Strasbourgi Figyelő

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának fontosabb friss döntéseinek összefoglalása

Strasbourgi döntés

Székely zászló: Tőkés László nyert Románia ellen

Tőkés v. Romania
nos. 15976/16 & 50461/17
2021. április 27.

Szerző: dr. Huszár Daniella

Tőkés László, az erdélyi magyarok európai képviselője nagyváradi irodájának otthont adó épületére kitűzte Székelyföld és Partium zászlóit, identitása kifejezéseként. A román hatóságok ugyanakkor reklámzászlónak minősítették a lobogókat, és felszólították azok eltávolítására. Tőkés a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogának megsértése miatt fordult a Bírósághoz, amely kimondta, hogy Románia megsértette eljárási alapon az Egyezmény 10. cikkét, mivel nem vizsgálták meg alaposan az ügy összes releváns bizonyítékát, illetve az ítéletek indokolásai is sommásak voltak.

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az ügy előzményei

A kérelmező, Tőkés László román állampolgár, aki a romániai magyar kisebbséghez tartozik. A 2009-es európai választásokat követően az Európai Parlament képviselőjévé választották a Romániai Magyar Demokratikus Unió listáján, majd a 2014. májusi európai választásokat követően a magyar Fidesz pártjának listáján. Az események alatt irodája Nagyváradon volt.

Első kérelmében Tőkés előadta, hogy a nagyváradi irodájának otthont adó épületen egy székely zászlót helyezett ki. Röviddel ezután a nagyváradi helyi rendőrség kisebb súlyú szabálysértés elkövetése miatt figyelmeztetésben részesítette, amiért a székely zászló reklámcélú kihelyezéshez nem kért előzetesen ideiglenes engedélyt. A történtek fényében, így felszólították a zászló eltávolítására.

A kérelmező, Tőkés László. Forrás: bit.ly/3h0Br3o

A hatósági intézkedés miatt Tőkés, az elsőfokú Nagyváradi Bírósághoz fordult, ám kérelmét elutasították, így a döntés ellen fellebbezéssel élt. A Bihor Megyei Bíróság 2015. novemberében helybenhagyta az elsőfokú ítélet indokolását, miszerint a székely szimbólumokat tartalmazó zászló a nyilvánosság figyelmét volt hivatott felhívni a szóban forgó helyen, így reklámzászlónak minősül. A bíróság hozzátette, hogy a törvény nem tiltja az ilyen zászlók elhelyezését, ugyanakkor azokat a törvényi rendelkezéseknek megfelelően, engedéllyel lehet csak kitenni.

Második kérelmében a 2015 decemberében kitűzött Partium zászlaja okán foganatosított intézkedések miatt élt panasszal. Partium lobogója mellett ekkor a székely zászló, a román nemzeti, a magyar nemzeti, illetve az Európai Unió zászlaja volt látható még az épületen. Tőkés az elsőfokú bíróságon előadta, hogy véleménye szerint a lobogó nem minősül reklámzászlónak, hiszen az Európai Parlament képviselője, idejének nagy részét Brüsszelben és Strasbourgban tölti, de megbízatása idejére Nagyváradon bérelt irodát. A bíróság ugyanakkor elutasította a kérelmét, mivel a székely szimbólumokat tartalmazó zászló nem tartozik az elismert államok zászlóinak kategóriájába, ezért az reklámak minősül.

Az Egyezmény 10. cikkre támaszkodva végül Tőkés 2016-ban az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Kérelmében kifejtette, hogy az irodája épületén kihelyezett zászlók miatt foganatosított intézkedések megsértették a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát.

Tőkés László, a Székely zászlóval. Forrás: bit.ly/3j6XTLc

A Bíróság döntése

A Bíróság megállapította, hogy a kérelmezőt a reklámzászlónak minősülő lobogók engedély nélküli kihelyezése miatt szankcionálták, így nem értett egyet Tőkés azon nézetével, miszerint a román hatóságok jogalap nélkül jártak el. A Bíróság így vizsgálta az intézkedés törvényes célját, illetve szükségességét is egy demokratikus társadalomban. A Bíróság elfogadta, hogy a panaszolt intézkedések mások jogainak védelmét célozták, így az ilyen esetekben a nemzeti bíróságoknak megfelelő egyensúlyra kell törekedniük kérelmező véleménynyilvánítás szabadságához való joga és mások jogainak védelme között.

Annak vizsgálata során, hogy szükség volt-e a beavatkozásra egy demokratikus társadalomban, a Bíróság a hazai bíróságok által hozott döntésekre összpontosított. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a bíróságok elmulasztották figyelembe venni a kérelmező panaszainak összefüggéseit, nevezetesen azt az érvét, miszerint a kiszabott szankciók megsértették a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát, amelyet mind az alkotmány, mind az egyezmény 10. cikke garantált. A Bíróság ezt követően megjegyezte, hogy az alkalmazandó jogszabályok megállapításakor a hazai bíróságok arra a megállapításra összpontosítottak, hogy a szóban forgó zászlókat egyenlővé kell tenni a reklámozás egy formájával. Nem magyarázták meg, miért utasították el a kérelmező azon állításait, miszerint a zászlóknak nem az volt a célja, hogy tevékenységét népszerűsítsék, hanem csupán az, hogy saját identitását kifejezze. A hatóságoknak kötelességük lett volna megindokolniuk a kérelmező érveinek elutasítását, amennyiben a reklám fogalmát a nemzeti jog tágan definiálja, és a hatóságoknak bizonyos mértékű mérlegelési jogkörük van annak eldöntésében, melyik zászló tekinthető reklámanyagnak.

Tőkés László (bal oldalon) és jogi képviselője Kincses Előd sajtótájékoztatón 2021. április 28-án. Forrás: bit.ly/2Uv9qtn

A Bíróság rámutatott, hogy következetesen megkülönböztette a kereskedelmi hirdetéseket az általános érdekű kérdésekről folytatott nyilvános vitához való hozzájárulástól. A jelen ügyben megjegyezte, hogy a szóban forgó zászlók reklámanyagként történő besorolásakor a hazai bíróságok nem vizsgálták azok tartalmát, és nem is mutattak fel példát azokra a tevékenységekre vagy eseményekre, amelyeket a zászlók állítólag hirdettek. A hazai bíróságok nem vizsgálták továbbá azt sem, hogy az épületet milyen minőségben használták, illetve Tőkés európai parlamenti képviselői státusát vagy e státusból fakadó jogait sem. A Bíróság azt is megjegyezte, hogy Partium területének zászlaja más zászlók mellett volt elhelyezve, és a nemzeti fórum nem fejtette ki, miért csak ennek a lobogónak a kihelyezését tartja problémásnak, mikor a többi zászlóra se volt előzetes engedélye a kérelmezőnek. Ezenkívül, noha Tőkést 2014 júniusában és 2015 decemberében szankcionálták, a kérelmezőnek csak 2020. február 24-ig kellett eltávolítania a zászlókat. Az ügy irataiból pedig semmi nem utalt arra, hogy a többéves időszak alatt a zászlók a közbiztonság vagy mások jogainak védelmét illetően problémákat okoztak volna a hatóságoknak.

Mivel nemzeti bíróságok nem vizsgálták meg alaposan az előttük álló összes releváns bizonyítékot, és döntésüket sem indokolták meg teljeskörűen, a Bíróság végül úgy ítélte meg, hogy az Egyezmény 10. cikkének alkalmazásában az a tény, hogy a szankció kisebb súlyú volt, önmagában nem kompenzálja a szólásszabadsághoz való jog korlátozásának releváns és elégséges indokainak hiányát, így Románia megsértette Tőkés véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát.

A kérelmező 16.000 euró nem-vagyoni kártérítést kért a Bíróságtól, a hétfős Kamara azonban úgy értékelte, hogy a jogsértés tényének megállapítása önmagában is elegendő elégtétel, és csak a felmerült költségek megtérítését rendelte el.

 

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi rendszeresen megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapképünk forrása: https://bit.ly/3xQC8mV

 

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Megosztás