X édesanyja a fogantatás körüli időben több partnerrel volt kapcsolatban.

A hölgy azonban továbbra is állította, hogy édesanyja a gyermekkora óta a kérelmezőt nevezte meg, mint édesapát. Tizenhatodik születésnapján X még levelet is írt a kérelmezőnek, amelyre azonban nem kapott választ. Később mégis találkoztak, sőt, X egy ideig a kérelmező egyik máltai lakásában lakott, 1979-ben született gyermekének pedig a kérelmező lett a keresztapja. Kapcsolatuk 1998-ban romlott meg. Ekkor X a kérelmező egy másik máltai lakásában lakott, ahonnan a kérelmező kilakoltatta. A hölgy az általa előadott eseménysor számos pontját okiratokkal is alátámasztotta.

Az igazság kiderítése érdekében a máltai bíróság szájból vett mintán elvégzett DNS-vizsgálat lefolytatását rendelte el, ami ellen a kérelmező tiltakozott. Vitatta, hogy indokolt az apaság megállapítása iránti pert 53 évvel X születése után lefolytatni. Hivatkozott továbbá hivatkozott idős korára, és kérte, hogy az ügyet emberi jogainak érintettségére tekintettel alkotmányos vizsgálat keretében bírálják el. A brit rendszerben ilyen kompetenciákkal rendelkező First Hall polgári bírósága az ügyet meg is vizsgálta, és arra jutott, hogy a DNS vizsgálat nem sérti a kérelmező magánélethez való jogát. A kérelmező fellebbezése nyomán másodfokon eljáró brit alkotmánybíróság a döntést helybenhagyta.

Később a szájból vett mintán el is végezték a vizsgálatot, amely 99.9998%-os valószínűséggel megállapította, hogy valóban a kérelmező X édesapja. A bíróság ezt követően elrendelte e ténynek X születési anyakönyvében való feltüntetését.

A kérelmező az Egyezmény családi- és magánélet védelmét rögzítő 8. cikkének megsértésére hivatkozva a Bírósághoz fordult.

Apaságot megállapító DNS-teszt eredménye. Forrás: bit.ly/2HuTGgq (képünk illusztráció)

A Bíróság döntése

A kérelmező a kérelem benyújtását követően, de a Bíróság döntését megelőzően elhunyt, azonban felesége kérte az ügy folytatását. A Bíróság, korábbi nagykamarai ítéletére hivatkozva úgy ítélte meg, hogy a feleségnek, mint a kérelmező közeli rokonának és örökösének kellően szoros kapcsolata van a kérelmezővel, és megfelelő érdekében is áll az ügy elbírálása, így az eljárást a kérelmező halálát követően is lefolytatta.

Az ügy érdemére vonatkozóan a Bíróság felidézte, hogy az S. and Marper [GC]-ügyben már kimondta, hogy az emberi sejt vételezése és a DNS-profil meghatározása és tárolása a magánéletbe való beavatkozásnak minősül, így a 8. cikk hatálya alá tartozik. Bár az Egyezmény alapvetően negatív cselekvésre, a magánéletbe beavatkozástól való tartózkodásra kötelezi az államot, a Bíróság az S.H. and Others [GC]-ügyben is kiemelte, hogy a magánélet hatékony védelme adott esetben a magánfelek közötti viszonyokra vonatkozó pozitív cselekvést is megkövetelhet az államtól.

A Călin and Others-ügyben a Bíróság azt is kimondta, hogy a magánélet védelméhez való jog magában foglalja a saját identitására vonatkozó adatok megismerésének jogát, ideértve a szülők személyazonosságának megismerését is. Az A.M.M.-ügyben a Bíróság el is marasztalta a román államot, mert a jogrendszere nem biztosított hatékony eszközöket a DNS-vizsgálatra kötelező hazai bírósági ítéletek végrehajtására.

A strasbourgi plénum a Mikulić -ügyben is hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a szülők megismerésének joga nem korlátlan. Harmadik személyek (így a vélt szülők) magánélethez való jogának védelme felülkerekedhet, amely kiterjed a beavatkozás visszautasításának jogára is.

A Pascaud-ügyben a Bíróság egyezménysértőnek találta azt a francia ítéletet, amely a vélt apa beleegyezésétől tette függővé, hogy a vizsgálat elvégezhetőségét, mert ezzel mérlegelés nélkül a vélt szülő javára dönti el az alapjogok ütközésével járó, egyedi mérlegelést igénylő helyzetet.

A Jäggi-ügyre mutatva a hétfős Kamara hangsúlyozta, hogy a felmenők kilétének megismerése iránti igény az évek múlásával nem enyészik el, sőt, akár még erősödhet is.

A konkrét esetet vizsgálva a Bíróság leszögezte, hogy a kötelező DNS-vizsgálat elrendelése beavatkozást jelentett a kérelmező magánéletébe. A máltai bíróság rendelkezése a máltai polgári törvénykönyv rendelkezésein alapult, így a Bíróság azt törvényben meghatározottnak fogadta el, ami a leszármazó jogainak védelmét, mint legitim célt szolgált.

A Bíróság vizsgálatának középpontjában tehát az állt, hogy a máltai bíróság megfelelő szempontok mentén mérlegelve egyensúlyozta-e ki az ügyben versengő érdeket.

A Bíróság ebben a körben vizsgálta a kérelmező hivatkozását, amely szerint a DNS-mintavétel tűrése saját magára nézve terhelő bizonyíték szolgáltatására kötelezésnek minősül. A strasbourgi plénum nem értett egyet ezzel az érveléssel, hangsúlyozva, hogy az ügyben a kérelmezőnek volt alkalma védekezését előadni, és csak a valamennyi szempontot és bizonyítékot mérlegelő, alkotmánybíróságként eljáró hazai testület ítéletét követően kötelezték mintaadásra, az addig felmerült bizonyítékok fényében. A Tsvetelin Petkov-ügyben már kifejtette a Bíróság, hogy a DNS-vizsgálat a tudomány jelenlegi állása szerint a rokoni kapcsolat megállapításának leghatékonyabb, minden más eszköznél nagyságrendekkel nagyobb bizonyosságú eredményt szolgáltató eszköze. A büntetőügyben született Jalloh-döntésben is megjelenik a tétel, hogy az Egyezmény korlátainak tiszteletben tartása mellett önmagában nem tilos sem a terheltet sem a tanúkat egészségügyi beavatkozás tűrésére kötelezni. A Bíróság ezt a polgári ügyekre is érvényesnek tekinti.

Ezekben az esetekben, ahogy a jelen ügyben is, a legitim cél döntő súllyal esik latba. Az államnak ugyanis a kérelmező lányának magánélethez fűződő jogaival kapcsolatban is védelmi kötelezettsége van, ami megfelelő indokul szolgál a nem invazív, szájból történő mintavétel elrendelésére.

A Bíróság elismerte, hogy a máltai polgári törvénykönyv irányadó rendelkezése még a máltai alkotmánybíróság értelmezése szerint is felvethet az önkényességgel kapcsolatos kérdéseket, mert nem egyértelmű, hogy a bíróság a felmenő hiányzó beleegyezését pótolhatja, vagy pótolnia kell. Ugyanakkor megismételte a Magyar Helsinki Bizottság [GC]-ügyben is hangsúlyozott tételt, amely szerint a strasbourgi felülvizsgálatnak nem feladata az államok jogrendszerének absztrakt vizsgálata. A konkrét ügyben pedig a teszt elrendelésére és az apa hozzájárulásának bírósági pótlására a megfelelő szempontokat mérlegelő eljárást követően került sor, így azt a Bíróság nem tekintette önkényesnek.

Összességében a máltai igazságszolgáltatás a kérelmező és lányának érdekeit is figyelembe vette az ügy elbírálása során, a felek, illetve jogi képviselőjük részvételével zajló eljárás pedig nem volt önkényes. Minderre tekintettel a Bíróság héttagú kamarája egyhangú döntésében mellőzte az egyezménysértés megállapítását.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapképünk illusztráció. Forrás:http://bit.ly/2Z2OJBo