Høiness v. Norway
no. 43624/14
2019. március 19.

Az Egyezményben részes államoknak a jó hírnév védelmét és a szólásszabadságot is biztosítania kell. A sértő (online) kommentek tekintetében széles mérlegelési jog illeti meg az államot arra vonatkozóan, hogy a két érdeket hogyan egyensúlyozza ki, és hol húzza meg a weboldalon közzétett kommentekért való felelősség határait.

 

Az ügy előzményei

Az ügy későbbi kérelmezője, Mona Høiness Norvégiában közismert ügyvéd és médiaszemélyiség. 2011-ben egy idős özvegyasszonytól jelentős vagyont örökölt. Az asszony családja megtámadta a végrendeletet, de a pert 2014-ben másodfokon is elbukták. Az ügyet végig jelentős médiafigyelem övezte. Rendre beszámoltak az ügyről a norvég milliárdos Trygve Hegnar ellenőrzése alatt működő Kapital, Finansavisen és Hegnar Online nevű médiumok is.

A Hegnar Online portál aloldalaként működött Norvégia egyik legnagyobb fórumának számító Hegnar Online Forum, amelyen kizárólag a felhasználók által generált tartalom jelent meg. A fórum anonim kommentelésre is lehetőséget biztosított. Anonim hozzászólásként jelentek meg az oldal Høiness-t tárgyaló fórumain a későbbi ügy tárgyát képező kommentek. 2010 november 8-án: „Szexi a csaj! ismerek valakit, aki ismer valakit, akinek megvolt. A szerencsés disznó!” és „Csak bekötött szemmel b**nék vele, ez a nő borzasztó ocsmány! Úgy néz ki mint egy k**va!”, valamint egy másik alfórumon november 30-án, szintén a kérelmezőre vonatkoztatva, hogy „még mindig azzal a jegesmedvével b**ik?”.

A kérelmező a Hegnar Online fórum kifogást is tett az államtól függetlenül működő norvég média önszabályozó panasztestületénél a kommentek miatt, ami sajtóetikai vétségnek minősítette, hogy az etika kódexet sértő hozzászólásokat azonnal nem törölték.

A kérelmező ezt követően becsületsértés miatt a bíróságon beperelte a Hegnar Online-t. A kereset szerint a kommentek szexuális zaklatásnak minősülnek, a nőket lealacsonyító, diszkriminatív megszólalásokra pedig nem terjed ki a véleménynyilvánítás szabadsága. A fórum üzemeltetői arra hivatkoztak, hogy minden hozzászólás mellett elérhető egy bejelentőgomb, amellyel a nem megfelelő tartalmakat jelezni lehet. Elmondásuk szerint havi 1800 – 2000 kommentet törölnek ilyen bejelentések alapján, továbbá saját moderátorokkal is folyamatosan szűrik a nem kívánatos tartalmakat. Azt is elmondták, hogy a november 8-i kommenteket a kérelmező ügyvédjeinek november 17-én kelt felszólítását követően 8 percen belül eltávolították, a november 30-i hozzászólást pedig az ügyvédek jelzése előtt saját moderátoruk törölte. A fórum üzemeltetői továbbá azzal is védekeztek, hogy a kommenteknek semmi közük nem volt a Hegnar médiaportál szerkesztői felelősség alá tartozó újságírói tevékenységéhez, azt nem a cég vagy újságírói írták, és nem is ők tették közzé. Vitatták továbbá a kommentek becsületsértő jellegét, és hivatkoztak arra, hogy azokat a fórum szabályainak megsértése miatt rövid időn belül törölték.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Döntése szerint, bár a kommentek egyértelműen ízléstelenek és vulgárisak, azok a kérelmező jó hírnevének vagy becsületének megsértésére nem alkalmasak, azok sokkal inkább a kommentelőket minősítették. A bíróság a pervesztességre tekintettel kötelezte a kérelmezőt 24.000 eurónak megfelelő perköltség megfizetésére.

A fellebbezés nyomán eljáró másodfokú bíróság érdemben azt vizsgálta, hogy a Hegnar Online felelős-e a kommentekért. Kiemelte, hogy az internetes fórumok bejegyzései és a cikkekhez írt hozzászólások esetében egyaránt csak a közzétételt követően van mód a tartalom szűrésére. Az utólagos szűrés eszközeit, a bejelentőgombot és a konkrét hozzászólások ügyében a moderátorok gyors reakcióját is figyelembe véve a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a kommentekért a fórum üzemeltetőjét nem terhelte felelősség, ezért érdemben jóváhagyta az elsőfok döntését és további 20.000 eurónak megfelelő perköltségben marasztalta a kérelmezőt.

Mona Høiness ezt követően fordult panasszal a Bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy a norvég bíróság nem nyújtott számára megfelelő védelmet az Egyezmény 8. cikkében garantált magánélet tiszteletben tartásához való jogának megsértése ellen.

A Bíróság döntése

A Bíróság a Bédat-ügyet felhívva megerősítette, hogy a jó hírnév védelméhez való jog a magánélet tiszteletben tartását előíró 8. cikk védelmi körébe tartozik. Arra is emlékeztetett, hogy bár a magánélet tiszteletben tartása elsősorban az állam be nem avatkozását követeli meg, bizonyos esetekben az államot tevőleges kötelezettség is terheli e jogok garantálása körében. A Bíróságnak a 8. cikk és a véleménynyilvánítás szabadságát garantáló 10. cikk viszonyára is reflektálnia kellett: a jó hírnév védelme ugyanis tipikusan a szólásszabadság korlátozásával valósítható meg.

A meghatározó jelentőségű Delfi AS-ügyben lefektetett szempontok szerint a Bíróság ugyanakkor a felelősség körében értékelte az egyes kommentek íróinak felelősségét, a kommentek kontextusát, és a fórum üzemeltetőjének a becsületsértő kommentelés ellen tett intézkedéseit.

Igazat adott a Bíróság a kérelmezőnek abban, hogy a kommentek anonim íróinak felelősségre vonása gyakorlatilag lehetetlen lenne. Ugyanakkor a hozzászólások kontextusának vizsgálata során arra jutott, hogy a kommentfórum nem a híreket bemutató felülettel egységben jelent meg, így a kommentek nem tekinthetők a szerkesztői felelősség alá tartozó, híreket közlő cikkek folytatásának. A Hegnar Online által a sértő hozzászólások ellen tett intézkedések vonatkozásában a Bíróság felidézte, hogy az oldalon közzétett tartalmat moderátorok felügyelték, akik a konkrét ügyben vizsgált három hozzászólásból egyet maguktól, a bejelentés előtt töröltek. Ezen felül a felhasználók a bejelentőgomb és e-mail útján is sikeresen hívhatták fel a figyelmet a jogsértő tartalomra.

A Bíróság az eset körülményeit áttekintve arra jutott, hogy a norvég bíróságok értékelték az ügyben releváns tényeket és szempontokat, ezt követően pedig a tagállamok bíróságainak garantált mérlegelési jog (margin of appreciation) keretein belül mozogva vetették össze a magánélet védelméhez való jogot a szólásszabadság biztosításának követelményével. Minderre tekintettel egyhangú döntésével mellőzte az egyezménysértés megállapítását.

A kérelmező kifogásolta a magas perköltséget is. A Bíróság nem vitatta, az alperes ügyvédjének 400 euró körüli díja jelentős, ugyanakkor kiemelte, hogy az elsőfok az alperes 30.000 eurós követelését 20.000-re szállította le, a másodfok pedig az alperes 24.000 eurós költségigénye helyett 20.000 eurót ítélt meg. A norvég bíróság a felek vagyoni és egyéb helyzetére is tekintettel a teljes indokolt költségtérítés elvét alkalmazták. Bár a Bíróság az Avisa Nordland AS-ügyre hivatkozva hangsúlyozta, hogy adott esetben az igazságszolgáltatás költségeit is vizsgálhatja, a jelen ügyben nem látta indokoltnak a norvég bíróságok döntésének felülbírálatát.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: Mona Høiness, a kérelmező. Forrás: bit.ly/2HuxZil