Petithory Lanzmann v. France
no. 23038/19
2019. december 5.

A neves francia rendező, Claude Lanzmann felesége fiatalon elhunyt gyermekük által egy francia génbanknak adott ivarsejt-letét kiadását kérte, hogy Izraelben mesterséges megtermékenyítéshez felhasználhassák azt. A Bíróság szerint az elhunyt gyermek nevében ilyen ügyben nem lehet panasszal élni, a nagyszülővé válás jogát pedig nem védi az Egyezmény.

81%

Év végéig még

19 885 062 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az ügy előzményei

Az ügy kérelmezője Petithory Lanzmann, a Shoha című film rendezőjeként ismert Claude Lanzmann felesége. A házaspár egyetlen közös gyermeke, Félix 2017-ben, 23 éves korában elhunyt. Betegsége 2014-es ismertté válását követően Félix többször világossá tette, hogy esetleges korai halála esetén is szeretne gyermeket. Néhány nappal a diagnózist követően egy erre szakosodott francia kórházban letétbe is helyezte ivarsejtjeit. Ezen felül egy hasonló, svájci intézettel is fölvette a kapcsolatot, valamint édesanyja előadása szerint több európai intézetben is el kívánt helyezni hasonló mintákat. Betegsége előrehaladása miatt azonban e további tervek nem valósultak meg.

Félix 2017 januárjában bekövetkezett halálát követően, az év tavaszán édesanyja, a kérelmező a letétet őrző intézettől kérte az ivarsejtek kiadását egy izraeli egészségügyi központnak, hogy azt reprodukciós eljárásban felhasználhassák. A kérést az intézetvezető a posztumusz felhasználást tiltó francia törvényekre hivatkozva megtagadta. A kérelmező a hazai bírósághoz fordult, amely azonban elutasította a minta kiadására kötelezés iránti kérelmet. Döntésében az Egyezményre is hivatkozva a francia bíró úgy foglalt állást, hogy az ivarsejteknek a donor halálát követő felhasználást tiltó törvény nem sérti a magánélethez való jogot, a letétek külföldre kiadását tiltó szabály pedig a törvény megkerülését akadályozza. A kérelmező ezt követően az Államtanácshoz (Conseil d’État) folyamodott, e fórum azonban, megismételve a bíróság érveit, elutasította a kérelmet.

A kérelmező ezt követően a családi- és magánélet védelmét garantáló 8. cikk megsértésére hivatkozva a strasbourgi Bírósághoz fordult.

A francia Államtanács épülete Párizsban. Forrás: bit.ly/2E6dYLi

A Bíróság döntése

A kérelmező érvelése szerint a minták kiadásának megtagadása útján a francia jogrendszer megakadályozta őt abban, hogy ivarsejtjeit a fia akarata szerint mesterséges megtermékenyítéshez felhasználják. Ez álláspontja szerint a nagykamarai Evans-ügyre figyelemmel a 8. cikk hatálya alá tartozó korlátozás, amely érvelése szerint sem a társadalom, sem a kérelmező családja, sem a meg nem született gyermek érdekeivel nem indokolható.

A Bíróság érzékelte, hogy a kérelem kétféleképpen értelmezhető. Egyrészt az Egyezmény lehetőséget ad az anyának, mint közeli hozzátartozónak, hogy elhunyt fia családi élethez való jogának esetleges megsértésével kapcsolatban kérelmet terjesszen elő. Másrészt a kérelem az édesanya családi életének megsértését is állította az által, hogy a tilalom miatt nem lehet unokája. (Félix volt a kérelmező egyetlen gyermeke.)

Az elhunyt fiú jogaival kapcsolatos panasz

Előfordul olyan eset, hogy az állítólagos egyezménysértést szenvedett fél meghal, illetve más meghatározott okból nem tud személyesen strasbourgi kérelmet előterjeszteni. Egyes ilyen esetekben a Bíróság közeli hozzátartozónak is megengedi, hogy közvetett sértettként kérelmet terjesszen elő.

Az elhunyt fiú jogainak vizsgálata körében azonban a Bíróság a Sanles-ügyre utalva rámutatott, hogy a szülővé válással kapcsolatos döntési jogok esetében a közvetett kérelmezési lehetőséget nem ismeri el. Erre tekintettel a fiú családi életére vonatkozó részében a kérelem nem jogosulttól származik, azt a Bíróság érdemben nem vizsgálhatta.

Az édesanya jogaival kapcsolatos panasz

A Bíróságnak ehelyütt elsőként abban kellett állást foglalnia, hogy a fiú ivarsejtjeinek kiadását megtagadó döntés érintette-e a kérelmezőnek az Egyezményben garantált magánélethez, illetve családi élethez való jogát. Ezzel kapcsolatban a strasbourgi testület megerősítette, hogy az Evans-ügy alapján a 8. cikk alapján az államnak tiszteletben kell tartania a szülővé válással kapcsolatos döntéshozatal jogát. A Nagykamara már azt is kimondta, hogy a párok mesterséges megtermékenyítési programban való részvétele ilyen döntésnek tekinthető. Ugyanakkor a Nagykamara már a 2008-as döntésében világossá tette, hogy a 8. cikk sem az örökbefogadáshoz, sem a családalapításhoz való jogot nem garantálja.

A Bíróság erre tekintettel nem kívánta felülbírálni az ügyben döntő francia bíróság megállapítását, amely az Egyezményt is figyelembe véve úgy értékelte, hogy a posztumusz mintakiadás tilalma nem sértette a kérelmező jogait. A Bíróság saját joggyakorlatát értékelve rámutatott, hogy a 8. cikkből nem vezethető le az unokához, illetve nagyszülővé váláshoz való jog. Erre tekintettel a kifogásolt, a külföldi mesterséges megtermékenyítést lehetetlenné tévő jogszabály, illetve döntés nem érintette a kérelmező egyezményben védett jogát, így a kérelem e része ez okból nem vizsgálható tovább.

Az ügy elfogadhatatlanságáról három bíróból álló tanács döntött, ebben a Bíróság eljárási szabályai szerint teljes egyetértés szükséges.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: Claude Lanzmann a 71. Cannes-i Filmfesztiválon 2018 május 19-én. Forrás: http://bit.ly/38nEMVa

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!