Algirdas Butkevicius v. Lithuania
no. 70489/17
2022. június 14.

Szerző: dr. Barcza-Szabó Zita

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ügy kérelmezője Algirdas Butkevičius, korábbi litván miniszterelnök (2012-2016), akinek hivatali telefonbeszélgetését egy politikai korrupciós ügyben zajló nyomozás során titokban rögzítették, majd nyilvánosságra hozták egy parlamenti vizsgálóbizottsági ülésen. A Bíróság szerint bár a telefonbeszélgetés nyilvánosságra hozatala hatással volt a korábbi miniszterelnök jó hírnevére, arra mégsem volt bizonyíték, hogy ez aránytalan beavatkozást eredményezett volna a volt miniszterelnök magánélethez való jogába.

Az ügy előzményei

2015-ben a litván regionális ügyészség és a Különleges Nyomozószolgálat (Special Investigations Service) korrupció gyanúja miatt nyomozást folytatott egy területrendezéssel kapcsolatos Kormányhatározat elfogadásával kapcsolatban. A nyomozás során a bíróság engedélyezte az egyik, területrendezéssel érintett város polgármestere telefonbeszélgetéseinek rögzítését. A felvett hívások között volt a kérelmezővel folytatott beszélgetés is, amiben a felek az említett kormányhatározat tervezett elfogadásáról tárgyaltak.

Az ügyészség nem minősítette a vizsgált cselekményeket bűncselekménynek, ezért 2016 februárjában megszüntette a nyomozást. Az erről szóló határozatot, amely tartalmazta a kérelmezővel folytatott telefonbeszélgetés leiratát, megküldte a litván parlament (Seimas) által időközben felállított Anti-Korrupciós Bizottságnak, valamint a Legfőbb Hivatali Etikai Bizottságnak. Az Anti-Korrupciós Bizottság feladata a kormányhatározat elfogadása körülményeinek parlamenti kivizsgálása volt. A Bizottság 2016. március 1-jén, újságírók részvételével egy nyilvános meghallgatást tartott, melyen megvitatták a nyomozati anyagot. Még aznap este az egyik újságíró egy cikket hozott le, amiben részleteket közölt a rögzített telefonbeszélgetésből. Ezt követően a cikket számos nagyobb hírügynökség is lehozta, illetve arról a televíziós csatornák is hírt adtak.

A volt miniszterelnök a nyomozati anyag felhasználására vonatkozó hazai jogszabályok megsértése és annak jogellenes nyilvánosságra hozatala miatt panaszt nyújtott be az ügyészségnél. Az ügyészség azonban elutasította azt. A kérelmező fellebbezését mind a Vilnius Város Kerület Bíróság, mind a Vilnius Megyei Bíróság elutasította és jóváhagyta az ügyészi döntést.

Algirdas Butkevičius 2017 szeptemberében a Strasbourgi Bírósághoz fordult arra hivatkozva, hogy az állami szervek (nevezetesen az ügyészség és az Anti-Korrupciós Bizottság) megsértették a magánélete és levelezésének tiszteletben tartásához való jogát, amikor jogellenesen közzétették a média számára a polgármesterrel folytatott telefonbeszélgetését.

Átláthatóság a Seimas üléstermében. Forrás: tinyurl.com/yckc5vp7

A Bíróság döntése

A nemzetközi testület az elfogadhatóság körében kiemelte, hogy a levelezés tartalmától függetlenül az Egyezmény 8-as cikke védi a „magánbeszélgetések” titkosságát. A Niemietz-ügyben a Bíróság már lefektette, hogy telefonbeszélgetés formájában megvalósult „levelezés” a 8-as cikk értelmében nem bír minősítő jelzővel, vagyis az magába foglal mindenfajta levelezést, legyen az magán vagy hivatali/szakmai. Ennek megfelelően bár az ügybeli telefonbeszélgetés hivatali jellegű volt, az ugyanúgy élvezi a 8-as cikk védelmét.

Az ügy érdemét illetően az általános elvek között a Bíróság hangsúlyozta, hogy a „magánélet” fogalma nem zárja ki, hogy abba szakmai tevékenységek is beletartozzanak. Az Oleksandr Volkov-ügyre hivatkozással kiemelte, hogy a 8-as cikk a becsülethez és jóhírnévhez kapcsolódó ügyeket is magában foglalja.

A Bíróság ítéletében mindenekelőtt megállapította, hogy a kérelmező 8-as cikk által védett jogaiba történő beavatkozást valósított meg a rögzített telefonbeszélgetés átadása más állami szervek részére, annak felhasználása és nyilvánosságra hozatala (értve ezalatt az Anti-Korrupciós Bizottság ülésén annak közérdekű vizsgálatát). Ezt követően a 8-as cikk természetéből adódóan a Bíróság először megvizsgálta, hogy a beavatkozás megalapozott volt-e, vagyis, hogy arra a jogszabályokkal összhangban került-e sor, célja legitim volt-e, illetve, hogy arra szükség volt-e egy demokratikus társadalomban. Ennek hiányában ugyanis a védett jogokba való beavatkozás sérti az Egyezményt.

    A telefonbeszélgetés közzétételére a litván joggal összhangban került sor

Hivatkozással a litván hatóságok következtetéseire, miszerint az ügyészség nem sértett büntetőeljárási szabályokat, amikor megküldte a nyomozati anyagot az Anti-Korrupciós Bizottságnak, a Bíróság nem találta megalapozottnak a kérelmező érvét arra vonatkozóan, hogy az ügyészség nem nyújtott megfelelő védelmet a nyomozás során gyűjtött információknak. A Bíróság megállapította, hogy a litván jog rendelkezéseinek megfelelően az ügyésznek joga és egyben kötelezettsége volt a nyomozati anyag másolatának megküldése a Legfőbb Hivatali Etikai Bizottság részére, mivel az eljárás eredménye más – nem büntető – jogszabályok sérelmének lehetőségét vetette fel.

A Bíróság rögzítette, hogy a telefonbeszélgetés tartalmának nyilvánosságra hozatalára a litván jognak megfelelően működő Anti-Korrupciós Bizottság eljárásában került sor, a felhasználást pedig a Bizottság előzetes kérelmére az ügyészség engedélyezte. Az ügyészség és a bíróságok arra is rámutattak, hogy sem a Bizottság tagjai, sem az újságíró nem felelősek a tartalom nyilvánosságra hozataláért, mivel a litván jog szerint csak azok büntethetők, akik részt vettek a büntetőeljárásban. Mivel a Bíróság nem talált a litván hatóságok eljárásában önkényességre utaló bizonyítékot, a szubszidiaritás elve alapján a telefonbeszélgetés nyilvánosságra hozatalát jogszerűnek minősítette.

A litván jogszabályok minőségére, vagyis azok előreláthatóságára és hozzáférhetőségére vonatkozóan sem merült fel kétség az eljárásban. A Bíróság továbbá hangsúlyozta, hogy hivatása természetéből, valamint a közszolgálat nyilvánosságát és átláthatóságát rendező jogszabályokból fakadóan a kérelmező alappal számíthatott arra, hogy hivatali tevékenységét alapos vizsgálatnak vethetik alá.

    A telefonbeszélgetés nyilvánosságra hozatala szükséges és arányos intézkedés volt

A Bíróság leszögezte, hogy a nyilvánosságra hozott telefonbeszélgetés kizárólag a tárgybani kormányhatározat elfogadását érintette, így az nem tartalmazott semmilyen információt a kérelmező magánéletével kapcsolatosan. A Bíróság figyelembe vette, hogy a magánélethez való jog sérelmének vizsgálatakor a litván bíróságok hivatkoztak a vonatkozó Strasbourgi esetjogra és mérlegre tették a miniszterelnök jó hírnevét az egyik oldalon, valamint közérdekű ügyekben a sajtó tájékoztatáshoz való jogát a másikon. A Bíróság esetjogából pedig ilyenkor az következik, hogy a testület csak nyomós okok esetén bírálja felül a nemzeti bíróság következtetéseit (ld. a nagykamarai Bédat-ügyet).

A nemzetközi testület egyetértett a litván Alkotmánybíróság joggyakorlatával, miszerint az állami és önkormányzati tisztségviselők pozíciójukhoz kapcsolódó tevékenysége mindig közérdekűnek minősül. Kiemelte, hogy a kormányhatározat elfogadása, és az azzal kapcsolatos eljárás, mint közhatalomgyakorlás egyértelműen nem magán-, hanem közérdekű tevékenység körébe esik. Továbbá, hangsúlyozta azt is, hogy a társadalmi és politikai életben résztvevőknek személyes jellemzői és viselkedésük is a közügyek szempontjából fontossággal bírhatnak.

A nagykamarai Delfi AS-ügyre hivatkozva a Bíróság hangsúlyozta, hogy a 8-as cikk körében a Bíróságnak kötelessége megvizsgálni, hogy a kérelmező által elszenvedett sérelem eléri-e a súlyosság bizonyos szintjét és az sérti-e a megánélet tiszteletben tartáshoz való jogának élvezetét. Ennek során a Bíróság elismerte, hogy a telefonbeszélgetés nyilvánosságra hozatala hatással volt a kérelmező jó hírnevére. Ennek kapcsán megállapította, hogy a jóhírnév fontos tényező egy politikus életében. Ennek ellenére azonban a testület rögzítette, hogy jelen ügyben a korábbi miniszterelnök nem mutatott rá egyetlen olyan konkrét és kézzelfogható hátrányra sem, amit a telefonbeszélgetés nyilvánosságra hozatala eredményezett volna a magánéletében. A kérelmező által panaszolt komoly pszichés sérelmet, illetve a rendezvényeken elszenvedett számos negatív megjegyzést a Bíróság tehát nem tekintette meghatározónak. Ezzel szemben a testület kiemelte, hogy a kérelmezőt nem ítélték el, nem menesztették miniszterelnöki pozíciójából, illetve a Legfőbb Hivatali Etikai Bizottság sem talált a rögzített beszélgetésben semmi kivetni valót. Ennek megfelelően a Bíróság a kérelmező ügyét elhatárolta az Oleksandr Volkov (ahol az érintett bírót menesztették bírói hivatalából és az nem csak a mentális állapotára, de a családjára is hátrányos következményekkel bírt) és a Polyakh és mások (ahol a kérelmezőket menesztették és kizárták a köztisztviselői hivatalból, megfosztva őket azonnali hatállyal fizetésüktől) ügyektől.

A Bíróság kitért arra is, elfogadva a Litván Kormány érvét, miszerint a sajtónak szabadságában áll értesülni és jelenteni a korrupcióval kapcsolatos ügyekről, azaz a lehetséges törvénytelenségekről. Ennek fontosságát támasztotta alá az ügyben, hogy a tárgybani kormányhatározatot azóta megsemmisítették, így az már nem képezi a litván jogrendszer részét.

A Bíróság döntése szerint, bár a beszélgetés nyilvánosságra hozatala hatással volt a politikus jó hírnevére a kollégái körében, ennek súlya nem volt akkora, ami már aránytalan beavatkozást jelentett volna Butkevičius magánélethez való jogába.

Összehasonlításképpen a testület a Magyarország ellen folyt J.B.-ügyre hivatkozott, ahol a Bíróság szintén megállapította, hogy bár a bírók nyugdíjkorhatár leszállítását követő menesztése majd pozíciójukba történő visszahelyezése hatással volt magánéleti viszonyaikra, kollegiális viszonyaikra, e hátrányt azonban nem találta elegendő súlyúnak a magánéletet védő 8. cikk sérelmének megállapításához.

Mindent összevetve a Bíróság elfogadta, hogy a korábbi miniszterelnök magánélethez való jogába történt beavatkozás szükséges és arányos volt mások jogainak és szabadságainak védelme, valamint zavargás és bűncselekmény megelőzése (az Egyezményben rögzített szempontok) érdekében. A Bíróság az egyezménysértés megállapítását mellőző döntését egyhangúlag, 7-tagú tanácsban hozta meg.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi rendszeresen megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapképünk illusztráció. Forrása: inyurl.com/yckk7fd3

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!