Bezárás
Strasbourgi döntés

Szabálytalannak találták a beiratkozást, elvették a nagyváradi fogorvosi diplomákat

Convertito and Others v. Romania
no. 30547/14
2020. március 3.

Az ügy öt olasz kérelmezője Nagyváradon szerzett fogorvosi képesítést. Az olaszországi honosítási eljárás során feltárt, a beiratkozás körüli szabálytalanságokra hivatkozva azonban a román hatóságok visszavonták a diplomákat. A Bíróság értékelése szerint a szakmai képesítés elveszítése súlyos beavatkozást jelentett a kérelmezők szakmai életébe, ami a magánélet fontos része. Arra tekintettel, hogy a szabálytalanságok ellenére a szenátus záróvizsgára bocsátotta a kérelmezőket, akiknek szakmai kompetenciája nem volt vitás, a Bíróság aránytalannak ítélte a súlyos intézkedést, és egyezménysértőnek találta a diplomák visszavonását.

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az ügy előzményei

Az ügyet öt olasz állampolgár indította. Négy kérelmezőt 2003, míg az ötödiket 2004 októberében értesítette a Nagyváradi Egyetem dékánja, hogy felvételt nyertek az egyetem fogorvostudományi karára. Az értesítésüket követő év szeptemberében mindannyian be is iratkoztak. Négyüknek a tanulmányaik megkezdését követő évben az Oktatási Minisztérium is levelet küldött arról, hogy megkezdhetik tanulmányaikat – a levél azonban az eggyel későbbi tanévre vonatkozott. Az egyik kérelmező még ilyen levelet sem kapott. A diákok ezen adminisztrációs hibák ellenére zavartalanul folytatták tanulmányaikat, és továbbra is fizették a havi 300 eurós tandíjat.

2008-ban az egyetem dékánja levélben megkereste a minisztériumot, hogy az utolsó kérelmező felvételéről szóló levelet is küldjék meg annak érdekében, hogy elkerüljék a közelgő záróvizsga körüli adminisztrációs problémákat. Emellett az összes kérelmezőt tájékoztatta az egyetem, hogy a szükséges román nyelvvizsgát nem tették le, és felhívta őket, hogy ezt pótolják, amit mind az öten meg is tettek.

Csak a záróvizsgára bocsátást megelőzően a minisztériummal való egyeztetés eredményeképp lett figyelmes azonban az egyetem arra, hogy az egyik kérelmező a korábbi kérés ellenére még mindig nem kapta meg a felvételről szóló minisztériumi levelet, a többiek levelében pedig a tanulmányok megkezdését követő tanév szerepel.

Kérdésként merült föl, hogy záróvizsgára bocsáthatók-e így a hallgatók. Az egyetem a minisztérium véleményét is kikérte, majd szenátusa többször megtárgyalta a kérdést. Végül az egyetem legfőbb szerve engedélyezte, hogy a hallgatók levizsgázzanak. 2010-ben mind az öten sikeres záróvizsgát tettek és megkapták a diplomájukat is.

Ennek olaszországi elismertetése kapcsán az olasz hatóságok megkeresték a román Oktatási Minisztériumot, ami a vizsgálat körében észlelte a felvételi levelekkel kapcsolatos szabálytalanságokat. A Minisztérium erre hivatkozva megkereste a dékánt, hogy érvénytelenítse a kérelmezők diplomáit. A kérelmezők a döntés ellen fellebbeztek. Első fokon a bíróság a lényegi kérdésekben nekik adott igazat, megállapítva, hogy nem történt csalás a felvételi körül. A döntés ellen mind a kérelmezők, mind a minisztérium fellebbezett, utóbbi másodfokon nyert. A román fellebbviteli bíróság ugyanis megállapította, hogy a dékán levele csak egy tanulmányi év teljesítésére jogosított, a kérelmezők a beiratkozáskor nem rendelkeztek a szükséges román nyelvvizsgával, és az egyetem rektorának aláírása is hiányzott a beiratkozást lehetővé tévő határozatról. A kérelmezők így elveszítették a diplomájukat.

A kérelmezők az Egyezmény magán- és családi élet védelmét rögzítő 8. cikkének megsértésére hivatkozva a Bírósághoz fordultak.

A Nagyváradi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem épülete. Forrás: bit.ly/38hhSxl

A Bíróság döntése

A román kormány érvelése szerint a kérelem érdemi elbírálásra alkalmatlan, mert a kérdés nem esik a magánélet védett körébe, mert a kérelmezők nem bizonyították, hogy az egyetemi évek alatt magánéleti- vagy munkakapcsolatokat alakítottak volna ki, amelyek kiterjesztenék e kérdésre a 8. cikk hatályát. A kérelmezők az érvelés szerint ráadásul Olaszországban kívántak praktizálni, amihez még a diploma honosítására is szükség lett volna, azaz a diploma önmagában nem biztosított jogot a kérelmezők számára a kívánt szakma hazájukban történő gyakorlásához.

A Bíróság a nagykamarai Bărbulescu-ügyre mutatva hangsúlyozta, hogy a magánélet fogalmát tágan kell értelmezni. A 8. cikk alkalmazható volt például az orosz kérelmező görögországi szakvizsgára bocsátásával kapcsolatos Bigaeva-ügyben. A Bíróság vitathatatlannak ítélte, hogy a kérelmezők azért szerezték meg a diplomájukat, hogy fogorvosként praktizálhassanak. Szakmai képesítésük visszavonása törést okozott karrierjükben, hiszen a diploma szakmájuk gyakorlásának előfeltétele. Erre tekintettel a kérdés a magánélet védett körébe tartozik, így az állami beavatkozás érdemben vizsgálható.

A Bíróság elfogadta, hogy a diploma visszavonásának volt jogszabályi alapja: a román fellebbviteli bíróság megítélése szerint a jogszabályi előírásokkal szemben a minisztériumi levél valóban elkésett, a kérelmezők csak a beiratkozást követően szereztek nyelvvizsgát, és a rektor aláírása valóban hiányzott.

Jelen ügyben a szabályokat kellően hozzáférhetőnek ítélte a strasbourgi plénum, és bár az előreláthatósággal kapcsolatban kétségei merültek föl, az ügyet végül nem ez, hanem a beavatkozás szükségessége és arányossága döntötte el.A román kormány szerint a diploma visszavonását a közegészségügy és a felsőoktatás minőségbiztosítása (a közrend, illetve mások jogainak védelme) indokolta.

A döntő kérdés tehát az volt, hogy a beavatkozás szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban. A Bíróság szerint e körben fontos, hogy a kérelmezőket az egyetemtől kapott hivatalos levél szerint fölvették a fogorvosi karra, e döntés alapján pedig az egyetem engedte is számukra, hogy a teljes hat éves képzést teljesítsék. A szenátus ezen felül záróvizsgára is bocsátotta őket. A Bíróság értékelése szerint a szenátus az egyetemi autonómia körében hozott döntésével megerősítette, hogy a kérelmezők jogosultak voltak a képzést elvégezni és a záróvizsgát letenni. A minisztérium és az egyetem között kialakult véleménykülönbség kapcsán a kérelmezőket a Bíróság szerint nem terhelte felelősség, így azt a kárukra figyelembe venni nem lehet. A kérelmezők szakmai életútjában ráadásul úgy idézett elő törést a diploma visszavonása, hogy szakmai képesítésükkel kapcsolatban nem merült föl kétség.

Minderre tekintettel a Bíróság egyhangú döntése szerint a kérelmezők magánéletébe történő beavatkozás nem szolgált nyomós társadalmi szükségletet (pressing social need), erre tekintettel egyezménysértő volt.

Nem-vagyoni kártérítésként a Bíróság a kérelmezőknek fejenként 10.000 eurót ítélt meg, kiemelve, hogy az összeg kifizetése mellett Romániának lépéseket kell tennie a kérelmezőket ért sérelem orvoslására (azaz praktikusan vissza kell adnia a kérelmezők diplomáit). Az eljárás költségeire tekintettel a Bíróság fejenként további 3.000 euró kártérítést is megítélt.

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapképünk illusztráció, az ügyben nem érintett Debreceni Egyetem Fogorvostudomány Karának diplomaosztóján készült. Forrás: http://bit.ly/2IcAyUF

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!