Biancardi v. Italy
no. 77419/16
2021. november 25.

A kérelmezőt, a PrimaDaNoi.it online újság főszerkesztőjét felelősségre vonták amiért a weboldalán elmulasztotta egy éttermi verekedésről szóló cikkéhez tartozó címkék indexelésének eltávolítását. Az olasz Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a cikkhez fűződő „közérdek” 2,5 év elteltével csökken, így az érzékeny és magánjellegű információk nem lehetnek a nyilvánosság számára korlátlan ideig hozzáférhetőek. A kérelmező a véleménynyilvánítás szabadáságának megsértésére hivatkozva fordult a Bírósághoz, ugyanakkor az megállapította, hogy nem csak az internetes keresőmotorok szolgáltatói kötelezhetők az anyagok indexelésének megszüntetésére, hanem az újságok vagy újságírói archívumok kezelői is, így a kérelmező felelősségre vonásával nem sértették meg az Egyezményt.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ügy előzményei

Alessandro Biancardi az olasz PrimaDaNoi.it online újság főszerkesztője 2008 márciusában közzétett egy éttermi verekedésről szóló cikket. Az újság említette többek között az összeütközésben érintett testvérek neveit, a verekedés lehetséges indítékát, amely valószínűleg egy épület tulajdonjogával kapcsolatos pénzügyi vitához kapcsolódhatott, valamint a rendőrségi kihallgatás során elhangzott információk egy részét. A cikk beszámolt az értintettek őrizetbe vételéről, és a tulajdonukban álló éttermek ideiglenes bezárásáról is.

Positano étterem, ahol a verekedés történt, forrás: https://bit.ly/3shnzbY

2010 szeptemberében az egyik testvér és étterme hivatalos felszólítást küldött Biancardinak kérve, hogy a cikket távolítsák el az internetről. A megkeresés nem vezetett eredményre, így az érintett a nemzeti bírósághoz fordult. 2013 januárjában a kerületi bíróság úgy döntött, hogy nem szükséges a cikk internetről való eltávolítására irányuló kérelmet vizsgálnia, mivel Biancardi időközben deindexelte a szóban forgó cikket. A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy a 2008 márciusától 2011 májusáig, a címkék eltávolításáig, a büntetőeljárással kapcsolatos információkhoz való könnyű internetes hozzáférés megsértette a testvérek jó hírnevének tiszteletben tartásához való jogát, így fejenként 5.000 EUR kártérítést ítélt meg nekik a bíróság. Az olasz bíróság hangsúlyozta, hogy azzal, hogy a kérelmező nem deindexelte a cikkhez tartozó címkéket, bárki hozzáférhetett az eljárásra vonatkozó érzékeny adatokhoz, ha egyszerűen csak beírta az értintettek vagy az éttermek nevét a keresőmotorba. Biancardi ezt követően jogorvoslati kérelmet nyújtott be az olasz Legfelsőbb Bírósághoz, ugyanakkor 2016 júniusában az mindenben helybenhagyta az elsőfokú bíróság határozatát. A bíróság megállapította továbbá, hogy az értintettek személyes adatainak kezelése jogellenes volt, hiszen a 2010-ben küldött hivatalos felszólítás ellenére a cikk továbbra is egyszerűen és közvetlenül hozzáférhető maradt az interneten.

Az Egyezmény 10. cikke alapján a kérelmező a Bírósághoz fordult és azt állította, hogy a véleménynyilvánítás szabadságához való jogába, nevezetesen a tájékoztatáshoz való jogába indokolatlanul avatkoztak be.

A Bíróság döntése

Az ügy kapcsán az olasz kormány azzal érvelt, hogy megfelelő egyensúlyt sikerült elérni a kérelmező véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joga és a verekedésben érintett személyek magánéletének tiszteletben tartásához való joga között. A kormány kiemelte, hogy a szóban forgó korlátozást törvény írta elő, amely egyértelműen kimondta, hogy a személyes adatok megőrzése azon cél folyamatos fennállásától függ, amely eredetileg indokolta azok gyűjtését és tárolását. Az újságírás célját – nevezetesen, hogy hozzájáruljon a társadalmi, politikai és gazdasági érdekű kérdésekről szóló nyilvános vitához – folyamatosnak kell tekinteni, amennyiben bizonyos események ismerete továbbra is releváns a nyilvános vita szempontjából. E tekintetben a kormány azt hangsúlyozta, hogy a cikk jelentős ideig maradt az online újság honlapján, ugyanakkor nem tartalmazott semmilyen új információt a kapcsolódó büntetőeljárás előre haladásáról, az egyszerűen csak az eseményeket ismertette.

A kormány kifejtette továbbá, hogy az intézkedés nem volt túlzó, hiszen a kérelmező nem volt köteles a szóban forgó cikket ténylegesen eltávolítani az internetes archívumából, ugyanakkor a cikk deindexálását el kellett volna végeznie, hogy csak olyan személyek találják meg a cikket, akik valóban érdeklődnek a szóban forgó tényállás megismerése iránt. A Kormány hozzátette, hogy a címkék törlésére vonatkozó kötelezettség nemcsak az internetes keresőmotorok szolgáltatóit, hanem az interneten keresztül hozzáférhető újság- vagy újságírói archívumok kezelőit is terheli.

A képen Alessandro Biancardi látható, a PrimaDaNoi újság szerkesztője, és felesége Alessandra Lotti, a bíróság épülete előtt, Forrás: https://bit.ly/3Hgo1vp

A kérelmező érvelésében rámutatott, hogy a verekedésben érintettek ellen indított büntetőeljárás még mindig folyamatban volt azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság az ő ügyében ítéletet hozott, ezért nem lehetett azt állítani, hogy az az időtartam, amely alatt a tájékoztatás közzététele megmaradt, túlzottan hosszú lett volna, hiszen így az érintettek „elfeledtetéshez való joga” eleve nem is létezett.

Biancardi továbbá előadta, hogy jogtalanul vonták felelősségre azért, mert nem deindexelte a címkéket, mivel arra technikailag csak a keresőmotor-szolgáltató (azaz a Google Italy), lett volna képes. A felperes arra is rámutatott, hogy a jelen ügyhöz hasonló esetekben az egyének jó hírnevének a 8. cikk szerinti védelme és a 10. cikk szerinti véleménynyilvánítás szabadsága közötti egyensúlyt könnyen lehetett biztosítani azzal, hogy a kérdéses cikkekhez kiegészítő információkat vagy pontosításokat tesznek közzé.

A Bíróság elöljáróban megjegyezte, hogy ez volt az első olyan ügy, amelyben azt vizsgálta, hogy egy újságíró polgári jogi felelőssége az interneten közzétett információk deindexelésének elmulasztása miatt összeegyeztethető-e az Egyezmény 10. cikkével, és nem pedig a cikk tartalmát vagy a közzététel módját értékelte.

A Bíróság megállapította, hogy a felek között nem volt vita arról, hogy a kérelmezőnek a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogába beavatkoztak-e a nemzeti bíróságok határozatai, illetve arról sem, hogy ezt a beavatkozást „törvény írta elő”. A beavatkozás törvényes célját mások jó hírnevének védelme szolgálta, így a Bíróság főként a beavatkozás szükségességét vizsgálta.

A Bíróság a véleménynyilvánítás szabadsága és a magánélet tiszteletben tartásához fűződő jogok mérlegelése során az Axel Springer AG ügyben kidolgozott és az ítélkezési gyakorlatában már jól kiforrott kritériumokat szokta figyelembe venni. A Bíróság azonban megjegyezte, hogy a két ügy között jelentős ténybeli különbségek vannak.

A jelen ügynek két fő jellemzője van: az egyik az az időtartam, amely alatt az online cikk az interneten maradt, és ennek hatása a szóban forgó személy jó hírnevének tiszteletben tartásához való jogára; a második jellemző pedig a szóban forgó érintett személy jellegével kapcsolatos – azaz egy magánszemély, aki nem politikai vagy közszereplőként, nyilvános kontextusban tevékenykedik.

Mindezekre tekintettel a Bíróság elismerte, hogy az Axel Springer AG ügyben meghatározott kritériumok szigorú alkalmazása a jelen körülmények között nem lenne megfelelő, így amit a Bíróságnak vizsgálnia kell, az az, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított alapelvek fényében a hazai bíróságok által a kérelmező polgári jogi felelősségének megállapítása az ügy sajátos körülményeire tekintettel releváns és elégséges indokokon alapult-e.

Az olasz Legfelsőbb Bíróság – Corte Suprema Di Cassazione Rome Supreme Court Italy, forrás: https://bit.ly/3CkJB0Q

A Bíróság kifejtette, hogy a jelen esetben különös figyelmet kell fordítani (i) a cikk online tartásának időtartamára – különösen annak fényében, hogy az érintett adatait eredetileg milyen célból kezelték; (ii) a kérdéses adatok érzékenységére és (iii) a kérelmezővel szemben kiszabott szankció súlyosságára.

(i) Az első pontot illetően az Bíróság megjegyezte, hogy igaz, hogy az érintett és más családtagjai elleni büntetőeljárás még folyamatban volt akkor, amikor az olasz Legfelsőbb Bíróság a kérelmező ügyében meghozta ítéletét, azonban meg kell jegyezni, hogy a cikkben szereplő információkat a szóban forgó események bekövetkezése óta nem frissítették. Továbbá, annak ellenére, hogy az érintetett hivatalos felhívást küldött a kérelmezőnek, amelyben kérte a cikk eltávolítását az internetről, az említett cikk nyolc hónapig ugyanúgy könnyen hozzáférhető maradt. Ezzel összefüggésben a kérelmező információterjesztéshez való jogának relevanciája az idő múlásával csökkent, szemben az érintett jó hírnevének tiszteletben tartásához való jogával, amely nőtt.

(ii) Ami a jelen ügyben szóban forgó adatok érzékenységét illeti, a Bíróság szem előtt tartotta, hogy a szóban forgó cikk tárgya a büntetőeljárásra vonatkozott és az érzékeny adatokra vonatkozó információk közzétételének körülményei olyan tényezőt jelentenek, amelyet figyelembe kell venni az információterjesztéshez való jog és az érintettnek a magánélet tiszteletben tartásához való joga közötti mérlegelés során.

(iii) A szankció súlyosságát illetően a Bíróság megismételte, hogy a kérelmezőt polgári jogi és nem büntetőjogi felelősségre vonták, szemben a Tuomela és társai üggyel.  Bár a kérelmező által az érintettek jó hírnév tiszteletben tartásához való joguk megsértése miatt fizetendő kártérítés összege nem elhanyagolható, a Bíróság úgy vélte, hogy az ítélet súlyossága és a nemvagyoni kárért megítélt kártérítés összege (felperesenként 5.000 euró) az ügy körülményeire tekintettel nem tekinthető túlzottnak.

A Bíróság végül a fenti megfontolásokat elegendőnek tekintette ahhoz, hogy arra a következtetésre jusson, hogy a hazai bíróságok megállapítása, miszerint a kérelmező megsértette a testvérek jó hírnevének tiszteletben tartásához való jogát azáltal, hogy a kifogásolt cikk továbbra is jelen volt az interneten, valamint azáltal, hogy elmulasztotta a cikk deindexelését, a véleménynyilvánítás szabadságának indokolt korlátozását jelentette (lásd még Times Newspapers Ltd ügy), – annál is inkább, mivel a kérelmezőt nem kötelezték a cikknek az internetről való végleges eltávolítására. Ennek megfelelően a Bíróság megállapította, hogy a nemzeti bíróságok nem sértették meg az Egyezmény 10. cikkét.

Az ügyben dr. Paczolay Péter, a Bíróság magyar tagja is részt vett bíróként.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi rendszeresen megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: a PrimaDaNoi.it online újság logója, és egy illusztráció, A képek forrásai: https://bit.ly/3IOGIb9, https://bit.ly/3tF4Zd8

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!