Bezárás
Strasbourgi döntés

Maffiózók egymás közötti kínvallatása eredményeképp született bizonyíték felhasználása is tilos

Ćwik v. Poland
no. 31454/10
2020. november 5.

A kolumbiai drogkartellel is üzletelő lengyel kokaincsempész kérelmező és társa két jelentős szállítmányt nem fizetett ki amerikai kapcsolatának. Az adósság behajtása érdekében maffiózók egy csoportja elrabolta a kérelmező társát, akit egy pincében fogvatartva kínvallattak. Az adóst végül a rendőrök szabadították ki, akik lefoglalták a hangfelvételt is. Később a kérelmezőt kábítószercsempészet miatt 12 évre ítélték. Az ügyben bizonyíték volt a kínvallatásról készült hangfelvétel leirata is. A Bíróság először mondta ki, hogy az így szerzett bizonyíték felhasználása is tisztességtelenné teszi az egész eljárást.

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az ügy előzményei

Az ügy kérelmezője egy lengyel kábítószermaffiózó. Az üzletbe egy amerikai székhelyű, lengyel-amerikai kettős állampolgár kokainkereskedő szervezte be a kilencvenes évek második felében. A kérelmező röviddel a beszervezését követően több társával 3 kilogramm kokaint vásárolt egy kolumbiai kartelltől, a hondurasi hatóságok azonban hamarosan letartóztatták. A fogságból hét hónap múlva szabadult a lengyel-amerikai kereskedő segítségével, aki megvesztegette az őröket. Később távollétében Hondurasban tizenhét évre ítélték. Az esetet követően egy társával az amerikai kapcsolaton keresztül orosz hajók közvetítésével Lengyelországba csempészett összesen közel ötven tonna kokaint.

A kérelmező és társa azonban egy tizenhét, majd egy következő húsz kilós szállítmányt már nem fizetett ki az amerikai közvetítőnek, ráadásul rövidesen elkezdtek közvetlenül a kolumbiai kartellel üzletelni, kihagyva a korábbi beszervezőt a beszerzési láncból. Amikor az amerikai az elmaradt fizetés miatt a kolumbiai kartellnek nem tudott fizetni, azok bérgyilkost fogadtak. A felbérelt bérgyilkos azonban az amerikai kábítószerellenes hatóság (DEA) ügynöke volt, így gyilkosság helyett letartóztatták az amerikai kereskedőt. Körülbelül egy évvel később azonban szabadlábra helyezték. A tartozás behajtása érdekében az amerikai kereskedő kapcsolatain keresztül megszervezte a kérelmező társának elrablását. Az akció sikeres volt, az elrabolt adóst egy pincébe zárták és a szállítmány, valamint az érte kapott pénz helyével kapcsolatban kínvallatták. Az ennek során elhangzottak egy részéről az elrablók hangfelvételt is készítettek. Végül a rendőrök szabadították ki a bajba került adóst, aminek során a hangfelvételt is lefoglalták.

A hatóságok később a kérelmezőt is azonosították. Végül 2008-ban találták bűnösnek három rendbeli kokaincsempészet bűncselekményében, amiért tizenkét év börtönre ítélték. A bíróság túlnyomórészt két, később a hatóságokkal együttműködő volt bandatag vallomására alapította az ítéletet. Az ítéleti tényállást megerősítő további bizonyítékként a bíróság figyelembe vette a kérelmező társának az emberrablók általi kínvallatása során készített felvétel leiratát, ami alátámasztotta, hogy a kérelmező a kokainüzletben tevékenykedett.

Fellebbezésében a kérelmező egyebek mellett azt is kifogásolta, hogy a bíróság e leiratot bizonyítéknak tekintette, álláspontja szerint ugyanis a lengyel büntetőeljárási törvény kitétele, amely szerint kínzással szerzett bizonyíték nem használható fel, vonatkozott erre az esetre is. A lengyel fellebbviteli bíróság ezt a hivatkozást alaptalannak találta. Döntésében rámutatott, hogy ez az eljárásjogi szabály csak a hatóságok és hivatalos szervek általi kényszerítés útján szerzett bizonyítékra vonatkozik. A kérelmező további jogorvoslati kérelmét a lengyel legfelsőbb bíróság nyilvánvalóan alaptalannak ítélte.

A kérelmező ezt követően fordult a Bírósághoz az Egyezmény tisztességes eljárás követelményét rögzítő 6. cikk 1. bekezdésének megsértésére hivatkozva.

A generációja legnagyobb jogtudósai között emlegetett Lord Bingham véleményét a Bíróság is figyelembe vette. Forrás: bit.ly/3nuUbtI

A Bíróság döntése

A Bíróság elsőként azt szögezte le, hogy bár a kérelmező a tisztességes tárgyaláshoz való jogot védő 6. cikkre alapította a kérelmet, az ügyben a kínzás tilalmát rögzítő 3. cikk kapcsán kimunkált szempontoknak is döntő jelentősége van.

Ahogyan a Nagykamara a Bouyid-ügyben rámutatott, a kínzás mellett az embertelen, megalázó bánásmódot tiltó 3. cikk elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban áll az emberi méltóság eszméjével, ami az Egyezmény alapvető jelentőségű értéke. A Nagykamara a Khlaifia-ügyben világossá tette, hogy az e cikket sértő magatartást az Egyezmény abszolút jelleggel tiltja: a 3. cikktől a legádázabb terrorellenes harc érdekében, sőt, az állam létét fenyegető helyzetben sem lehet eltérni. Az abszolút jellegből következően más érdek vele szemben nem vehető figyelembe, így e cikkel kapcsolatban az arányosság mérlegelése sem merül föl. A 3. cikk védelmi köre azonban csak olyan sérelmekre terjed ki, amelyek elérnek egy bizonyos tárgyi súlyt (minimum level of severity).

A részes államok kötelezettsége a 3. cikk alapján nem csak annak garantálására terjed ki, hogy a hatóságok és más állami szereplők e tilos bánásmódtól tartózkodnak. Ezen felül a nagykamarai O’Keeffe-ügyre tekintettel magában foglalja a megfelelő védelmi mechanizmusok kiépítésének parancsát is annak érdekében, hogy a nem állami szereplők egymás sérelmére se követhessenek el ilyen cselekményeket (horizontális hatály). Ilyen védelmi mechanizmus többek között a büntető igazságszolgáltatás is.

A tisztességes eljárást garantáló 6. cikkre áttérve a Bíróság hangsúlyozta, hogy nem feladata általánosságban elbírálni a részes államok belső jogát, így azt sem, hogy a jogellenesen megszerzett bizonyítékok felhasználását hogyan szabályozzák. A strasbourgi plénum ehelyett az eljárás egészének tisztességességét vizsgálja. E vizsgálat tárgyát képezi azonban az, hogy a a védelemhez való jogot tiszteletben tartották-e, milyen forrásból eredő és milyen minőségű bizonyítékokra alapszik az ítélet, az adott bizonyíték perdöntő jelentőségű volt-e és hogy a terhelt azt vitathatta-e.

A Bíróság korábban a hatóság által alkalmazott kényszerítés útján szerzett bizonyítékokról kimondta, hogy azokra tekintettel az egész eljárás tisztességtelenné válik. A Bíróságnak jelen ügyben arra az új kérdésre kellett választ adnia, hogy a magánfelek közötti kényszerítéssel, vallatással szerzett bizonyítékokra is kiterjed-e ez az elv.

A Bíróság Lord Bingham brit bírát idézve kiemelte, hogy a kínvallatással szerzett bizonyíték felhasználásának tilalma nem csak azt a célt szolgálja, hogy a hatóságokat eltántorítsa az ilyen módszerek alkalmazásától. Az így keletkezett bizonyíték ugyanis nemcsak megbízhatatlan, de a vallatás az egész eljárást befeketíti. Ekkor ugyanis a jog uralmának helyét az erőszak veszi át, ami az ilyen bizonyítékot felhasználó bíróság tekintélyét is lerombolja.

A kínvallatással szerzett bizonyíték kizárása tehát az eljárás integritását védi meg, és így végső soron a jogállamiság garanciája.

A Bíróság ezekre a megfontolásokra tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező bűntársát elrabló maffiózók kínvallatása eredményeképpen keletkezett hangfelvétel leiratának felhasználása az egész eljárást tisztességtelenné tette. További problémát jelentett, hogy a kérdést a lengyel fellebbviteli bíróság a kérelmező hivatkozása ellenére érdemben nem vizsgálta meg a tisztességes eljárás követelménye szempontjából. Minderre tekintettel a Kamara 5-2-es szavazati arány mellett megállapította az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdésének megsértését. Az elmaradt bevételre alapított kérelmezői igényt a Bíróság megalapozatlannak találta, de nem-vagyoni kártérítésként 8.000 eurót megítélt a kérelmezőnek.

A döntéshez a lengyel és a cseh bírák közös különvéleményt csatoltak. Ebben arra hívták fel a figyelmet, hogy a Kínzás Elleni Egyezmény (Convention against Torture, CAT) 1. cikkének meghatározása szerint a kínzás egyezmény szerinti fogalma alá csak akkor tartozik egy magatartás, ha azt “közfeladatot ellátó személy vagy hivatalos minőségben eljáró bármely más személy vagy ilyen személy kifejezett vagy hallgatólagos ösztönzésére vagy ennek hozzájárulásával bárki más okozza.” A bírák szerint ennek fényében a többség nem indokolta meg megfelelően, miért követett ehhez képest kiterjesztő értelmezést.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi rendszeresen megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapképünk illusztráció. A jelenet Quentin Tarantino Kutyaszorítóban c. filmjéből származik.

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!