Dolińska-Ficek and Ozimek v. Poland
nos. 49868/19 57511/19
2021. november 8.

A lengyel bírósági rendszer reformja nyomán a bírák kinevezésében is fontos nemzeti igazságszolgáltatási tanács (NIT) tagjait a parlament választja, eltörölve a bírák korábbi delegálási jogát. A  legfelsőbb bíróságot is érintő módosítások nyomán a kormánynak kedves tagokkal feltöltött NIT döntései felett a csúcsbíróság újonnan létrehozott és szintén a kormánypárt, illetve a vele együttműkdő köztársasági elnök bábáskodása mellett összeállított tanács őrködött. A Bíróság a reformot és a kinevezési folyamatot részletesen elemezve arra jutott, hogy a bíróság függetlenségének alapvető garanciái sérültek, így a legfelsőbb bíróság tanácsa nem tekinthető legitim, törvény által létrehozott bíróságnak.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ügy előzményei

Az ügy két lengyel bíró kérelmére indult. Egyikük kerületi, másikuk regionális szinten ítélkezett. Közös bennük, hogy mindketten kérelmezték máshová történő áthelyezésüket. A lengyel nemzeti igazságszolgáltatási tanács (más fordításban országos bírói tanács) azonban egyiküket sem javasolta az új álláshelyre, megtorpedózva az áthelyezést.

A nemzeti igazságszolgáltatási tanács (NIT) egy adminisztratív testület, amelynek bíró tagjai mellett az országgyűlés, a köztársasági elnök és az igazságügyi miniszter által delegált személyek is tagjai. A bírói függetlenség garantálása mellett a tanács gyakorlatban legfontosabb feladata a bírói álláshelyekre benyújtott pályázatok véleményezése. 2018-ig a tanács bíró tagjait a bírák maguk választották, és a testületben a helyi bíróságoktól a fellebbviteli bíróságokig valamennyi szintű bíróság képviseltette magát. A törvény 2017 évvégi módosítását követően a tanács bíró tagjait a parlament 3/5-ös többsége választja. A tanácsnak a reform után megválasztott új bíró tagjai közül egy sem fellebbviteli bíróság bírája. A 15 tag közül 12-en a legalsóbb szintű bíróságon ítélkeznek. [1]

A NIT döntésével szemben a kérelmezők a lengyel legfelsőbb bírósághoz fordultak. A csúcsbíróság azonban szintén alanya volt a lengyel bírósági rendszer nagy visszhangot kiváltott reformjának. A kérelmezők fellebbezését a bíróság egyik újonnan létrehozott egysége, a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa bírálta el. A tanács mindkét kérelmező kérelmét elutasította, jóváhagyva a nemzeti igazságszolgáltatási tanács döntését.

A lengyel bírósági reform nyomán létrehozott tanács többek között a bírói kinevezésekkel, választási kifogásokkal, népszavazási kérdésekkel, verseny- és energiaügyekkel kapcsolatos felülvizsgálati ügyekben mondja ki a végső szót. Abban a korábban ilyen feladatokat ellátó legfelsőbb bírósági bírák nem jutottak szerephez, a testületet újonnan, a reformot levezénylő lengyel PiS kormánypárt befolyása mellett kinevezett bírákkal töltötték fel.

A rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa húsz tagját a NIT javasolta az államfőnek. A kinevezés nem volt konfliktusmentes, ugyanis a nemzeti igazságszolgáltatási tanács javaslatát a listáról lemaradó bírák megtámadták. A legfelsőbb közigazgatási bíróság a jogorvoslati eljárása idejére elrendelte, hogy függesszék fel az igazságszolgáltatási tanács javaslatának végrehajtását. Ennek ellenére az államfő valamennyi javasolt bírónak átadta a kinevezési okmányt, és feleskette őket.

A hat így kinevezett bíróból ezt követően három az egyik, három a másik kérelmező jogorvoslati ügyében ítélkezett a legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsában.

A kérelmezők az Egyezmény tisztességes eljárást garantáló 6. cikk (1) bekezdésére hivatkozva a Bíróságoz fordultak. Rámutattak, hogy a jogorvoslati kérelmüket elbíráló rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács nem tekinthető az Egyezmény szerinti “törvény által létrehozott független és pártatlan” szervnek.

Érvelésükben hivatkoztak az Európai Unió Bíróságának döntésére, amely a legfelsőbb bíróság másik új tanácsával, a fegyelmi tanáccsal kapcsolatban kimondta, hogy a függetlenség és pártatlanság látszatát sértik a kinevezés körülményei. A fegyelmi tanáccsal kapcsolatban ráadásul a lengyel legfelsőbb bíróság is kimondta, hogy az nem felel meg az Egyezmény szerinti független és pártatlan bírói testület követelményének. A kérelmezők szerint e döntések analógia útján az ő ügyükben döntő rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsra is irányadók. Emellett kifogásolták azt is, hogy a köztársasági elnök a jogorvoslati eljárások közben, a legfelsőbb bíróság felfüggesztő végzése ellenére kinevezte a tanács tagjait.

A lengyel legfelsőbb bíróság épülete. Forrás: bit.ly/3AcldO7

A Bíróság döntése

A Bíróság felidézte a Guðmundur Andri Ástráðsson-ügyet, amelyben a Nagykamara egy háromlépcsős tesztet dolgozott ki annak eldöntésére, hogy valamely bírókinevezésre vonatkozó eljárási szabálytalanság mikor eredményezi az érintett bíróság Egyezmény szerinti törvényességének megdőlését.

1. Elsőként azt szükséges vizsgálni, hogy a nemzeti jog nyilvánvaló megsértéséről van-e szó. A Bíróság mélyrehatóan elemezte a lengyel jogi helyzetet, amit többek között egymásnak ellentmondó alkotmánybírósági határozatok is nehezítettek. A nemzeti testületek döntései közül végül a Bíróságot a legfelsőbb bíróságnak a kérelmezők által is hivatkozott, 2019. december 5-i ítéletben foglalt érvelése győzte meg.

A lengyel csúcsbíróság eljáró nagytanácsa rámutatott, hogy valamennyi körülmény együttes figyelembevétele mellett az újonnan alakított fegyelmi tanács nem tekinthető független és pártatlan bíróságnak: egyrészt a tanácsot a semmiből hozta létre a jogalkotó, majd kizárólag olyan személyekkel töltötték fel, akik korábban szoros kapcsolatot ápoltak a törvényhozó és végrehajtó hatalommal, és akik a kinevezésüket megelőzően is a bírósági reform haszonélvezői voltak. Másrészt a kinevezésben részt vett a nemzeti igazságszolgáltatási tanács, amely nem viselkedik függetlenül a végrehajtó és törvényhozó hatalmi ágaktól. Ráadásul a fegyelmi tanács igen széleskörű autonómiával rendelkezik, amit a legfelsőbb bíróság más szerveitől elvonva koncentrált e testületbe a törvényhozó hatalom.

A Bíróság ezt elégségesnek találta ahhoz, hogy a kérelmezők ügyében végleges döntést hozó rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács tagjainak kinevezési folyamatában részt vevő NIT vonatkozásában megállapítsa a nemzeti jog megsértését.

2. Másodsorban azt kell eldönteni az ügyben, hogy a jogsértés a bírókinevezési eljárás lényeges szabályát érintette-e.

A Bíróság e körben azt vizsgálta, hogy a bírókinevezési eljárás defektusa olyan súlyú volt-e, amely már a törvény által létrehozott bírósághoz fűződő jog sérelméhez is vezet. Ennek eldöntésekor többek között azt vette figyelembe, hogy a megsértett szabályoknak mi volt a funkciója. Ha ugyanis  éppen a törvényhozó, illetve a végrehajtó hatalom nemkívánatos beavatkozásaitól volt hivatott a bírói hatalmi ágat megvédeni, a Bíróság különösen szigorúan vizsgálja az Egyezményes jogokba való beavatkozás kérdését (a Bíróság itt az amerikai Legfelsőbb Bíróság gyakorlatából ismert strict scrituny kifejezést használja).

A Bíróság megállapította, hogy a 2017-ben elfogadott módosítás megfosztotta a bírói kart attól a korábbi jogától, hogy a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsba bíró tagokat delegálhasson. Az új szabályozás nem csak a képviseleti rendszert szüntette meg, de a bírói függetlenség garanciális elemeit is kiiktatta. Ezáltal a törvényhozó és a végrahajtó hatalom döntő befolyásra tett szert a nemzeti igazságszolgáltatási tanács összetételének meghatározása terén. E lehetőséggel pedig a kormányzó PiS élt is, aminek eredményeképp az általuk listára tett jelöltek kerültek be a testületbe. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a köztársasági elnök a lengyel csúcsbíróság egyértelmű utasítása ellenére kinevezte a fegyelmi tanács tagjait.

Minderre figyelemmel a Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a jogállamiság, a hatalmi ágak megosztása és a bíróságok függetlensége követelményeit sértő szabálytalanságok olyan súlyúak voltak, amelyek a törvényes bíróhoz való jog eszenciáját, lényegét vonták el.

Erre tekintettel pedig a fegyelmi tanács elveszítette legitimitását.

A fegyelmi tanács tehát nem tekinthető az Egyezmény szempontjából törvény által létrehozott bíróságnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fegyelmi tanács független és pártatlan bíróságnak sem tekinthető.

A Bíróság kiemelte, hogy a döntése nyomán megteendő lépéseket nem feladata előírni  a lengyel kormány számára, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ítélet végrehajtása körében elengedhetetlen a probléma gyors és rendszerszintű kezelése.

A Bíróság egyhangú döntésében megállapította tehát az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdésének sérelmét. Nem-vagyoni kártérítés címén a kérelmezőknek fejenként 15.000 eurót ítélt meg.

Címlapképünk illusztráció, a felhasznált kép forrása: bit.ly/3fDLYkZ; bit.ly/33sPlbW

[1] Az átvett szöveg forrásához és a probléma bővebb ismertetéséhez lásd a közigazgatási bíróságokról szóló törvényekkel kapcsolatos eljárásban benyújtott amicus curiae-beadványt.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi rendszeresen megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!