Ádám and Others v. Romania
no. 81114/17 et. al.
2020. október 13.

Az ügy erdélyi magyar kérelmezői anyanyelvű középiskolai oktatást választottak. Erre tekintettel az érettségin kettővel több vizsgát kellett teljesíteniük, mint a románul tanuló társaiknak. Kérelmük szerint ez egyezménysértő hátrányos megkülönböztetést jelentett. A Bíróság azonban a nehézségeket saját döntésük egyenes következményeiként értékelte, és mellőzte az egyezménysértés megállapítását. A Kamara különösen megosztott volt a kérdésben – a végső döntéssel sem román, sem a magyar bíró nem értett egyet.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az ügy előzményei

A kérelmet hat erdélyi magyar diák kérelmező indította. Mindannyian a román oktatási rendszerben opcionálisan elérhető magyar nyelvű oktatásban részesültek. Ennek következtében a szabályok szerint az érettségi megszerzéséhez a román nyelven tanuló diákokhoz képest két további, magyar nyelvű vizsgát is le kellett tenniük. Az írásbeli érettségi vizsgák teljesítése így számukra három egymást követő napot igényelt, míg a román nyelven tanulóknak a két vizsgablokk között egy nap pihenőidő jutott.

Öt kérelmező azért nem tudta teljesíteni az érettségit, mert a román nyelv és irodalom tantárgyból két alkalommal megbuktak, egyikük a magyar irodalom és nyelvtan tárggyal járt hasonlóan. A kérelmezők az érettségi többi részvizsgáján elérték a teljesítéshez szükséges pontszámot.

A kérelmezők a sikertelen vizsgákat követően a Bírósághoz fordultak. Kérelmükben az Egyezmény 12. Kiegészítő Jegyzőkönyvének első cikkére hivatkoztak, amely a megkülönböztetés általános tilalmát rögzíti.

A kérelmezők álláspontja hátrányos megkülönböztetést valósít meg az, hogy a magyar nyelvű oktatás választása miatt írásbeli vizsgáik teljesítése pihenőnap nélkül, három egymást követő napon követel tőlük teljesítményt, míg a román nyelven tanulók két vizsganapjuk között egy napot pihenhetnek.

A kérelmezők sérelmezték továbbá, hogy romániai magyarként a román anyanyelvű diákokkal azonos vizsgát kell tenniük román nyelv és irodalom tárgyból. Kiemelték, hogy ez a vizsga még a román anyanyelvű diákok számára is komoly kihívást jelent, a magyar ajkú diákok számára az azonos követelmény teljesítése eltérő helyzetükre tekintettel aránytalan nehézséget jelent.

A 12. Kiegészítő Jegyzőkönyv

A kérelmezők által hivatkozott 12. jegyzőkönyv opcionális: az Egyezményben részes államok maguk döntik el, hogy e kiegészítést magukra kötelezőnek ismerik-e el. Románia 2016. július 17-én ratifikálta ezt a jegyzőkönyvet, ami erre tekintettel 2006 november 1-jétől felhívható a Románia ellen indított ügyekben. A 12. Kiegészítő Jegyzőkönyv az Egyezmény (minden részes államra alkalmazandó) 14. cikkénél szélesebb körben tiltja a megkülönböztetést: míg a 14. cikk csak egy másik Egyezményben garantált joggal kapcsolatban hívható fel, a jelen ügyben alkalmazott 12. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikke a megkülönböztetés általános tilalmát deklarálja.

A Bíróság döntése

A Bíróság elöljáróban fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az irányadó nemzetközi egyezmények, így az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménye és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája kifejezetten deklarálja, hogy a nemzetiségi nyelvek védelme és támogatása nem történhet az adott ország hivatalos nyelvének,, illetve e nyelv megtanulásának hátrányára. A Bíróság rögzítette azt is, hogy a román nyelvtanulás előnyeit a kérelmezők nem is vonták kétségbe.

Magyar szerzők román nyelvű tankönyve. Forrás: bit.ly/3iXC64T

Elfogadhatóság

A Bíróságnak az érdemi elbírálás előtt döntenie kellett abban, hogy a kérelmezők kimerítették-e a hatékony hazai jogorvoslatokat. A kormány érvelése szerint nem, hiszen semmilyen hazai jogorvoslati fórumot nem vettek igénybe, pedig a Nemzeti Diszkriminációellenes Tanács eljárása is a rendelkezésükre állt és közigazgatási eljárást is indíthattak volna. A kérelmezők azonban rámutattak, hogy a kormánynak kell bizonyítania, hogy a rendelkezésre álló hazai jogorvoslatok a konkrét ügyben hatékonynak minősülnek. A Nemzeti Diszkriminációellenes Tanács ebben a kérdésben már korábban állást foglalt, és nem találta diszkriminatívnak a szabályozást. Erre tekintettel e jogorvoslat nem hatékony. A kérelmezők ráadásul a román nyelvű vizsga aránytalan nehézségét is kifogásolták, ami a nemzeti köznevelési törvényben volt rögzítve, annak felülvizsgálatára pedig a Nemzeti Diszkriminációellenes Tanácsnak nincs jogköre. Arra tekintettel, hogy a vizsgák időpontjait tíz hónappal előre publikálják, ami alatt végleges döntés közigazgatási eljárásban nem várható, ilyet indítani már csak emiatt sem lett volna hatékony.

A Bíróság az elfogadhatóság tekintetében a nagykamarai Gherghina-ügyre utalt. A kormány által javasolt jogorvoslatokkal kapcsolatban arra jutott, hogy a kormány nem mutatott be egyetlen esetet sem, amikor hasonló ügyben közigazgatási úton jogorvoslatot biztosított volna. Egyetértett a Bíróság a kérelmezőkkel abban is, hogy a Nemzeti Diszkriminációellenes Tanács korábbi, érdemben azonos kérdésben hozott döntésére tekintettel az e fórumtól várható jogorvoslat az ügyben nem tekinthető realisztikusnak. E jogorvoslatok kimerítése tehát a kérelmezőktől nem volt elvárható.

A kormány arra is hivatkozott, hogy a kérelmek a hat hónapos határidőre tekintettel elkéstek. A Bíróság e hivatkozást nem találta megalapozottnak: álláspontja szerint a határidő attól az időponttól számít, amikor a kérelmezők a szabályok rájuk gyakorolt, kérelmük szerint diszkriminatív hatásáról értesültek. Ez a Kamara álláspontja szerint az ismétlővizsga eredményének kihirdetésekor történt meg, így a kérelmeket határidőn belül nyújtották be.

A Bíróság a kormány további, elfogadhatatlansági okokra alapított kifogásait is alaptalannak minősítette.

Érdemi vizsgálat

A Bíróság rögzítette, hogy a magyar nyelven tanuló diákok számára az érettségi vizsgák nagyobb nehézséget jelentettek. Az ügy érdemi főkérdése ennek kapcsán az volt, hogy a román államnak a 12. Kiegészítő Jegyzőkönyv alapján volt-e tevőleges kötelezettsége, hogy ezt a többlet-nehézséget ellensúlyozza.

Kiindulási alapnak tekintette a héttagú Kamara, hogy az oktatás megtervezése és megszervezése tagállami hatáskör, amely olyan célszerűségi döntéseket is magában foglal, amelyek természetszerűleg többféle lehetséges megoldást eredményeznek. Ezek megítélése jellemzően nem a Bíróság feladata.

Nemzetközi konszenzus van kialakulóban a tekintetben, hogy a nemzetiségi kultúra védelme nem csak az adott nemzetiség érdekeit szolgálja, a sokszínűség ugyanis a társadalom egésze számára értéket hordoz.

A Bíróság értékelte, hogy Románia jelentős lépéseket tett az anyanyelvi oktatás lehetőségének biztosítása érdekében – bár azt elismerte, hogy az intézkedések végrehajtása nem volt mindig zökkenőmentes.

A szabályozás célja azonban vitathatatlanul a nemzetiségi nyelvhasználat és a hivatalos román nyelvtudás kölcsönösen legitim igényének összehangolása volt. Az egyes vizsgák követelményeinek meghatározása azonban a Bíróság szerint olyan kérdés, amelyben a tagállamoknak az Egyezmény széles mozgásteret biztosít (margin of appreciaton).

Kétségtelen tény, hogy a magyarul tanuló diákoknak kettővel több vizsgát kell letenniük. Ez azonban a Bíróság megállapítása szerint egyenes következménye annak a szabadon meghozott döntésnek, hogy a diákok a magyar nyelvű oktatás lehetőségét választották.

A vizsgaidőpontok tíz hónapra előre való meghirdetése pedig elegendő időt biztosított a diákoknak arra, hogy lélekben és tudásban is felkészülhessenek a vizsgákra. Az, hogy az írásbeli vizsgák között a kérelmezőknek nem volt pihenőnapja, a Bíróság szerint nem jelentett az Egyezménysértés megállapításához szükséges súlyú sérelmet.

Minderre tekintettel a Kamara mellőzte az ügyben az egyezménysértés megállapítását. Az ügy sajátossága, hogy a héttagú Kamara három tagja, köztük a tanács elnöke befogadhatatlannak ítélte volna a kérelmet, míg az ügyet érdemi vizsgálatra érdemesnek tartó négy bíró közül ketten, éppen a román Iulia Antoanella Motoc és a magyar Paczolay Péter bírák nyilatkozatot fűztek a döntéshez, miszerint azzal nem értenek egyet – részletesebb különvéleményt azonban nem csatoltak.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi rendszeresen megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapképünk illusztráció, forrása: https://bit.ly/3iVFInR

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!