Bezárás
Strasbourgi döntés

Mătăsaru: véleménynyilvánításnak minősül a képviselő kétméteres péniszként történő ábrázolása

A Bíróság a véleménynyilvánítás védett körébe tartozónak minősítette a képviselőt, illetve ügyészeket pénisz- és vaginainstallációkon ábrázoló demonstrációt. Az  ilyen cselekmények az érintettek méltóságának védelmében ugyan arányos eszközökkel korlátozhatók, de a szabadságvesztés még felfüggesztése esetén is súlyosan aránytalan, ezért Egyezménysértő.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire
megy el az adód 99 százaléka!

Mătăsaru v. the Republic of Moldova
no. 69714/16

Matasaru és az egyik installáció. Forrás: goo.gl/XW336q

Az ügy előzményei

Anatol Mătăsaru moldovai aktivista rendszeresen demonstrál a rendőrség, az ügyészség és a bíróság által elkövetett korrupció ellen. Korábbi akciói során többek között levágott disznófejjel ellátott bábuként ábrázolt állami hivatalnokokat és a korrupcióellenes ügyészség ajtaja elé helyezett vécén ülve demonstrált. Akciói miatt többször letartóztatták. 2010-ben egy korábbi, feleségével közösen indított ügyben a Bíróság a kínzás tilalmával kapcsolatos kötelezettség megsértése miatt el is marasztalta a moldovai kormányt.

Ülősztrájk a korrupcióellenes ügyészség előtt. Forrás: goo.gl/NHbvii

A jelen ügy tárgyát a kérelmező 2013-as akciója képezte, aminek során az ügyészek állami szünnapján a legfőbb ügyész hivatalának épülete elé egy magas rangú politikus képével díszített kétméteres péniszt, valamint egy ügyészek képeivel dekorált vaginát ábrázoló szobrot állított ki. Az esemény nagy sajtóérdeklődést váltott ki, a helyszínen több újságíró is interjút készített a kérelmezővel. Egy óra elteltével a rendőrség egy furgonnal elszállította az installációkat és őrizetbe vette a kérelmezőt.

A rendőrség intézkedése. Forrás: goo.gl/eoCxax

A vádat az az ügyészség készítette elő és képviselte, amelynek vezetője a vaginainstalláción szerepelt. 2015-ben a moldovai bíróság garázdaság miatt elítélte és két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte az installáció obszcén voltára és arra tekintettel, hogy köztisztviselők nemi szervekhez való hasonlítása átlépi a megengedett kritika határait. A bíróság a büntetéskiszabás során figyelembe vette, hogy a kérelmezőt korábbi hasonló akciói miatt már elítélték, azonban e büntetések nem fejtettek ki megfelelő visszatartó erőt.

A kérelmező fellebbezésében az Egyezményre és arra hivatkozott, hogy a szobrok a művészi önkifejezés kategóriájába tartoznak, céljuk pedig a moldovában közismert mértékű korrupcióra való figyelemfelhívás. A kérelmező hivatkozott a kiszabott büntetés kirívó súlyára is. A fellebbezést a hazai fellebbviteli fórumok elutasították, a végső szót 2016-ban mondta ki a moldovai legfelsőbb bíróság.

A kérelmező még ebben az évben a Bírósághoz fordult a véleménynyilvánítás szabadságát garantáló 10. cikk sérelmére hivatkozva. Panaszában kiemelte, hogy a moldovai joggyakorlat szerint csak a kiemelt súlyú erőszakos garázdaság minősül bűncselekménynek, az erőszakmentes megmozdulások a garázdaság szabálysértési alakzatába tartoznak, az ő cselekményét mégis a súlyosabb minősítés szerint ítélték meg. Álláspontja szerint a súlyos büntetés célja az volt, hogy elrettentse őt a további demonstrációktól.

A Bíróság megállapításai

A Bíróság az ügy értékelése során felidézte az esethez hasonló politikai célú performanszok és a szólásszabadság viszonya kapcsán tett korábbi megállapításait. A moldáv ügyhöz hasonlóan nem beszéddel, hanem cselekvéssel fejeztek ki véleményt a magyar állam ellen indult Tatár and Fáber-ügy kérelmezői, akik az Országgyűlés “szennyesét” szimbolizáló koszos ruhákat helyeztek el a Parlament előtt.  A Bíróság az ügyben a védett véleménynyilvánítás körébe tartozónak minősítette a tevékenységgel megvalósított politikai akciót is. Ugyanígy döntött az Atatürk-szobor festékkel való leöntésével kapcsolatos ügyben és hasonlóan védendőnek értékelte az orosz Pussy Riot együttes performanszát, amely során az együttes tagjai a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyház ikonfala előtt adták elő Szűzanya, zavard el Putyint! című dalukat.

A fentiekhez hasonló megmozdulások tehát a politikai véleménynyilvánítás körébe tartoznak, amelyet a felek által nem vitatott módon a Moldáv állam korlátozott. Ahhoz, hogy ez egy demokratikus társadalomban szükségesnek minősüljön, annak bizonyítása szükséges, hogy a korlátozás nyomós társadalmi érdeket szolgált, és ezzel arányos volt.

A Bíróság ezzel kapcsolatban elfogadta a moldovai kormány azon hivatkozását, hogy a beavatkozás célja a közfeladatot ellátó emberek méltóságának védelme volt.

A kiszabott szabadságvesztés szankciót azonban a Bíróság súlyosan aránytalannak találta, amelyet az eset semmilyen körülménye nem indokolt. Megerősítve korábbi gyakorlatát, a börtönbüntetés megítélését érdemben annak három évre való felfüggesztése sem befolyásolta. A Bíróság megítélése szerint a büntetés súlya nem csak a kérelmezőre nézve jelentett súlyos hátrányt, de másokat is elrettenthet attól, hogy politikai vagy egyéb véleményüket szabadon kifejezzék.

E körben hangsúlyozta, hogy a moldovai hatóságok nem megfelelően egyensúlyoztak a két védett érdek, az akár sokkoló, felkavaró eszközökkel gyakorolt véleménynyilvánítás és a méltósághoz, jó hírnévhez való jog érvényesítése között.

A Bíróság egyhangú határozatában megállapította, hogy a kérelmező jogaiba való beavatkozás ezen aránytalanságra tekintettel nem minősül szükségesnek, ebből következően sérti az Egyezmény 10. cikkét.

A nem-vagyoni kártérítés tekintetében a plénum úgy ítélte meg, hogy az egyezménysértés kimondása megfelelő elégtétel a kérelmező számára, ezért csak a költségeket fedező 2.000 eurós vagyoni kártérítést ítélte meg.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!