Kangers v. Latvia
no. 35726/10
2019. március 14.

A kérelmezőt ittas vezetés miatt két évre jogerősen eltiltották a járművezetéstől. Ezt követően néhány hónapon belül kétszer is engedély nélküli vezetésen kapták, és megbüntették. Az első eljárásban ugyanakkor még zajlott a jogorvoslati eljárás, amikor a másodikban már visszaesőként szabtak ki öt nap elzárást. Ez a Bíróság döntése szerint annak ellenére is sérti az ártatlanság vélelmét, hogy a kérelmező egyik ügyben sem tagadta, hogy vezetett.

Az ügy előzményei

A kérelmező, Jānis Kangers lengyel állampolgárt 2008-ban egy közúti ellenőrzés során ittas vezetésért megbírságolták, és elvették a jogosítványát. A döntés ellen a kérelmező bírósághoz fordult, amely bizonyítottság hiányában a kérelmezőt felmentette, és elrendelte a jogosítványa visszaadását. A döntést az ügyész megtámadta, a másodfokú bíróság pedig 2009 áprilisában jogerőre emelkedett döntésében hatályon kívül is helyezte a felmentő ítéletet, és 15 nap elzárás, valamint közel 700 eurós bírság kiszabása mellett a kérelmezőt két évre eltiltotta a járművezetéstől (az „első ügy”).

2009 júliusában a rendőrség újból megállította Kangerst, és eltiltás ideje alatti vezetésért megbírságolták. A kérelmező arra hivatkozott, hogy az első ügyben a jogosítványa visszaadását elrendelő elsőfokú döntést kell figyelembe venni, mert azt az ügyész jogellenesen támadta meg. 2010 decemberében az első- majd áprilisban a másodfokú bíróság is elutasította ezt a védekezést (a „második ügy”).

A második ügy még zajlott, amikor 2009 szeptemberében ismét megállították a kérelmezőt (a „harmadik ügy”). A rendőrség ezúttal már súlyosabb minősítés alapján, visszaesőként szabott ki bírságot az eltiltás alatti ismételt vezetés miatt. A kérelmező a bírság ellen fellebbezett. E harmadik ügyben az eljáró bíróság az első ügyben hozott jogerős eltiltó határozat és a második ügyben a bírságot kiszabó rendőrségi határozat alapján megállapította, hogy a kérelmező visszaesőként követte el a szabálysértést, és öt nap elzárás mellett 550 euró körüli pénzbírságot is kiszabott. A kérelmező vitatta a döntést. Szerinte az első ügyben a felmentő ítéletet kellett volna figyelembe venni, a második ügyben pedig még folyamatban volt a fellebbezése, így a második ügy jogerős lezárásáig visszaesőként semmiképpen nem minősülhetett. E harmadik ügyben eljáró másodfokú bíróság szerint a kérlemező visszaesőnek minősül, mert a második ügyben a bírságot kiszabó rendőrségi határozat mindaddig hatályos, amíg azt a bíróság hatályon kívül nem helyezi. Arra tekintettel, hogy a második ügyben a bíróság még nem vizsgálta felül a rendőrség szabálysértést megállapító közigazgatási határozatát, a harmadik ügyben ezt figyelembe kell venni. A harmadik ügyben eljáró bíróság felhívta a figyelmet, hogy a jogosítvány bevonása elleni fellebbezésnek sincs felfüggesztő hatálya: a vezetői engedélyt a fellebbező a bírósági felülvizsgálat idejére nem kapja vissza.

A Bíróság a kérelmező e harmadik döntés elleni panaszát vizsgálta érdemben, amelyben arra hivatkozott, hogy az Egyezmény 6. cikk 2. bekezdésében garantált ártatlanság vélelmének sérelmével marasztalták el visszaesőként.

A Bíróság döntése

A Bíróság áttekintette korábbi, az ártatlanság vélelmével kapcsolatos esetjogát. Felidézte a Németország elmarasztalásával záruló Böhmer-ügyet, ahol az ügy kérelmezőjének feltételes szabadságra bocsátását szüntették meg bűncselekmény elkövetésére hivatkozva úgy, hogy az újabb bűncselekménnyel kapcsolatban még nem született jogerős ítélet. A Hajnal-ügyben az ártatlanság vélelmének megsértéséhez vezetett, hogy a szerb kérelmező ügyében a bíró súlyosító körülményként vett figyelembe más bűncselekmények miatt a kérelmező ellen folyamatban lévő ügyeket.

A Bíróság a jelen ügyben kiemelte, hogy a forgalom biztonságának garantálása olyan nyomós érdek, amelyet figyelembe kell venni, továbbá általános érvénnyel nem kifogásolható, ha az eljárásban vélelmek érvényesülnek. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a vélelmek tekintetében kiemelten fontos, hogy azok az eljárásban megdönthetők legyenek. Amennyiben büntető jellegű ügyben nincsenek megfelelő eljárási garanciák annak érdekében, hogy az érintett a vélelem ellen hatékonyan védekezzen, a Bíróság gyakorlata szerint megállapítja az ártatlanság vélelmének sérelmét (lásd Anghel v. Romania)

A jelen ügyben a harmadik eljárásban az ismételt szabálysértésre tekintettel kiszabott öt nap elzárást a kérelmezőnek le is kellett töltenie, mielőtt a második ügyben jogerős döntés született volna. Erre tekintettel a „bűnösségre” vonatkozó vélelem megdöntésére a harmadik eljárásban nem volt lehetősége a kérelmezőnek (mert azt a második ügyben a per megnyerésével tehette volna meg, abban az ügyben azonban még nem hozott ítéletet a bíró).
Erre tekintettel a Bíróság eljáró kamarája 6-1 arányban megállapította az Egyezménysértést, amit elegendő elégtételnek ítélt meg, így a nem-vagyoni kártérítés iránti igényt elutasította.

Különvéleményében az ír bíró, Síofra O’Leary kiemelte, hogy az első ügyben hozott jogerős ítélet a kérelmezőt két évre eltiltotta a járművezetéstől, így amikor a jogerős ítélet ellenére 2009 júliusában a volán mögé ült, a jogerős ítélet ellenére vezetett, 2009 szeptemberében pedig ismét a volán mögé ült. Azt a tényt, hogy vezetett, a kérelmező sem a második, sem a harmadik ügyben nem vitatta. Minderre tekintettel az ír bíró szerint a harmadik ügyben megállapítható volt, hogy a kérelmező a jogerős eltiltás ellenére szeptemberben már második alkalommal, azaz visszaesőként vezetett.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

A címlapkép forrása: bit.ly/2HJtG2L