Polyakh and Others v. Ukraine
no. 58812/15 és továbbiak
2019. október 17.

Az orosz érdekek szolgálatával és korrupcióval vádolt Janukovics elnök 2014-es elüldözését követően az ukrán törvényhozás lusztrációs törvényt fogadott el, amely a rendszerváltás előtti szovjet rezsimhez köthető funkcionáriusok mellett a megbukott elnök regnálása idején közhivatalt viselő emberek széles körére is vonatkozott. A Bíróság értékelése szerint az egyedi mérlegelés nélküli, tízéves eltiltást és nyilvános listázást is előíró törvény alkalmazása aránytalan beavatkozást jelentett a kérelmezők magánéletébe.

Az ügy előzményei

A 2013 november 21-én kezdődött, Majdan-téri (EuroMaidan) tüntetéssorozatként elhíresült ukrán megmozdulás eredményeképpen 2014 februárjában Viktor Janukovics elnök Oroszországba menekült. A krízis többek között a Krím félsziget orosz elcsatolásával és polgárháborús helyzet kialakulásával és a legmagasabb szintig érő állami korrupció napvilágra kerülésével járt. 2014-ben az ukrán törvényhozás lusztrációs törvényt fogadott el. A törvény tíz évre eltiltotta a közszolgálattól azokat, akik Janukovics regnálása alatt egy évnél hosszabb ideig meghatározott közhivatalt viseltek, illetve akik az 1991 előtti szocialista rezsim idején a kommunista pártban meghatározott tisztséget töltöttek be. A törvény lusztrációs nyilatkozat kitöltésére is kötelezte a közszolgálatban dolgozók bizonyos körét.

Az ügy három kérelmezőjét arra tekintettel bocsátották el, hogy 2010 és 2014 között közhivatalt viseltek. A negyedik kérelmező elmulasztotta határidőben leadni a szükséges nyilatkozoatot, míg az ötödik kérelmező 1991 előtt a kommunista párt egyik kerületi szervezetének másodtitkára volt (Ukrajnában jelenleg 111 kerület van).

A felmentésről szóló döntést mind az öt kérelmező megtámadta. Az első három kérelmező munkaügyi perét a bíróság 2014-ben, illetve 2015-ben egy Alkotmánybíróság előtti eljárásra figyelemmel felfüggesztette. A másik két kérelmező keresetét az ukrán bíróság elutasította, arra hivatkozva, hogy az Alkotmánybíróság nem minősítette alkotmányellenesnek a felmentés alapjául szolgáló lusztrációs törvényt.

A rendelkezésre álló információk alapján az ukrán Alkotmánybíróság a strasbourgi döntés idejéig sem döntött a törvény alkotmányosságával kapcsolatos ügyben.

A Bíróság döntése

A magánélet védelme

A Bíróság korábbi döntéseiben (Turek v. Slovakia, Sõro v. Estonia) már kimunkálta, hogy a lusztrációs szabályok beavatkozást jelentenek az érintettek magánéletébe, így ezekre az Egyezmény magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot garantáló 8. cikkének előírásai vonatkoznak. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta a Bíróság, hogy a klasszikus, a szocialista rezsimek kiszolgálóira vonatkozó szabályoktól a vizsgált ukrán törvény több jelentős ponton is eltér.

A kérelmezők magánéletébe való beavatkozás itt sem lehetett kérdéses: a kérelmezők elveszítették munkájukat, 10 évre eltiltották őket közhivatal viselésétől, sőt, nevüket egy nyilvános lusztrációs nyilvántartásban közzé is tették. A Bíróság elfogadta, hogy e korlátozások jogszabályon alapultak.

A jogszabály legitim céljával kapcsolatban azonban már fenntartása volt a Bíróságnak. A lusztrációs szabályok ugyanis jellemzően totalitárius rezsimek elsősorban titkosszolgálati kiszolgálói ellen irányulnak, és mint ilyenek, a Bíróság korábbi gyakorlata szerint a nemzetbiztonság, a közbiztonság megóvása és mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében tett intézkedésnek minősülnek.

A klasszikus lusztrációs intézkedések alanyaival szemben ugyanakkor az első négy kérelmező egy demokratikus elveket deklaráló, alkotmányos rendszerben viselt nyilvános közhivatalt. Az érintett törvény tehát inkább egyfajta kollektív felelősséget állapított meg a Janukovics-rendszer idején köszszolgálatot ellátó emberekkel szemben anélkül, hogy a rezsim antidemokratikus intézkedéseivel kapcsolatos egyéni felelősséget és szerepvállalást figyelembe vette volna.

A Bíróság stabil gyakorlata szerint azonban

az autoriter rezsimek kollaboránsainak hivatalviselését korlátozó szabályok nem irányulhatnak büntetésre, megtorlásra vagy bosszúra.

A fő problémákat azonban a Bíróság az arányosság kérdéskörében azonosította.

Ugyan a tagállamokat ugyan széles mérlegelési jogkör (margin of appreciation) illeti meg annak kapcsán, hogy elnyomónak ítélt rendszerek kiszolgálóitól milyen módon tisztítják meg a közszférát, azonban a súlyosan jogkorlátozó és egyedi mérlegelést nélkülöző intézkedések arányossága csak nagyon nyomós érvekkel igazolható. A Bíróság a törvény előkészítésének és a javaslat vitájának körülményeit is figyelembe véve arra jutott, hogy a szabályozás az általa deklarált célokkal (ártatlanság vélelme és egyéni felelősség) is szembemenő szabályokat tartalmaz. Két kérelmező például Janukovics hatalomra kerülése előtt sok évvel lettek közszolgák. A törvény hatálya alá tehát az által kerültek be, hogy az elnök megválasztását követő egy éven belül nem mondtak le.

Az ukrán kormány több fronton igyekezett védeni  a törvényt: hivatkozott a Janukovics-rezsim által a közszférában elhelyezett korrupt hivatalnokok problémájára, a Majdan-téri tüntetőkkel kapcsolatos politikai és büntetőjogi üldözésre és a Krím-félsziget katonai megszállásával és a Kelet-Ukrajnai régió polgárháborús helyzetével kapcsolatos szükségállapotra.

A Bíróság e hivatkozásokat nem találta meggyőzőnek. Ugyan az ukrán helyzet súlyosságával a Bíróság is tisztában volt, a sürgős beavatkozás szükségességével kontrasztban állónak értékelte, hogy a széles személyi kört érintő, mérlegelést nem engedő törvény tíz éves eltiltásról rendelkezik. A Bíróság elfogadta, hogy a 2014-es eseményeket követően a közszféra megtisztítása sürgős intézkedéseket is indokolhatott, ugyanakkor semmi kényszerítő körülmény nem zárta ki, hogy az eltiltást később egyedi mérlegelést lehetővé tévő módon felülvizsgálják.

A lusztrációs szabályok ugyanis az Ādamsons-ügyre is tekintettel szükségképpen átmeneti rendelkezések, legitimitásuk az eltelt idővel csökken. A volt párttagságára tekintettel menesztett ötödik kérelmezőt 23 évvel korábbi tisztségre tekintettel fosztották meg állásától úgy, hogy a rendszerváltás előtti pozíciójában helyi mezőgazdasági ügyekkel foglalkozott, és semmilyen körülmény nem utalt rá, hogy hivatalban maradása bármiféle veszélyt jelentene a 2014 utáni demokratikus helyreállítási kísérletekre.

A negyedik kérelmező esetében a felmentés alapja a szükséges nyilatkozat négy napos késéssel történt leadása volt. Ezt az adminisztratív jellegű mulasztást a Bíróság a súlyos következményekre tekintettel különösen aránytalannak ítélte meg.

A helyzetet rontotta, hogy a lusztrációs nyilvántartásban az ukrán bíróság jogerős döntését is megelőzte a kérelmezők nevének publikálása.

A Bíróság héttagú kamarája minderre tekintettel egyhangúlag, valamennyi kérelmező vonatkozásában úgy ítélte meg, hogy a magánéletükbe való beavatkozás nem volt szükséges egy demokratikus társadalomban, következésképpen megsértette az Egyezmény 8. cikkét.

Az eljárások elhúzódása

Az első három kérelmező, akik ügyében a bíróság nem hozott döntést, az Egyezmény 6. cikkére is hivatkozott, amely a tisztességes tárgyalás jogát biztosítja. A Bíróság ezen belül az időszerű döntés követelménye vonatkozásában vizsgálta meg, hogy a kérelmezők pereinek felfüggesztése, amely 2019-novemberében is tartott, összeegyeztethető-e az Egyezménnyel.

E körben a Bíróság figyelemmel volt arra, hogy az eljárásokat az ukrán bíróság az Alkotmánybíróság döntésére várva függesztette föl. E testület a strasbourgi ítéletig nem hozott döntést, ami megakadályozta az eljárások folytatását. A Bíróság az ésszerű időn belüli döntés kérdéskörében tekintettel volt arra, hogy a lusztrációs törvény komplex és új jogi kérdéseket vetett föl, ami indokolhatja a lassabb döntést. Ugyanakkor az ukrán Legfelsőbb Bíróság gyorsított eljárást kért az ügyben, az Alkotmánybíróság ennek ellenére nem döntött a törvényes határidőben. A strasbourgi plénum figyelembe vette továbbá, hogy a munkajogi jellegű per gyors eldöntése a kérelmezők számára különösen fontos volt, a gyakorlati jogérvényesítést pedig jelentősen hátráltatta, hogy a törvény általi tízéves eltiltás felét már meghaladta az eljárás hossza.

Minderre tekintettel az első három kérelmező tekintetében a Bíróság egyhangúlag megállapította a 6. cikk megsértését is.

Az egyezménysértésre tekintettel a hét fős kamara valamennyi kérelmező részére 5.000 euró nem-vagyoni kártérítést is megítélt.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: Janukovics Putyinra kacsint Moszkvában 2013. december 17-én. Forrás: https://tgam.ca/2WnyaQX

 

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!