Bezárás
Strasbourgi döntés

A véleménynyilvánítás szabadságának feltétele, hogy vezető politikusok egyes önéletrajzi adatai megismerhetőek legyenek

Centre for Democracy and the Rule of Law v. Ukraine
no. 10090/16
2020. március 26.

Egy ukrán NGO sikertelenül próbálta közérdekű adatként megszerezni a parlamentbe bejutó pártok vezető politikusainak életrajzi adatait. A Bíróság szerint azzal, hogy az ukrán hatóságok az adatigény elutasításakor nem mérlegelték megfelelően a választott tisztségviselők magánélethez való jogát a véleménynyilvánítás szabadságával összefüggésben, megsértették az adatigénylő véleménynyilvánítás szabadságát.

Fizess elő az Átlátszóra!

Az ügy előzményei

Az EuroMaidan-t követően 2014 októberében általános választásokat tartották Ukrajnában. A jelölési eljárás részeként a jelölteknek életrajzot kellett benyújtaniuk a Központi Választási Bizottságnak (KVB). Az életrajzok információkat tartalmaztak a jelölt képzettségére, civil és politikai karrierútjára, családi kapcsolataira és elérhetőségére. A benyújtott életrajzok alapján a KVB honlapján kivonatokat tett közzé a jelöltek hátteréről. A kivonatok a jelöltséghez szükséges és a választás időpontjában éppen aktuális információkat tartalmazták, így például a jelölt életkorát, büntetlen előéletét, iskolai végzettségét. A kivonatokból a jelölt élettörténete, korábban vállalt szerepei nem voltak rekonstruálhatóak. A választások eredményeképpen 2014 novemberében hat párt jutott be a parlamentbe, melynek vezetőinek többsége már korábban is viselt választott tisztséget.

A független média és civil szervezetek támogatására szakosodott kijevi Центр демократії та верховенства права (Centre for Democracy and the Rule of Law) nevű nonprofit szervezet az információszabadságról szóló törvény alapján, a választási eljárási törvényre hivatkozva a választásokat követően adatigényléssel fordult a KVB-hez. A szervezet adatigénylésében a hat listavezető, immár parlamenti képviselő teljes (azaz a végzettséget, korábbi munkahelyeket és a közéleti szerepvállalásokat tartalmazó) életrajzát kérte kiadni, melyet a KVB megtagadott. Az adatigény elutasítását többek között a listavezetők magánéletének védelmével, hozzájárulásuk hiányával indokolta. Emellett hivatkozott arra is, hogy az adatigénylő nem jelölt meg olyan okot, amely elegendő súlyú lenne az érintettek hozzájárulása nélküli nyilvánosságra hozatalhoz.

A döntéssel szemben a szervezet közigazgatási bírósághoz fordult. A közigazgatási bíróság szerint az igényelt adatok személyes jellegűek, így csak akkor hozhatóak nyilvánosságra, ha jogszabály kifejezetten így rendelkezik vagy ha a közérdek azt indokolja. Mivel a szervezet nem tudta bizonyítani, hogy az életrajzok teljes körű ismerete szükséges lenne a választójog hatékony gyakorlásához, azaz nem tudta a közérdeket igazolni, a közigazgatási bíróság a keresetet elutasította. A fellebbezés folytán eljáró bíróság pedig az ítéletet 2015 augusztusában helybenhagyta. A legmagasabb ukrán jogorvoslati fórumként eljáró közigazgatási felsőbíróság a szervezet felülvizsgálati kérelmét érdemi indokolás nélkül 2015 szeptemberében elutasította. A jogerős döntést követően a szervezet kérelmet nyújtott be a Bírósághoz, melyben az Egyezmény 10. cikkében foglalt véleménynyilvánítás szabadságának sérelmére hivatkoztak, mivel az adatigényléssel érintett adatok szükségesek lettek volna ezen egyezményes jog hatékony gyakorlásához.

A Bíróság döntése

Annak ellenére, hogy a kormány nem vitatta a 10. cikk alkalmazhatóságának a kérdését, a Bíróság már az elfogadhatóság körében utalt annak kérdésességére. Mivel az alkalmazhatóság kérdését a kérelem érdemi vizsgálatával szorosan összefüggőként értékelte, a kérelmet érdemben vizsgálta.
A Bíróság a konkrét kérelem vizsgálata előtt a Magyar Helsinki Bizottság v. Hungary ügyben kiformált szempontokra hivatkozva ismertette, hogy mely kritériumoknak kell teljesülnie ahhoz, hogy az információhoz való hozzáférés megtagadása esetén a véleménynyilvánítás szabadságának sérelme megállapítható legyen. A Bíróságnak így értékelnie kell az adatigénylés célját, a kért adat jellegét, az adatigénylő szerepét az információ nyilvánosság felé való terjesztésében, és hogy kért adat egyáltalán rendelkezésre áll-e.

Vizsgálni kell, hogy az adatok mennyiben szükségesek a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásához, illetve hogy azok megismerése mennyiben közérdekű. A Bíróság által alkalmazott közérdekűségi teszt szerint akkor tekinthető a nyilvánosságra hozatal közérdekűnek, ha az a közügyek intézésének és más, a társadalom egésze számára fontos kérdések átláthatóságát biztosítja – és ezáltal lehetővé teszi a nyilvánosság részvételét a kormányzásban.

A konkrét ügyre térve a Bíróság megállapította, hogy ugyan a kérelmező az adatigénylését annak benyújtásakor nem indokolta, de az indokolás a hazai jog szerint nem is volt kötelessége. A kérelmező a hazai bírósági jogorvoslat során részletesen előadta célját, azaz a nyilvánosság ellenőrző szerepét az ukrán politikusok diplomáival kapcsolatos korábbi visszásságokra tekintettel. Ezen érveket a Bíróság is elfogadta. A Bíróság utalt arra, hogy a felek között egyetértés alakult ki a politikusok elérhetőségének bizalmas jellegét illetően. A családi kapcsolatokról pedig megállapították, hogy más egyéb forrásból is elérhetőek. Így a Bíróság kizárólag a képzettségi adatok és a jelöltek civil és politikai életútjára vonatkozó információk vizsgálatára szorítkozott. A Bíróság szerint ezen igényelt adatok olyan személyekre vonatkoznak, akik a közélet kiemelkedő szereplői, vezető politikusok. A végzettségük, munkatapasztalatuk iránt való érdeklődés igazolható, ismeretük még a választás után is fontos a képviselők integritásának megítéléséhez. A kérelmező nyilvánosságban betöltött fontos, ellenőrző jellegű, ún. watchdog szerepét, valamint az adatok meglétét a kormány nem vitatta.

Forrás: Vadim Chuprina, https://bit.ly/2X9gfj4

Mindezekre figyelemmel a Bíróság megállapította, hogy a KVB korlátozta a kérelmező 10. cikkben foglalt jogát azzal, hogy megtagadta az adatok kiadását. Ezután a Bíróság azt vizsgálta, hogy a megtagadás megfelel-e az Egyezmény 10. cikkének 2. pontjában foglalt korlátozási követelményeknek, azaz vizsgálta, hogy a korlátozás törvényben meghatározott-e, van-e legitim célja és hogy szükségesnek minősül-e egy demokratikus társadalomban. Miután az első két feltételnek a felek által sem vitatottan – a kérdés törvényben való rendezése és az adatok magánéleti jellege miatt – a megtagadás megfelelt, a Bíróság a demokratikus társadalomban való szükségességre koncentrált. A Bíróság szerint a jelöltek életrajza bár személyes adatokat tartalmaz, azokat az érintettek már mint választási jelöltek, azaz politikusok nyújtották be a KVB-hoz. A megtagadás igazolhatóságánál a hazai szerveknek azt kellett volna vizsgálni, hogy a politikusok magánéletének védelmét aránytalanul korlátozza-e a kérelmező véleménynyilvánítási szabadsága. Ilyen jellegű mérlegelést a Bíróság nem látott a hazai szervek eljárását áttekintve. Ezen mulasztáson pedig a Bíróság szerint az sem változtat, hogy a kérelmező az adatigény benyújtásakor nem, csak a jogorvoslati eljárás során fejtette ki indokait.

Erre figyelemmel a Bíróság egyelőre nem végleges ítéletében megállapította, hogy a részes állam megsértette a kérelmező véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát azzal, hogy megtagadta a vezető politikusok – saját maguk által megadott – végzettségi és karrieradatainak kiadását. Miután a kérelmező szervezet is elegendőnek tartotta az egyezménysértés megállapítását, a Bíróság elégtételi összegről nem rendelkezett.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: Julija Timosenko Forrás: https://bit.ly/2Ai8heI