Mugemangango v. Belgium [GC]
no. 310/15
2020. július 10.

Az új vallon parlament döntött a mandátumot nem szerzett listavezető jelölt választási kifogásáról. A döntésben olyan képviselők is részt vettek, akik a kifogás sikeressége esetén potenciálisan elveszíthették mandátumukat. A parlament eljárása ezen felül is nélkülözte azokat a garanciákat, amelyek elengedhetetlenek lettek volna a pártatlan és megalapozott döntéshozatalhoz. A hatékony jogorvoslat hiányára tekintettel a Nagykamara kétszeresen is egyezménysértőnek találta a rendszert.

Az ügy előzményei

Az ügy kérelmezője, Germain Mugemangango a Vallon Parlament tagjainak 2014-es választásán a PTB-GO! párt listavezető jelöltje volt. A párt a Charleroi választókerületben 16.554 szavazattal elérte az 5%-os parlamenti küszöböt, azonban a kérelmező a vallon parlamentben nem szerzett mandátumot. A kérelmező a választást követően a vallon parlamenthez fordult a választókerületben érvénytelennek nyilvánított 21.385 szavazólap ismételt megvizsgálása és a szavazatok újraszámlálása érdekében. Kérelmében rámutatott, hogy a nagyszámú érvénytelennek nyilvánított szavazat újraszámlálása a PTB-GO! párt szoros eredményére tekintettel újrarendezheti a parlament összetételét, akár két listás mandátumot is juttatva pártjának. A kérelem a választás lebonyolításával kapcsolatban számos, a sajtóban megjelent és tanúvallomásokkal alátámasztott problémát is felsorolt. Volt többek között olyan eset, hogy szavazólapokat csak napokkal később találtak meg, és nem volt egyértelmű, azokat beleszámolták-e a hivatalos eredménybe, a rózsaszín szavazólapon a kiosztott piros ceruza pedig nem mindig hagyott egyértelmű nyomot.

A vallon parlament mandátumvizsgáló bizottsága a kérelmet alaposnak találta. Erre tekintettel a bizottság az érintett Charleroi választókerületre jutó új mandátumok kiosztásának felfüggesztését és az érvénytelennek nyilvánított szavazatok ismételt vizsgálatát javasolta a parlamentnek. A vallon parlament azonban 43 igen és 28 nem szavazattal elfogadott döntésében befogadhatónak, de megalapozatlannak nyilvánította a kérelmező kérelmét, többek között arra hivatkozva, hogy az állított választások körüli szabálytalanságokat a kérelmező nem bizonyította. A parlament még a döntés napján jóvá is hagyta a vitatott választási eredmény szerint járó új mandátumokat. További jogorvoslat hiányában véglegessé vált, hogy a kérelmező a 2014-es választáson pártja listavezetőjeként nem szerzett mandátumot.

A kérelmező ezt követően fordult a Bírósághoz arra hivatkozva, hogy a vallon parlament döntése megsértette az 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 3. cikkében foglalt szabad választásokhoz való jogát, különös tekintettel arra, hogy a parlament a kérdésben érdekelt fél és döntőbíró is volt egyben. A kérelmező szerint a parlamenthez benyújtható kérelem a fentiek miatt továbbá hatékony jogorvoslatnak sem tekinthető, ami a 13. cikkben biztosított ez irányú jog sérelmét is megalapozza.

A Bíróság döntése

A Bíróság eljáró Kamarája a kérdés jelentőségére tekintettel az ügyet a tizenhét tagú Nagykamara elé utalta.

A szabad választásokhoz való jog

A Nagykamara a Ždanoka- és más ügyekben hozott korábbi döntéseire hivatkozva hagsúlyozta, hogy a szabad választásokhoz való jog a valódi demokrácia előfeltétele, és ekként az európai közrend alapvető fontosságú alkotóeleme. A konkrét választási rendszer kialakítása tekintetében az államoknak igen széleskörű mérlegelési lehetősége van, tevőleges kötelezettsége (positive obligation) ugyanakkor az Egyezmény szerinti minimumelvárásoknak és garanciáknak megfelelő szisztéma kidolgozása. A Namat Aliyev-ügyben már kimondta a Bíróság, hogy e garanciák részét képezi, hogy magánszemélyek számára is elérhető legyen egy hatékony fórum, amelynél a választással kapcsolatos kifogásaikat előterjeszthetik. Enélkül ugyanis illuzórikus lenne a szabad választásokhoz fűződő jog.

A Nagykamara a Karácsony-ügyre mutatva hangsúlyozta a parlamenti autonómia alapelvét is, amelynek értelmében a törvényhozó testület az alkotmányos keretek között szabadon határozhatja meg működésének szabályait. Főszabály szerint ezeket a normákat a Bíróság sem vizsgálja, ugyanakkor az Egyezmény preambulumába foglalt “hatékony politikai demokrácia” és a “jog uralma” olyan alapvető értékek, amelyeket a parlamenti működés körében is tiszteletben kell tartani.

A Davydov-ügyre mutatva a Nagykamara előkérdésként azt vizsgálta, hogy a kérelmező kifogása kellő súlyú és objektíve alátámasztható volt-e (serious and arguable). Arra tekintettel, hogy a parlamenti helyek elosztása a szabad választások alapvető fontosságú eseménye, a kérelmező által a választási jogorvoslat keretében kért újraszámlálás pedig a mandátumelosztásban jelentőséggel bírt, valamint arra, hogy a kifogást a vallon mandátumvizsgáló bizottság ténybelileg kellően megalapozottnak találta, a Bíróság erre igenlő választ adott. Az Egyezmény értelmében pedig a tagállamok kötelessége biztosítani a kellő súlyú és tényekkel alátámasztott választási kifogások hatékony kivizsgálását.

Az ügy fő kérdése tehát az volt, hogy a kérelmező számára nyitva álló parlamenti kifogás lehetősége megfelelt-e az Egyezmény elvárásainak.

A Nagykamara e körben azt vizsgálta, hogy az eljárásjogi szabályok tartalmaztak-e megfelelő garanciákat, megfelelő védelmet nyújtva az önkényes döntéshozatallal szemben. E körben a Bíróság megállapította, hogy a kérelmező által is igénybe vett kifogás volt az egyetlen rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőség, így tehát a kérdésben csak a vallon parlament hozhatott végső döntést. A kérelmező kifogásának elbírálásában részt vettek azok az újonnan megválasztott képviselők is, akiknek a mandátumát a parlament még nem erősítette meg. Részt vettek tehát a szavazásban azok a képviselők is, akik a kérelmező választókerületében szereztek mandátumot. A Nagykamara e körben rámutatott, hogy a Velencei Bizottság ajánlása ilyen esetben javasolja a vitával közvetlenül érintett, a választókerületben a kérelmező közvetlen vetélytársaként indulók kizárását a döntéshozatalból. Ennek hiányában ugyanis a kérelmező ügyének eldöntésére jogosult vallon parlamentnek olyan képviselők is tagjai voltak, aki a kérelmező esetleges sikeres kifogás esetén elveszíthették volna a mandátumukat, így közvetlenül ellenérdekeltek voltak a döntésben. A parlament ráadásul egyszerű többséggel határozott, nem védve a kérelmezőt az esetlegesen politikai törésvonalak mentén születő döntéstől.

Minderre tekintettel a kérelmező kifogását elbíráló fórum összetételére és eljárására vonatkozó szabályok nem garantálták megfelelően a pártatlan döntéshozatalt.

Választási kérdésben garantálni kell a pártatlan, objektív és megfelelően indokolt döntéshozatalt, a diszkrecionális elemek nem kerülhetnek túlsúlyba. A kérelmezőknek lehetőséget kell biztosítani, hogy kifogását szóban vagy írásban előadhassa, és a kifogást érdemben meg kell vizsgálni. Ugyanakkor sem a belga alkotmány, sem a belga törvények, sem a vallon parlament házszabálya nem garantálta megfelelően a valódi érdemi vizsgálatot. Bár a konkrét ügyben a parlament döntése tartalmazott indokolást, és a kérelmezőt értesítették is a döntésről, e garanciális elemek csupán diszkrecionális, ad hoc jellegű döntésekből és nem jogszabályi (házszabályi) előírásból következtek. Erre tekintettel még ezek vonatkozásában sem teljesült az előreláthatóság és a hozzáférhetőség jogállami követelménye. A parlament ráadásul azt nem indokolta meg, hogy miért tért el a mandátumvizsgáló bizottságnak az ügyben kialakított álláspontjától, amely szerint indokolt lett volna az érvénytelen szavazatok ismételt ellenőrzése.

Mindezekre tekintettel a kérelmezőnek potenciálisan a választás eredményére is kiható kifogását olyan plénum bírálta el, amelynek sem összetétele, sem eljárása nem tartalmazta a pártatlan döntéshozatal és hatékony érdemi vizsgálat alapvető garanciáit. Minderre tekintettel a Nagykamara megállapította az 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 3. cikkének sérelmét.

A hatékony jogorvoslathoz való jog

A kérelmező a jogsérelemmel kapcsolatban a hatékony jogorvoslat hiányára is hivatkozott. A kérelmező kifogásával a parlamenti bizottsághoz fordulhatott, amely azonban döntési joggal nem rendelkezett, így az első érdemi fórumnak a vallon parlament plenáris ülése tekinthető. E döntést semmilyen bírói vagy egyéb testület előtt nem támadhatta meg a kérelmező. A parlament döntéshozatalával kapcsolatban pedig már a szabad választáshoz való jog sérelme körében megállapította a Nagykamara az alapvető garanciális elemek hiányát. E garanciák nélkül az eljárás hatékony jogorvoslatnak sem tekinthető. Erre tekintettel a Nagykamara a szabad választásokhoz való joggal összefüggésben megállapította a hatékony jogorvoslathoz való jog sérelmét is.

A Nagykamara ügyelt rá, hogy leszögezze: a szubszidiaritás elvének megfelelően a Bíróság nem határozza meg azokat a konkrét lépéseket, amelyekkel az egyezménysértő helyzet kiküszöbölhető. Széles mérlegelési jogköre (margin of appreciation) van ugyanis a részes államoknak abban, hogy a hatalmi ágak elválasztásának milyen módon tesznek eleget. A Bíróság ugyanakkor elvi síkon jelezte, hogy a bírói felülvizsgálat lehetőségének biztosítása megoldást jelenthet az ügyben.

Az egyezménysértés megállapítása mellett a Bíróság 2.000 euró nem-vagyoni és közel 13.000 euró vagyoni jellegű kártérítést is megítélt a kérelmezőnek.

A döntéshez a horvát Ksenija Turković és a belga Paul Lemmens, továbbá Paul Lemmens és az olasz Raffaele Sabato közös, míg a lengyel Krzysztof Wojtyczek önálló párhuzamos indokolást csatolt.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: Germain Mugemangango, a kérelmező (középen). Forrás: https://bit.ly/2ZN4Yq9

 

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!