A hatékony védelem gyakorlati megvalósulásának biztosítása tekintetében az eljáró bíróságot fokozott gondossági kötelezettség terheli, ha az eljárás alanya fogyatékos személy.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat egyszeri adománnyal vagy
havi előfizetéssel!

Čutura v. Croatia
no. 55942/15

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ügy előzményei

Dragan Čutura horvát állampolgár 2013-ban többször is fenyegetéseket kiabált át a szomszédjához, aminek folyományaképp indult büntetőeljárásban (amelynek ideje alatt ideiglenes kényszergyógykezelését rendelték el) a horvát bíróság 2014-ben a kérelmező paranoid skizofréniájára tekintettel kényszergyógykezelését rendelte el. Júliusban, két hónappal a gyógykezelés végrehajtásának kezdete után a kezelését végző intézet indítványozta szabadságelvonás időtartamának meghosszabbítását.

A bíróság a kérelmező számára védőt rendelt ki annak ellenére, hogy a büntetőeljárásban saját maga által választott védő képviselte, majd ismeretlen okból a kirendelt védő helyett néhány nap múlva egy harmadik védőt rendelt ki. Az eljáró bíró a jogi képviselő társaságában az intézetben meglátogatta a kérelmezőt.

Az augusztusban tartott tárgyaláson, amelyen a kórház képviselője és az ügyész mellett a kérelmező kirendelt védője is részt vett, a bíróság a kényszergyógykezelés időtartamát egy évvel meghosszabbította.

A döntés ellen a kérelmező édesapja fellebbezett arra hivatkozással, hogy a családot az eljárásról nem értesítették, annak lehetséges következményeiről nem tudtak, a kirendelt védő pedig nem látta el a kérelmező hatékony védelmét.

A fellebbezés elutasítását követően az édesapa alkotmányjogi panaszt terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a kirendelt védő a kérelmező helyett az eljárásban a hatóságok oldalán állt. A panaszt az alkotmánybíróság elutasította.

2015 augusztusában a kérelmező kényszergyógykezelését feltételesen felfüggesztették.

A kérelmező 2015 novemberében a Bírósághoz fordult arra hivatkozással, hogy a szabadságelvonás elrendelése során az Egyezmény 5. cikk 1. bekezdésében előírt eljárásjogi garanciák nem érvényesültek, továbbá a 6. cikk 1. bekezdésében garantált tisztességes eljárás követelményeinek sem felelt meg.

A Bíróság megállapításai

A Bíróság elsősorban a kényszergyógykezelés egy évvel való meghosszabbításához vezető eljárás körülményeit vizsgálta. Ennek során az érintett akarata ellenére történő pszichiátriai kezelés elrendelésére vonatkozó követelményeket kimunkáló M.S. v. Horvátország (no. 2) ügyben kimondottakat tekintette irányadónak.

A Bíróság figyelembe vette, hogy a horvát bíróság annak ellenére rendelt ki új védőt a kérelmezőnek, hogy őt a kényszergyógykezelés alapjául szolgáló büntetőeljárásban saját maga által választott védő képviselte. Az újonnan kirendelt védőt ráadásul néhány nap múlva ismeretlen okból egy harmadik váltotta föl.

Ez a harmadik jogi képviselő az eljárás során végig passzív volt. A kórházban tett látogatás során sem a bíróhoz, sem a kérelmezőhöz nem szólt, a családot az eljárásról nem értesítette és az eljárás során a meghosszabbítást indítványozó kórház képviselőjének egyetlen kérdést sem tett föl és indítványt sem tett a kérelmező érdekében. A kórházi látogatáson kívül a kérelmezővel egyszer sem találkozott.

A Bíróság hangsúlyozta, hogy a horvát bíróság annak ellenére nem tett semmit a hatékony védelem biztosítása érdekében, hogy a fogyatékos személyek esetében e tekintetben fokozott gondossági kötelezettség terheli, a kirendelt védő passzivitását pedig egyértelműen tapasztalnia kellett.

Bár ez eljáró bíró a kérelmezőt a kórházban meglátogatta, a kérelmezőt a jogairól és a kórház indítványáról nem tájékoztatta, így a kérelmezőnek lehetősége sem volt azzal kapcsolatban véleményt nyilvánítania. A bíróság nem adta indokát, hogy a kérelmezőt a tárgyaláson miért nem hallgatta meg, holott ennek a Bíróság megítélése szerint nem lett volna akadálya. Az eljárásról a családot sem értesítették annak ellenére, hogy a családtagok korábban kifejezték, hogy ellenzik a kényszergyógykezelés meghosszabbítását.

Mindezekre tekintettel a Bíróság megállapította az Egyezmény 5. Cikk 1. bekezdésének sérelmét. Arra tekintettel, hogy a releváns kérdéseket e cikk kapcsán értékelte, az ügyet a 6. Cikk 1. bekezdés vonatkozásában nem vizsgálta.

Címlapkép: Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet. Forrás: goo.gl/u66sc8

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!