Molla Sali v. Greece [GC]
no. 20452/14
2018. december 19.

A görögországi muszlim közösségbe tartozó örökhagyó a görög polgári jognak megfelelően, közjegyző előtt tett végrendeletében minden vagyonát feleségére hagyta. A testvérek a saría jog alapján megtámadták a végrendeletet, amit a Semmítőszék érvénytelenített, így a feleség csak a hagyaték negyedét örökölhette. A Nagykamara kiemelte, hogy a kisebbségvédelem fontos eleme, hogy akarata ellenére senkivel szemben nem alkalmazható kisebbségre vonatkozó szabály.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az ügy előzményei

Az ügy kérelmezője egy 2008-ban elhunyt görög állampolgár felesége. A férfi közjegyző előtt tett végrendeletében minden vagyonát a kérelmezőre hagyta. Halálát követően azonban a végrendelet érvényességét az öröklésből kizárt testvérek megtámadták arra hivatkozva, hogy a kérelmező a nyugat-trákiai muszlim közösség tagja volt, ennélfogva az örökléssel kapcsolatos jogviszonyokban kizárólag a saría jog alapján eljáró mufti az illetékes, a görög polgári jog szerint tett végrendeletet pedig figyelmen kívül kell hagyni.

Érvelésükben többek között hivatkoztak az antant hatalmak és az Oszmán Birodalom által 1920-ban kötött Sèvres-i, illetve az ennek revíziójaként 1923-ban aláírt Lausanne-i békeszerződésekre, amelyekben Görögoroszág vállalta, hogy minden szükséges lépést megtesz a területén élő muszlim közösség családi jogi jogviszonyainak a közösség szokásaival összeegyeztethető szabályozása érdekében.

A Lausanne-i török delegáció 1923-ban. A békeszerződéshez köthető a modern Török Köztársaság létrejötte. Forrás: bit.ly/2NCwwZG

A testvérek keresetét az első- és másodfokú trákiai bíróság is elutasította. Utóbbi rámutatott, hogy a trákiai muszlim közösségbe tartozó örökhagyónak görög állampolgárként jogában állt, hogy végakaratát közjegyző előtt végrendeletbe foglalva rendelkezzen saját vagyona sorsáról.

A Semmítőszék azonban 2013-ban hatályon kívül helyezte a fellebbviteli bíróság döntését, arra hivatkozva, hogy a görögországi muszlim kisebbség öröklési jogi jogvitáit a gyakorlat szerint a mufti rendezi a saría jog alapján. A 2015-ben zárult megismételt eljárásban az eljáró bíróság ki is mondta, hogy az ügyben a saría jog alkalmazandó, ezért az elhunyt végrendelete nem vált ki joghatást. Az örökség jelentős részétől eleső kérelmező fellebbezését 2017-ben az illetékes bíróság elutasította.

A kérelmező a Semmítőszék döntését követően, 2014 márciusában fordult a Bírósághoz. Kérelmében hivatkozott az Egyezmény tisztességes eljáráshoz való jogot garantáló 6., valamint ezzel összefüggésben a diszkriminációt tiltó 14. cikkeire, valamint a tulajdonjog védelmét garantáló 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkére. A Bíróság héttagú kamarája a kérdés jelentőségére tekintettel a tizenhéttagú Nagykamara elé utalta az ügyet.

A Bíróság döntése

Előkérdések

Az Egyezmény diszkriminációt tiltó 14. cikkének sajátossága, hogy csak egy másik cikkel együtt lehet rá eredményesen hivatkozni a Bíróság előtt, arra tekintettel, hogy a megkülönböztetés elleni védelem az egyezményben foglalt valamely más alapjoggal kell, hogy kapcsolatban állon. A kérelmező erre figyelemmel a tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatban hivatkozott e cikkre. A Bíróság megítélése szerint azonban az ügy tárgya a tulajdonjogot védő 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkében védett joggal kapcsolatos diszkrimináció. Bár külön-külön minden cikket megjelölt a kérelmező, kérelmében e kombinációra kifejezetten nem hivatkozott.

A Bíróság azonban felidézve a Nagykamara által a Şerife Yiğit és Radomilja and Others-ügyekben is követett szempontokat, és a jura novit curia-elvre mutatva világossá tette, hogy az előtte fekvő jogkérdést a felek által nem hivatkozott cikk alapján is megítélheti.

A görög kormány hivatkozott arra is, hogy a kérelmező arra tekintettel, hogy a Semmítőszék 2014-ben hozott döntését követően fordult a Bírósághoz, nem merítette ki a hazai jogorvoslatokat, hiszen az ügy jogerősen csak 2017-ben zárult le. A Nagykamara ezzel kapcsolatban a Karoussiotis-ügyre hivatkozva rámutatott, hogy gyakorlata szerint a hazai jogorvoslatokat kimerítettnek tekinti, ha az utolsó hazai döntés a kérelem benyújtását követően, de a Bíróság által a befogadhatósággal kapcsolatban hozott döntést megelőzően megszületik.

A kormány arra is hivatkozott, hogy a kérelmező nem tekinthető az általa állított jogsértés áldozatának sem, így a kérelmet sem lett volna joga benyújtani. A Bíróság e körben kifejtette, hogy a kérelmezőt a végrendelet érvénytelenné nyilvánítása azt eredményezte, hogy a hagyaték háromnegyed részétől elesett. Annak kérdését, hogy ez a tulajdonhoz való alapjog sérelmét jelentette-e, a Bíróság az ügy érdeméhez tartozónak tekintette.

Amicus Curiae

A Nagykamara három civil szervezet véleményét is befogadta. A Christian Concern brit evangélikus lobbicsoport az eset kapcsán arra hívta föl a figyelmet, hogy a saríja jogot alkalmazó választottbíróságok száma az Egyesült Királyságban mára meghaladja a nyolcvanötöt. A Lordok Háza fel is hívta a figyelmet a brit joggal párhuzamos jogrendszer kialakulásának veszélyére, hangsúlyozva, hogy a saríja jog összeegyeztethetetlen az emberi jogokkal.

A Hellén Emberi Jogi Liga rámutatott, hogy a Semmítőszék és az alsóbb szintű bíróságok jogértelmezése között alapvető eltérés mutatkozik ami a jogbiztonság szempontjából tarthatatlan helyzethez vezet. Beadványában úgy foglalt állást, hogy a Semmítőszék jogértelmezése tarthatatlan, mert a kisebbség jogainak elismerése nem vezethet oda, hogy a kisebbség tagjai valamely, a görög társadalom többi tagját megillető jogukat elveszítik.

A Görög Helsinki Monitor a Bíróság gyakorlatát áttekintő beadványában arra hívta föl a figyelmet, hogy a vallásszabadság és a kisebbségi közösségek védelme nem vezethet oda, hogy az állam teret enged annak, hogy vallási alapon létrejött testületek az Egyezmény hatályát lerontó döntéseket hozhassanak.

Ibrahim Serif mufti szertartást vezet a görögországi Trákia régióhoz tartozó Fillyra településen. Forrás: bit.ly/2NEUtiI

A Nagykamara érdemi döntése

A megkülönböztetést tiltó 14. cikk kapcsolódó jellegére tekintettel a Bíróság először azt vizsgálta, hogy az örökséggel kapcsolatos váromány a tulajdonjog élvezetének védelmi körébe tartozik-e. A Bíróság e körben figyelembe vette, hogy a közjegyző előtt tett végrendelete a görög polgári jog szerint érvényes volt, az alapján a kérelmező tulajdonjogának ingatlannyilvántartási bejegyzése iránt el is indult az eljárás, a végrendeletet megtámadó testvérek keresetét pedig a görög első- és másodfokú bíróság is elutasította. A Bíróság erre tekintettel úgy ítélte meg, hogy a kérelmező tulajdonjog iránti várománya volt annyira megalapozott, hogy az ettől való megfosztás jogszerűsége a 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikke szempontjából vizsgálható. Ezzel megnyílt az út az előtt, hogy a Bíróság az esetet a tulajdonjog élvezetével kapcsolatos megkülönböztetés szempontjából érdemben megvizsgálja.

A Nagykamara az eset eszenciáját úgy foglalta össze, hogy a kérelmező férjének hagyatékára, muszlim vallására tekintettel a görög bíróság a saría jogot alkalmazta. Ennek következtében felesége, a kérelmező elesett a görög polgári jog szerint hagyott végrendeletben számára rendelt vagyon háromegyed részétől. Tényként állapítható meg tehát, hogy amennyiben a férj nem muszlim vallású lett volna, végakaratának megfelelően a kérelmező a teljes hagyatékot örökölte volna. A görög jog általi megkülönböztetés tehát az örökhagyó vallásán alapult.

A nagykamarai Konstantin Markin-ügy alapján a 14. cikk szerinti megkülönböztetés kérdése akkor merül föl, ha valamely állam összehasonlítható helyzetben lévő személyeket eltérő bánásmódban részesít. Ebből a szempontból a Bíróság a görög polgári jog szerint érvényes közjegyző előtt végakaratát kijelentő muszlim vallású örökhagyó helyzetét analógnak tekintette a nem muszlim vallású örökhagyók helyzetével, így az eltérő bánásmód legitimitását a görög kormánynak kellett bizonyítania.

Ezzel kapcsolatban a kormány előadta, hogy a Semmítőszék következetes jogértelmezése a trákiai muszlim közösség védelmét, azaz közérdeket szolgált, valamint biztosította, hogy Görögország eleget tesz nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségeinek. A Nagykamara e védekezést több szempontból sem tartotta meggyőzőnek.

A kormány által hivatkozott Sèvres-i, illetve Lausanne-i békeszerződésekből ugyanis a Bíróság értékelése szerint nem következik az, hogy Görögországnak a saría jogot kellene alkalmaznia. Ezen instrumentumok nem a mufti joghatóságának elfogadására, hanem a görög muszlim közösség elismerésére kötelezik az államot. A Semmítőszék és a rendesbíróságok szöges ellentétben álló jogértelmezésére tekintettel a Bíróság a jogalkalmazás következetességére épített érvet sem fogadta el, sőt, felhívta a figyelmet arra, hogy a görög jogban erre tekintettel annak kérdése sem tisztázott, hogy a saría jog összeegyeztethető-e az egyenlő bánásmóddal és a nemzetközi emberi jogi sztenderdekkel. Ez a jogbizonytalanság pedig összeegyeztethetetlen a jogállamiság elvével.

A Nagykamara a döntésben kiemelt figyelmet szentelt a saría joggal kapcsolatos nemzetközi aggályoknak. Rámutatott, hogy az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosának 2009-es, Görögországról szóló jelentése szerint a saría jog alkalmazása összeegyeztethetetlen a görög állam által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel, így többek között a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ Egyezménnyel (CEDAW). Jelentésében a biztos kifejezetten kitért a Lausanne-i békeszerződésre is, kiemelve, hogy annak értelmezéséhez is figyelembe kell venni Görögország nemzetközi és európai emberi jogi kötelezettségvállalásait.

A Nagykamara az İzzettin Doğan and Others [GC]-ügyre hivatkozva azt is egyértelművé tette, hogy az Egyezményből nem következik kötelezettség arra nézve, hogy a részes államok bármely vallási közösség számára speciális privilégiumokat biztosítsanak. Amennyiben valamely állam mégis úgy dönt, hogy valamely közösség tagjainak eltérő jogokat biztosít, akkor is garantálnia kell, hogy e jogok ne vezessenek hátrányos megkülönböztetéshez. A vallási közösséghez tartozást nem lehet úgy értékelni, hogy a közösség tagja automatikusan lemondott valamely jogáról, különösen, hogy a kérelmező férje kifejezetten a görög polgári jog szabályai szerinti végrendelkezés útján kívánta hagyatéka sorsát rendezni.

Az állam ugyanis valamely kisebbségi közösség védelmére hivatkozva sem vonhatja el a közösség tagjának jogát arra vonatkozóan, hogy szabadon eldönthesse, kívánja-e az adott közösség szokásait követni vagy sem. A görög jogalkalmazás a jelen ügyben muszlim vallására tekintettel megfosztotta az örökhagyót attól, hogy a többségi társadalom számára rendelkezésre álló görög polgári jog eszközeivel élve rendelkezhessen vagyonáról, ami a kérelmező jogaira is hátrányos következményekkel járt.

A kisebbségvédelemnek a nemzetközi jogban általánosan elismert sarokköve ugyanakkor a szabad önmeghatározás joga. Ebbe pedig az is szervesen beletartozik, hogy valaki visszautasítsa a kisebbség tagjaként őt megillető jogokat és bánásmódot.

A Nagykamara azt is megjegyezte, hogy Görögország volt az egyetlen európai ország, amelynek jogrendszere az ügy idején lehetővé tette, hogy bizonyos polgárainak jogviszonyaira az érintettek akarata ellenére a saría jogot alkalmazzák. A konkrét ügyben az örökhagyó vallására tekintettel született mind az örökhagyó, mind a kérelmező akaratával ellentétes döntés. A Bíróság e körben üdvözölte, hogy 2018 januárjától egy törvénymódosítás orvosolta a problémát. A reform értelmében a mufti a muszlim közösség családi jogi jogviszonyaiban is csak inden érintett fél beleegyezése esetén dönthet.

E szabályok azonban a kérelmező helyzetét visszamenőleg nem orvosolták. Erre tekintettel a tizenhét tagú Nagykamara egyhangú döntésében megállapította, hogy a megkülönböztetésnek nem volt objektív és igazolható alapja, ami diszkriminációt tiltó 14. cikk megsértéséhez vezetett az 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkében garantált tulajdonhoz való joggal összefüggésben.

A kérelmező összesen több mint egymillió euró vagyoni és nem-vagyoni kárt kívánt érvényesíteni, amelyet a görög kormány megalapozatlannak minősített. A Bíróság a kártérítéssel kapcsolatos döntést elhalasztotta, három hónapot biztosítva a feleknek arra, hogy az igénnyel kapcsolatos észrevételeiket és bizonyítékaikat előadják.

A Nagykamara lett tagja – a döntés érdemével egyetértve – párhuzamos indokolásában kifejtette, hogy nem csak az örökhagyó, de a kérelmező vallása is szerepet játszott a jogsértésben, amit álláspontja szerint a többségi határozat nem vett kellő súllyal figyelembe.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: görögországi muszlim közösség vallási szertartása. Forrás: http://bit.ly/2MLHlJ8

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!