A kérelmező újságírót a román bíróságok ötezer euró kártérítési összeg megfizetésére kötelezték a 2008-as választási kampány során közölt cikkéért, amelyben az egyik képviselőjelölt kampányát finanszírozó banki kölcsönnel kapcsolatos jogvitát boncolgatta és a politikust “imposztornak” nevezte. A Bíróság a jó hírnév védelme és a véleménynyilvánítás szabadsága közötti mérlegelés releváns szempontjait felvázolva 5-2 szavazataránnyal egyezménykonformnak minősítette a román bíróságok döntését.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat egyszeri adománnyal vagy
havi előfizetéssel!

Prunea v. Romania
no. 47881/11

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Pertru Prunea. Forrás: goo.gl/xLPbXN

Az ügy előzményei

2008 novemberében, a román országgyűlési választásokat megelőző kampány ideje alatt az egyetemi tanár és újságíró foglalkozású kérelmező, Petru Prunea cikket közölt az egyik helyi képviselőjelöltről. A cikkben szerepelt, hogy a képviselő október végi lejárattal 15 milliárd lejes hitelt vett föl, amit határidőre nem fizetett vissza. Ehelyett a hitelezőtől haladékot kért és bírósághoz fordult. A kérelmező a cikkben a jelöltet többek között “imposztornak” titulálta, aki anyagi előnyért cserébe akár a saját választókerületének egy részét is hajlandó lenne eladni.

A képviselőjelölt a választást követően a bírósághoz fordult arra hivatkozással, hogy a kérelmező novemberi cikke, valamint sértette jó hírnevét, aminek köszönhetően elveszítette a választást. A jelölt keresetében egy további, a kérelmező által 2009 januárjában publikált cikket, és az ezek alapján készített szórólapokat is kifogásolta. Kártérítésként keresetében összesen 25.000 eurót követelt.

2009 júliusában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kérelmező az állítások valóságtartalmát nem bizonyította, és rámutatott, hogy a kérdéses kölcsön lejáratát a hitelintézet meghosszabbította, valamint hogy a felek hitelviszonyhoz kapcsolódó jogvitája választottbíróság előtt zajlott, és abban a jelölt bizonyos követeléseinek helyt adtak. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy még amennyiben igaznak is bizonyultak volna a kérelmező által állított tények, a cikk, és kifejezetten az “imposztor” megnevezés a becsület csorbítására alkalmas volt és minden ténybeli alapot nélkülözött. A bíróság úgy foglalt állást, hogy a cikkben tárgyalt hitelviszony magánjellegű üzleti ügynek minősül, ezért annak részleteit nem publikálhatta volna a kérelmező. A cikkből származó tartalmat ráadásul a kampány során mások szórólapokon szerepeltették, amely így számos választóhoz eljutott. Minderre tekintettel a bíróság elmarasztalta a kérelmezőt és kötelezte 20.000 euró kártérítés, valamint a perköltség megfizetésére.

A kérelmező fellebbezése nyomán eljáró másodfokú bíróság az elsőfok ítéletét érdemben helybenhagyta, de a kártérítés összegét 5.000 euróra szállította le. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelt a magánélethez való jog és a véleménynyilvánítás joga között. Bár a cikk egy képviselőjelöltről szólt, és a túlzás megengedett eszköz a véleménynyilvánítás során, a kérelmező a súlyos vádak megfogalmazása mellett elvárható fokozott újságírói gondosság és jóhiszeműség követelményeit megsértve közölte a képviselőjelöl magánfelek között fennálló üzleti jellegű jogvitájának bizalmas részleteit.

A kérelmező ezt követően fordult a Bírósághoz, arra hivatkozva, hogy a jogerős ítélet sértette többek között az Egyezmény 10 cikkében garantált véleménynyilvánítás szabadságát.

A Bíróság megállapításai

A Bíróság a 10. cikk vonatkozásában minősítette érdemi elbírálásra alkalmasnak a kérelmet. E körben kifejtette, hogy abban az esetben, ha az állami bíróságok a Bíróság esetjogát figyelembevéve mérlegelik a véleménynyilvánítás jogát garantáló 10. és a magánélet védelmét biztosító 8. cikk viszonyát, a Bíróság csak kirívó esetben bírálja felül a támadott ítéleteket.

A Bíróság gyakorlata szerint a véleménynyilvánítás jogának korlátozása a 8. cikkre hivatkozva eleve csak kellő súlyú sérelem esetén jöhet szóba (vö. pl. A. v. Norway), a közszereplőknek pedig fokozott tűrési kötelezettsége van (vö. pl. Ayhan Erdoğan v. Turkey).

Az Axel Springer-ügyben lefektetett szempontok szerint relevánsnak tekinti továbbá, hogy

• a cikkben közöltek mennyiben járultak hozzá a közérdekű vitához;
• mennyire ismert a cikk alanya, és mi a cikk tárgya;
• a cikk alanya a cikk közlését megelőzően milyen tevékenységet folytatott;
• az információt milyen módon szerezte az újságíró, és az mennyire hiteles;
• mi a cikk tartalma, formátuma és milyen következményekkel járt a publikálás;
• a kiszabott szankció mennyire volt súlyos.

A Bíróság megítélése szerint az ügyben a román bíróságok helyesen állapították meg, hogy az érintett cikk kellően súlyos beavatkozás a magánéletbe ahhoz, hogy annak védelme indokolja a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jog arányos korlátozását. A két jog közötti mérlegelés során a Bíróság értékelése szerint a román bíróságok megfelelően tekintettel voltak a fent részletezett szempontrendszerre. A Bíróság értékelése szerint az 5.000 euró összegű kártérítés megfizetése a kérelmezőnek nem okozott aránytalan nehézséget, erre a Bíróság előtt maga a kérelmező sem hivatkozott.

Mindezekre tekintettel a Bíróság, figyelembe véve a fenti szempontok konkrét ügyekben való megítélése körében a tagállamoknak garantált mérlegelési jogot is, 5-2-es szavazataránnyal mellőzte az egyezménysértés megállapítását.

A máltai és bosnyák bírók különvéleményükben úgy foglaltak állást, hogy a cikk, bár hangneme túlzó volt, alapvetően a jelölt közhivatal viselésére való alkalmasságáról szólt, ebben a körben pedig, a Kość v. Poland-ügyre is figyelemmel a véleménynyilvánítás bármilyen korlátozása csak nagyon szűk körben érvényesülhet. Minderre tekintettel álláspontjuk szerint az ügyben a 10. cikk sérelme megállapításának lett volna helye.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!