Petukhov v. Ukraine (No. 2)
no. 41216/13
2019. március 12.

Strukturális problémákat mutatnak az Ukrán börtönviszonyok. Egyrészt a ténylegesen életfogytiglanra ítélteknek is biztosítani kellene legkésőbb 25 év elteltével azt, hogy egy bíróság felülvizsgálja a büntetést, és a rehabilitáció felé tett esetleges lépéseket értékelni tudja. A jelenlegi, köztársasági elnöki kegyelmen alapuló rendszer nem megfelelő. Másrészt a  TBC-s elítéltek ellátása is elégtelen, a szükséges gyógyszerekből hiány van a börtönkórházakban.

Az ügy előzményei

Az ügy kérelmezője Volodymyr Petukhov ukrán elítélt, aki 2004 óta ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztés büntetését tölti, amire szervezett bűnözés és más súlyos bűncselekmények miatt ítélték.

2010 és 2014 között egyre súlyosbodó tuberkulózisa miatt a betegségre szakosodott khersoni börtönkórházban helyezték el, ahol rendszeresen orvosi vizsgálatokon esett át. A betegsége súlyosbodását és terjedését követően 2013-ban megállapították, hogy rezisztenssé vált a tuberkulózis elleni gyógyszerekre, ezért palliatív (az állapot javítása helyett a szenvedés enyhítését központba helyező) gondozásba helyezték. Állapota 2015-re azonban stabilizálódott, így elhagyhatta a börtönkórházat. Büntetését jelenleg Kijevben tölti. A kérelmező az orvosi ellátás elégtelenségére és a fogvatartás körülményeire hivatkozva már élt sikeres panasszal: a Bíróság 2010-ben meghozott ítéletében elmarasztalta Ukrajnát a kínzás tilalmát deklaráló 3., a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot védő 5., a tisztességes eljárást garantáló 6. és a hatékony jogorvoslathoz való jogot garantáló 13. cikk megsértéséért.

A kérelmező a jelen ügy alapjául szolgáló panaszban egyrészt arra hivatkozott, hogy az érdemi felülvizsgálat elméleti lehetőségét sem biztosító életfogytig tartó szabadságvesztés embertelen büntetés, és így ellentétes az Egyezmény 3. cikkével. Hivatkozott továbbá az orvosi ellátás elégtelenségére: a 2010-es elmarasztaló ítélet óta eltelt időben ugyanis az ukrán hatóságok több ízben elismerték az orvosi ellátás hiányosságait, így a megfelelő gyógyszerek hiányát a khersoni kórházban.

A Bíróság döntése

A tényleges életfogytiglan

A Bíróság felhívta a ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztéssel (TÉSZ) kapcsolatos legfontosabb nagykamarai döntéseit, a Kafkaris-, a Vinter– és Murray-ügyekben kikristályosított szempontrendszert. A döntésben a magyar TÉSZ-t egyezménysértőnek kimondó Magyar-ügyre is hivatkozott a Bíróság. Az e döntésekben megjelenő követelmények szerint az életfogytiglani büntetésnek is felülvizsgálhatónak kell lennie, a felülvizsgálatnak pedig az alábbi öt feltételnek kell megfelelnie:

1. A szabadságra bocsátás feltételeinek egyértelműnek és jogszabályban meghatározottnak kell lenniük;
2. A felülvizsgálatnak előre meghatározott, objektív kritériumok szerint vizsgálnia kell a megfelelő visszatartóerő (speciális prevenció), a társadalom elrettentése (generális prevenció) és a társadalomba visszailleszkedés lehetőségének szempontjait;
3. Az első felülvizsgálat időpontjának az ítélethirdetéskor ki kell derülnie, és az nem lehet 25 évnél távolabbi;
4. A tisztességes eljárás követelményeit érvényesíteni kell, ami minimálisan a döntés indokolását előírja;
5. A felülvizsgálatnak bírósági jellegűnek kell lennie.

Ukrajnában – Magyarországhoz hasonlóan – a TÉSZ-ből szabaduláshoz csak a köztársasági elnöki kegyelem intézményén keresztül vezethet az út. Az ukrán kegyelmi eljárás szabályai szerint a kegyelem csak kivételes esetben, rendkívüli feltételek fennállása esetén adható. E különleges feltételek nincsenek meghatározva, így az elítélt sem tudhatja, mit kell tennie a feltételes szabadságra bocsátás érdekében (1-es pont). Az államoknak kötelessége a rehabilitáció lehetőségének biztosítása az elítéltek számára. Az ukrán kormány nem adott kielégítő magyarázatot arra, hogy a napi 23 óra magánzárka mellett milyen lehetősége van az elítéltnek tennie a saját rehabilitációja érdekében.

Problémának találta a Bíróság az ukrán felülvizsgálati rendszerben az eljárási garanciák hiányát is. Sem a kérelmet a döntésre vonatkozó javaslattal az elnökhöz fölterjesztő kegyelmi bizottságnak, sem az elnöknek nincsen indokolási kötelezettsége. (4-es pont) A kegyelmi bizottság munkájáról szóló részletes és rendszeres beszámoló a Bíróság értékelése szerint enyhíthetne ezen a hiányosságon, de egy 2016-os sajtótájékoztatón kívül semmilyen információt nem közölt a testület a munkájáról. A javaslat és a döntés ellen a bírósági felülvizsgálat sem áll rendelkezésre, ami a Bíróság értékelésében további súlyosító körülmény (5. pont).

A kegyelem lehetőségét a Bíróság a gyakorlatban is illuzórikusnak találta: a büntetés 2000-es bevezetése óta csupán egyetlen egy életfogytiglanra ítélt kapott kegyelmet.

A fentiekre figyelemmel a kérelmező büntetését a Bíróság egyhangú döntésével összeegyeztethetetlennek találta az Egyezmény embertelen büntetést tiltó cikkével.

Az ítéletek végrehajtásáról szóló 46. cikket felhívva a Bíróság a konkrét ügyön túlmutatva megállapította, hogy az ukrán TÉSZ strukturális problémát jelent, és felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg is 60 feletti az e büntetés miatt a Bíróság előtt Ukrajna ellen zajló panaszok száma. Erre tekintettel – bár a konkrét ítéletben csak a vizsgált ügyben kötelezheti bármire is a Bíróság az államot – a Bíróság jelezte, hogy az egyezménynek való megfelelés érdekében az ukrán TÉSZ reformja szükséges.

A kérelmező egészségügyi ellátása

Bíróság vitatta az ukrán kormány állítását, hogy a kérelmező egészségügyi állapota az ítélet meghozatalakor kielégítőnek lenne tekinthető. Éppen ellenkezőleg, a kérelmező diagnózisa 2010 óta folyamatosan romlott, 2013-ra a tuberkulózis elleni gyógyszerekkel szembeni rezisztenciára tekintettel gyógyíthatatlanná vált. A börtönkórház maga is többször elismerte a gyógyszerek hiányát. A gyógyszeres kezelés ráadásul a rezisztencia miatt a kívánt helyett toxikus hatást fejtett ki. A Bíróság e körben is kitekintett a Kushnir– és számos más, Ukrajna ellen indult ügyben és a WHO jelentésében is megállapított jelenségre, hogy tuberkulózissal kapcsolatos Ukrán börtönellátás elégtelen.

A fentiekre tekintettel a Bíróság arra tekintettel is megállapította a 3. cikk sérelmét, hogy az Ukrán hatóságok nem biztosították a kérelmező egészségének minimálisan elvárható védelmét.

A Bíróság a TÉSZ vonatkozásában az egyezménysértés megállapítását elegendő elégtételnek ítélte meg, míg az egészségügyi ellátás hiányosságaira tekintettel 10.000 euró nem-vagyoni kártérítést, valamint a jogi ügyvtel költségét ítélte meg a kérelmezőnek.

A döntéshez két bíró részbeni különvéleményt csatolt, amelyek a nem-vagyoni kártérítés összegével és a 8. cikk szerinti vizsgálat szükségességével kapcsolatban jeleztek eltérő véleményt.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!