Dolińska-Ficek and Ozimek v. Poland
nos. 49868/19 57511/19
2021. november 8.

A lengyel bírósági rendszer reformja nyomán a bírák kinevezésében is fontos nemzeti igazságszolgáltatási tanács (NIT) tagjait a parlament választja, eltörölve a bírák korábbi delegálási jogát. A  legfelsőbb bíróságot is érintő módosítások nyomán a kormánynak kedves tagokkal feltöltött NIT döntései felett a csúcsbíróság újonnan létrehozott és szintén a kormánypárt, illetve a vele együttműkdő köztársasági elnök bábáskodása mellett összeállított tanács őrködött. A Bíróság a reformot és a kinevezési folyamatot részletesen elemezve arra jutott, hogy a bíróság függetlenségének alapvető garanciái sérültek, így a legfelsőbb bíróság tanácsa nem tekinthető legitim, törvény által létrehozott bíróságnak.

Az ügy előzményei

Az ügy két lengyel bíró kérelmére indult. Egyikük kerületi, másikuk regionális szinten ítélkezett. Közös bennük, hogy mindketten kérelmezték máshová történő áthelyezésüket. A lengyel nemzeti igazságszolgáltatási tanács (más fordításban országos bírói tanács) azonban egyiküket sem javasolta az új álláshelyre, megtorpedózva az áthelyezést.

A nemzeti igazságszolgáltatási tanács (NIT) egy adminisztratív testület, amelynek bíró tagjai mellett az országgyűlés, a köztársasági elnök és az igazságügyi miniszter által delegált személyek is tagjai. A bírói függetlenség garantálása mellett a tanács gyakorlatban legfontosabb feladata a bírói álláshelyekre benyújtott pályázatok véleményezése. 2018-ig a tanács bíró tagjait a bírák maguk választották, és a testületben a helyi bíróságoktól a fellebbviteli bíróságokig valamennyi szintű bíróság képviseltette magát. A törvény 2017 évvégi módosítását követően a tanács bíró tagjait a parlament 3/5-ös többsége választja. A tanácsnak a reform után megválasztott új bíró tagjai közül egy sem fellebbviteli bíróság bírája. A 15 tag közül 12-en a legalsóbb szintű bíróságon ítélkeznek. [1]

A NIT döntésével szemben a kérelmezők a lengyel legfelsőbb bírósághoz fordultak. A csúcsbíróság azonban szintén alanya volt a lengyel bírósági rendszer nagy visszhangot kiváltott reformjának. A kérelmezők fellebbezését a bíróság egyik újonnan létrehozott egysége, a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa bírálta el. A tanács mindkét kérelmező kérelmét elutasította, jóváhagyva a nemzeti igazságszolgáltatási tanács döntését.

A lengyel bírósági reform nyomán létrehozott tanács többek között a bírói kinevezésekkel, választási kifogásokkal, népszavazási kérdésekkel, verseny- és energiaügyekkel kapcsolatos felülvizsgálati ügyekben mondja ki a végső szót. Abban a korábban ilyen feladatokat ellátó legfelsőbb bírósági bírák nem jutottak szerephez, a testületet újonnan, a reformot levezénylő lengyel PiS kormánypárt befolyása mellett kinevezett bírákkal töltötték fel.

A rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa húsz tagját a NIT javasolta az államfőnek. A kinevezés nem volt konfliktusmentes, ugyanis a nemzeti igazságszolgáltatási tanács javaslatát a listáról lemaradó bírák megtámadták. A legfelsőbb közigazgatási bíróság a jogorvoslati eljárása idejére elrendelte, hogy függesszék fel az igazságszolgáltatási tanács javaslatának végrehajtását. Ennek ellenére az államfő valamennyi javasolt bírónak átadta a kinevezési okmányt, és feleskette őket.

A hat így kinevezett bíróból ezt követően három az egyik, három a másik kérelmező jogorvoslati ügyében ítélkezett a legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsában.

A kérelmezők az Egyezmény tisztességes eljárást garantáló 6. cikk (1) bekezdésére hivatkozva a Bíróságoz fordultak. Rámutattak, hogy a jogorvoslati kérelmüket elbíráló rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács nem tekinthető az Egyezmény szerinti “törvény által létrehozott független és pártatlan” szervnek.

Érvelésükben hivatkoztak az Európai Unió Bíróságának döntésére, amely a legfelsőbb bíróság másik új tanácsával, a fegyelmi tanáccsal kapcsolatban kimondta, hogy a függetlenség és pártatlanság látszatát sértik a kinevezés körülményei. A fegyelmi tanáccsal kapcsolatban ráadásul a lengyel legfelsőbb bíróság is kimondta, hogy az nem felel meg az Egyezmény szerinti független és pártatlan bírói testület követelményének. A kérelmezők szerint e döntések analógia útján az ő ügyükben döntő rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsra is irányadók. Emellett kifogásolták azt is, hogy a köztársasági elnök a jogorvoslati eljárások közben, a legfelsőbb bíróság felfüggesztő végzése ellenére kinevezte a tanács tagjait.

A Bíróság döntése

A Bíróság felidézte a Guðmundur Andri Ástráðsson-ügyet, amelyben a Nagykamara egy háromlépcsős tesztet dolgozott ki annak eldöntésére, hogy valamely bírókinevezésre vonatkozó eljárási szabálytalanság mikor eredményezi az érintett bíróság Egyezmény szerinti törvényességének megdőlését.

1. Elsőként azt szükséges vizsgálni, hogy a nemzeti jog nyilvánvaló megsértéséről van-e szó. A Bíróság mélyrehatóan elemezte a lengyel jogi helyzetet, amit többek között egymásnak ellentmondó alkotmánybírósági határozatok is nehezítettek. A nemzeti testületek döntései közül végül a Bíróságot a legfelsőbb bíróságnak a kérelmezők által is hivatkozott, 2019. december 5-i ítéletben foglalt érvelése győzte meg.

A lengyel csúcsbíróság eljáró nagytanácsa rámutatott, hogy valamennyi körülmény együttes figyelembevétele mellett az újonnan alakított fegyelmi tanács nem tekinthető független és pártatlan bíróságnak: egyrészt a tanácsot a semmiből hozta létre a jogalkotó, majd kizárólag olyan személyekkel töltötték fel, akik korábban szoros kapcsolatot ápoltak a törvényhozó és végrehajtó hatalommal, és akik a kinevezésüket megelőzően is a bírósági reform haszonélvezői voltak. Másrészt a kinevezésben részt vett a nemzeti igazságszolgáltatási tanács, amely nem viselkedik függetlenül a végrehajtó és törvényhozó hatalmi ágaktól. Ráadásul a fegyelmi tanács igen széleskörű autonómiával rendelkezik, amit a legfelsőbb bíróság más szerveitől elvonva koncentrált e testületbe a törvényhozó hatalom.

A Bíróság ezt elégségesnek találta ahhoz, hogy a kérelmezők ügyében végleges döntést hozó rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács tagjainak kinevezési folyamatában részt vevő NIT vonatkozásában megállapítsa a nemzeti jog megsértését.

2. Másodsorban azt kell eldönteni az ügyben, hogy a jogsértés a bírókinevezési eljárás lényeges szabályát érintette-e.

A Bíróság e körben azt vizsgálta, hogy a bírókinevezési eljárás defektusa olyan súlyú volt-e, amely már a törvény által létrehozott bírósághoz fűződő jog sérelméhez is vezet. Ennek eldöntésekor többek között azt vette figyelembe, hogy a megsértett szabályoknak mi volt a funkciója. Ha ugyanis  éppen a törvényhozó, illetve a végrehajtó hatalom nemkívánatos beavatkozásaitól volt hivatott a bírói hatalmi ágat megvédeni, a Bíróság különösen szigorúan vizsgálja az Egyezményes jogokba való beavatkozás kérdését (a Bíróság itt az amerikai Legfelsőbb Bíróság gyakorlatából ismert strict scrituny kifejezést használja).

A Bíróság megállapította, hogy a 2017-ben elfogadott módosítás megfosztotta a bírói kart attól a korábbi jogától, hogy a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsba bíró tagokat delegálhasson. Az új szabályozás nem csak a képviseleti rendszert szüntette meg, de a bírói függetlenség garanciális elemeit is kiiktatta. Ezáltal a törvényhozó és a végrahajtó hatalom döntő befolyásra tett szert a nemzeti igazságszolgáltatási tanács összetételének meghatározása terén. E lehetőséggel pedig a kormányzó PiS élt is, aminek eredményeképp az általuk listára tett jelöltek kerültek be a testületbe. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a köztársasági elnök a lengyel csúcsbíróság egyértelmű utasítása ellenére kinevezte a fegyelmi tanács tagjait.

Minderre figyelemmel a Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a jogállamiság, a hatalmi ágak megosztása és a bíróságok függetlensége követelményeit sértő szabálytalanságok olyan súlyúak voltak, amelyek a törvényes bíróhoz való jog eszenciáját, lényegét vonták el.

Erre tekintettel pedig a fegyelmi tanács elveszítette legitimitását.

A fegyelmi tanács tehát nem tekinthető az Egyezmény szempontjából törvény által létrehozott bíróságnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fegyelmi tanács független és pártatlan bíróságnak sem tekinthető.

A Bíróság kiemelte, hogy a döntése nyomán megteendő lépéseket nem feladata előírni  a lengyel kormány számára, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ítélet végrehajtása körében elengedhetetlen a probléma gyors és rendszerszintű kezelése.

A Bíróság egyhangú döntésében megállapította tehát az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdésének sérelmét. Nem-vagyoni kártérítés címén a kérelmezőknek fejenként 15.000 eurót ítélt meg.

Címlapképünk illusztráció, a felhasznált kép forrása: bit.ly/3fDLYkZ; bit.ly/33sPlbW

[1] Az átvett szöveg forrásához és a probléma bővebb ismertetéséhez lásd a közigazgatási bíróságokról szóló törvényekkel kapcsolatos eljárásban benyújtott amicus curiae-beadványt.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi rendszeresen megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

 

 

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!