Bezárás
Strasbourgi döntés

A Janukovics-rezsim idején közhivatalt viselők kirúgása sértette az Egyezményt

Polyakh and Others v. Ukraine
no. 58812/15 és továbbiak
2019. október 17.

Az orosz érdekek szolgálatával és korrupcióval vádolt Janukovics elnök 2014-es elüldözését követően az ukrán törvényhozás lusztrációs törvényt fogadott el, amely a rendszerváltás előtti szovjet rezsimhez köthető funkcionáriusok mellett a megbukott elnök regnálása idején közhivatalt viselő emberek széles körére is vonatkozott. A Bíróság értékelése szerint az egyedi mérlegelés nélküli, tízéves eltiltást és nyilvános listázást is előíró törvény alkalmazása aránytalan beavatkozást jelentett a kérelmezők magánéletébe.

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az ügy előzményei

A 2013 november 21-én kezdődött, Majdan-téri (EuroMaidan) tüntetéssorozatként elhíresült ukrán megmozdulás eredményeképpen 2014 februárjában Viktor Janukovics elnök Oroszországba menekült. A krízis többek között a Krím félsziget orosz elcsatolásával és polgárháborús helyzet kialakulásával és a legmagasabb szintig érő állami korrupció napvilágra kerülésével járt. 2014-ben az ukrán törvényhozás lusztrációs törvényt fogadott el. A törvény tíz évre eltiltotta a közszolgálattól azokat, akik Janukovics regnálása alatt egy évnél hosszabb ideig meghatározott közhivatalt viseltek, illetve akik az 1991 előtti szocialista rezsim idején a kommunista pártban meghatározott tisztséget töltöttek be. A törvény lusztrációs nyilatkozat kitöltésére is kötelezte a közszolgálatban dolgozók bizonyos körét.

Az ügy három kérelmezőjét arra tekintettel bocsátották el, hogy 2010 és 2014 között közhivatalt viseltek. A negyedik kérelmező elmulasztotta határidőben leadni a szükséges nyilatkozoatot, míg az ötödik kérelmező 1991 előtt a kommunista párt egyik kerületi szervezetének másodtitkára volt (Ukrajnában jelenleg 111 kerület van).

A felmentésről szóló döntést mind az öt kérelmező megtámadta. Az első három kérelmező munkaügyi perét a bíróság 2014-ben, illetve 2015-ben egy Alkotmánybíróság előtti eljárásra figyelemmel felfüggesztette. A másik két kérelmező keresetét az ukrán bíróság elutasította, arra hivatkozva, hogy az Alkotmánybíróság nem minősítette alkotmányellenesnek a felmentés alapjául szolgáló lusztrációs törvényt.

A rendelkezésre álló információk alapján az ukrán Alkotmánybíróság a strasbourgi döntés idejéig sem döntött a törvény alkotmányosságával kapcsolatos ügyben.

A Majdan-téri tüntetés pillanatképe. Forrás: brook.gs/34fzTe7

A Bíróság döntése

A magánélet védelme

A Bíróság korábbi döntéseiben (Turek v. Slovakia, Sõro v. Estonia) már kimunkálta, hogy a lusztrációs szabályok beavatkozást jelentenek az érintettek magánéletébe, így ezekre az Egyezmény magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot garantáló 8. cikkének előírásai vonatkoznak. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta a Bíróság, hogy a klasszikus, a szocialista rezsimek kiszolgálóira vonatkozó szabályoktól a vizsgált ukrán törvény több jelentős ponton is eltér.

A kérelmezők magánéletébe való beavatkozás itt sem lehetett kérdéses: a kérelmezők elveszítették munkájukat, 10 évre eltiltották őket közhivatal viselésétől, sőt, nevüket egy nyilvános lusztrációs nyilvántartásban közzé is tették. A Bíróság elfogadta, hogy e korlátozások jogszabályon alapultak.

A jogszabály legitim céljával kapcsolatban azonban már fenntartása volt a Bíróságnak. A lusztrációs szabályok ugyanis jellemzően totalitárius rezsimek elsősorban titkosszolgálati kiszolgálói ellen irányulnak, és mint ilyenek, a Bíróság korábbi gyakorlata szerint a nemzetbiztonság, a közbiztonság megóvása és mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében tett intézkedésnek minősülnek.

A klasszikus lusztrációs intézkedések alanyaival szemben ugyanakkor az első négy kérelmező egy demokratikus elveket deklaráló, alkotmányos rendszerben viselt nyilvános közhivatalt. Az érintett törvény tehát inkább egyfajta kollektív felelősséget állapított meg a Janukovics-rendszer idején köszszolgálatot ellátó emberekkel szemben anélkül, hogy a rezsim antidemokratikus intézkedéseivel kapcsolatos egyéni felelősséget és szerepvállalást figyelembe vette volna.

A Bíróság stabil gyakorlata szerint azonban

az autoriter rezsimek kollaboránsainak hivatalviselését korlátozó szabályok nem irányulhatnak büntetésre, megtorlásra vagy bosszúra.

A fő problémákat azonban a Bíróság az arányosság kérdéskörében azonosította.

Ugyan a tagállamokat ugyan széles mérlegelési jogkör (margin of appreciation) illeti meg annak kapcsán, hogy elnyomónak ítélt rendszerek kiszolgálóitól milyen módon tisztítják meg a közszférát, azonban a súlyosan jogkorlátozó és egyedi mérlegelést nélkülöző intézkedések arányossága csak nagyon nyomós érvekkel igazolható. A Bíróság a törvény előkészítésének és a javaslat vitájának körülményeit is figyelembe véve arra jutott, hogy a szabályozás az általa deklarált célokkal (ártatlanság vélelme és egyéni felelősség) is szembemenő szabályokat tartalmaz. Két kérelmező például Janukovics hatalomra kerülése előtt sok évvel lettek közszolgák. A törvény hatálya alá tehát az által kerültek be, hogy az elnök megválasztását követő egy éven belül nem mondtak le.

Janukovics pazar villája, amelyet az elnök elmenekülése után megnyitottak, hogy az ukrán közvélemény szembesülhessen a rezsim vagyonfelhalmozásával. Forrás: bit.ly/2JxzzPL

Az ukrán kormány több fronton igyekezett védeni  a törvényt: hivatkozott a Janukovics-rezsim által a közszférában elhelyezett korrupt hivatalnokok problémájára, a Majdan-téri tüntetőkkel kapcsolatos politikai és büntetőjogi üldözésre és a Krím-félsziget katonai megszállásával és a Kelet-Ukrajnai régió polgárháborús helyzetével kapcsolatos szükségállapotra.

A Bíróság e hivatkozásokat nem találta meggyőzőnek. Ugyan az ukrán helyzet súlyosságával a Bíróság is tisztában volt, a sürgős beavatkozás szükségességével kontrasztban állónak értékelte, hogy a széles személyi kört érintő, mérlegelést nem engedő törvény tíz éves eltiltásról rendelkezik. A Bíróság elfogadta, hogy a 2014-es eseményeket követően a közszféra megtisztítása sürgős intézkedéseket is indokolhatott, ugyanakkor semmi kényszerítő körülmény nem zárta ki, hogy az eltiltást később egyedi mérlegelést lehetővé tévő módon felülvizsgálják.

A lusztrációs szabályok ugyanis az Ādamsons-ügyre is tekintettel szükségképpen átmeneti rendelkezések, legitimitásuk az eltelt idővel csökken. A volt párttagságára tekintettel menesztett ötödik kérelmezőt 23 évvel korábbi tisztségre tekintettel fosztották meg állásától úgy, hogy a rendszerváltás előtti pozíciójában helyi mezőgazdasági ügyekkel foglalkozott, és semmilyen körülmény nem utalt rá, hogy hivatalban maradása bármiféle veszélyt jelentene a 2014 utáni demokratikus helyreállítási kísérletekre.

A negyedik kérelmező esetében a felmentés alapja a szükséges nyilatkozat négy napos késéssel történt leadása volt. Ezt az adminisztratív jellegű mulasztást a Bíróság a súlyos következményekre tekintettel különösen aránytalannak ítélte meg.

A helyzetet rontotta, hogy a lusztrációs nyilvántartásban az ukrán bíróság jogerős döntését is megelőzte a kérelmezők nevének publikálása.

A Bíróság héttagú kamarája minderre tekintettel egyhangúlag, valamennyi kérelmező vonatkozásában úgy ítélte meg, hogy a magánéletükbe való beavatkozás nem volt szükséges egy demokratikus társadalomban, következésképpen megsértette az Egyezmény 8. cikkét.

Az eljárások elhúzódása

Az első három kérelmező, akik ügyében a bíróság nem hozott döntést, az Egyezmény 6. cikkére is hivatkozott, amely a tisztességes tárgyalás jogát biztosítja. A Bíróság ezen belül az időszerű döntés követelménye vonatkozásában vizsgálta meg, hogy a kérelmezők pereinek felfüggesztése, amely 2019-novemberében is tartott, összeegyeztethető-e az Egyezménnyel.

E körben a Bíróság figyelemmel volt arra, hogy az eljárásokat az ukrán bíróság az Alkotmánybíróság döntésére várva függesztette föl. E testület a strasbourgi ítéletig nem hozott döntést, ami megakadályozta az eljárások folytatását. A Bíróság az ésszerű időn belüli döntés kérdéskörében tekintettel volt arra, hogy a lusztrációs törvény komplex és új jogi kérdéseket vetett föl, ami indokolhatja a lassabb döntést. Ugyanakkor az ukrán Legfelsőbb Bíróság gyorsított eljárást kért az ügyben, az Alkotmánybíróság ennek ellenére nem döntött a törvényes határidőben. A strasbourgi plénum figyelembe vette továbbá, hogy a munkajogi jellegű per gyors eldöntése a kérelmezők számára különösen fontos volt, a gyakorlati jogérvényesítést pedig jelentősen hátráltatta, hogy a törvény általi tízéves eltiltás felét már meghaladta az eljárás hossza.

Minderre tekintettel az első három kérelmező tekintetében a Bíróság egyhangúlag megállapította a 6. cikk megsértését is.

Az egyezménysértésre tekintettel a hét fős kamara valamennyi kérelmező részére 5.000 euró nem-vagyoni kártérítést is megítélt.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: Janukovics Putyinra kacsint Moszkvában 2013. december 17-én. Forrás: https://tgam.ca/2WnyaQX

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!