Antunes Emídio v. Portugal and Soares Gomes da Cruz v. Portugal
nos. 75637/13, 8114/14
2019. szeptember 24.

A két portugál kérelmezőt politikai kontextusban tett provokatív kijelentéseiért jelentős összegű pénzbüntetéssel sújtották, emellett sérelemdíjat is kellett fizetniük az érintett politikusoknak. A Bíróság a közéleti vita és a sajtószabadság fontosságára tekintettel egyezménysértőnek ítélte a kérelmezők megbüntetését.

Az ügy előzményei

Az ügy két szálon indult. Az első kérelmező 2011-ben újságíróként “Csak a tyúkok maradtak meg” címmel cikket közölt az O Mirante hetilapban, amelyben a portugál politikai elitet kritizálta. Rui Barreiro inkumbens portugál agrárminiszterről a cikkben úgy nyilatkozott, hogy ő “a legidiótább politikus, akit ismerek.” A miniszter az írás miatt pert indított. A portugál bíróság megállapította, hogy a kérelmező állításai értékítéletnek minősülnek, amelyek nem a miniszter közmegbízatásával álltak kapcsolatban, és túllépték az “objektív kritika” határait. Erre tekintettel a bíróság becsületsértés minősített esetében bűnösnek találta és 2.500 euró pénzbüntetés, valamint további 2.500 euró sérelemdíj megfizetésére kötelezte a kérelmezőt.

Az ügy másik kérelmezője egy portugál egy munkahelyi egészségvédelemre szakosodott klinika orvosa és vezetője. A klinikának otthont adó Lourinhã városának közgyűlése munkahelyi egészségvédelmi szolgálat létrehozását határozta el. A ennek kiépítésével kapcsolatos tárgyalásokra az önkormányzat a szektor szereplői közül többet is meghívott, a kérelmező egészségügyi központját azonban nem. Ezt követően a kérelmező nyílt levelet tett közzé a helyi újságban, amelyben a város polgármesterét kritizálta, utalva többek között a városvezető “jellemének és őszinteségének hiányára, valamint gyáva természetére”. A képviselő-testület a levél szerint “olyan, mint egy vadászterület, ahol csak az vadászhat, akinek a polgármester azt megengedi.” A kérelmező hasonló tartalommal szórólapot is készített.

A képviselőtestület és a polgármester egyaránt panasszal élt a kérelmező ellen, akit a bíróság kétrendbeli rágalmazás, valamint “jogi személy megsértése” vádjában bűnösnek talált és 27.000 euró pénzbüntetés, valamint 6.000 euró kártérítés megfizetésére kötelezett. Döntésében úgy foglalt állást, hogy a polgármester hazugnak, illetve gyávának titulálása tényre utaló kijelentés volt, amelyek valóságalapját a kérelmező nem bizonyította. A kérelmező fellebbezése nyomán eljáró másodfokú bíróság a strasbourgi Bíróság sztenderdjeire hivatkozva megvizsgálta, és úgy értékelte, hogy a hazug, illetve gyáva jelzők használata nem politikai vita kontextusában került sor. A másodfokú bíróság, egyetértve az elsőfokú ítélettel, szintén az állítások ténybeli alapját vizsgálta, és megállapította azok megalapozatlanságát. Az elsőfokú döntés érdemi helyben hagyása mellett a fellebbviteli fórum az összegeket 18.000 és 4.500 euróra mérsékelte.

Mindkét kérelmező az Egyezmény 10. cikkében garantált véleménynyilvánítás szabadságának megsértésére hivatkozott. Az ügyek hasonlóságára tekintettel a Bíróság a két kérelmet egyesítette.

A Bíróság döntése

Az első kérelmező ügye

Az első kérelmező kapcsán a Bíróság megállapította, hogy az elítélés törvényes alapját a portugál büntető törvénykönyv biztosította, az intézkedés legitim célja pedig mások jó hírnevének, illetve jogainak védelme volt. Annak eldöntése volt tehát az ügy tárgya, hogy a véleménynyilvánítás korlátozása szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban. E körben egyetértett a strasbourgi fórum a portugál bíróság értékelésével abban, hogy a kijelentések értékítéletnek (és nem tényállításnak) minősülnek, erre tekintettel azok bizonyítása nem lehetséges. Ugyanakkor kiemelte, hogy azok politikai kontextusban jelentek meg, az ilyen típusú dialógus keretében tett kijelentések pedig a nyílt politikai vitához fűződő általános közérdekre tekintettel fokozott bírói jogvédelmet érdemelnek. A Bíróság e körben felidézte, hogy az újságírói szabadság részét képezi a bizonyos mértékig túlzó, provokatív megjegyzések használatának szabadsága is. E körben utalt az Oberschlick(№2)-ügyre, amelyben szintén az “idióta” jelző használatát ítélte megengedhetőnek a Bíróság. A szükségességi teszt részét képező arányosság vizsgálata körében a Bíróság figyelembe vette azt is, hogy a kérelmezőt nem csupán büntetőjogi szankcióval sújtották, hanem jóvátétel megfizetésére is kötelezték. Minderre tekintettel a kérelmező szabad véleménynyilvánításhoz való jogába – sajtószabadság kiemelt fontosságára is figyelemmel – aránytalan beavatkozást jelentett a portugál bíróság elmarasztaló döntése, ami a háromtagú strasbourgi tanács egyhangú álláspontja szerint megsértette a 10. cikket.

A második kérelmező ügye

A kérelmezőt három rendbeli cselekményért bűnösnek kimondó határozatot vizsgálva a Bíróság a “jogi személy megsértése” miatti elítélés kapcsán rámutatott, hogy a portugál bírói gyakorlat a jogi személyre vonatkozó büntetőjogi alakzatot csak rágalmazás, azaz valótlan tényállítás esetén állapítja meg. A kérelmező kijelentése értékítéletet tartalmazott, erre tekintettel ennek az elítélésnek a jogalapja nem tekinthető jogszabályban meghatározottnak, ami automatikusan az Egyezménysértés megállapításához vezet.

A Bíróság ennek ellenére mindhárom elítélést további vizsgálat tárgyává tette. Ennek során rámutatott, hogy a kérelmező nyílt levele és szórólapja a polgármester és a közgyűlés munkahelyi egészségvédelemmel kapcsolatos politikai tevékenységére vonatkozó vita kontextusában született. A téma tehát közérdeklődésre tarthatott számot, a nyilatkozatok pedig közügyre vonatkozó közéleti vita részét képezték. A Bíróság nem értett egyet a portugál fórumok mérlegelésével, amely a polgármester jó hírnevének védelmét a kérelmező véleménynyilvánításhoz való joga elé helyezte. A strasbourgi plénum rámutatott, hogy a kérelmező kijelentéseiben értékítéletet fogalmazott meg, nem tényekre utalt. Ez az értékítélet pedig a polgármester és a képviselőtestület közmegbízatásával kapcsolatban kifejtett kritikának minősül. A kérelmező kijelentései ráadásul nem nélkülözték mindennemű ténybeli alapot: a polgármester ugyanis arra hivatkozott, hogy a kérelmezőt azért nem hívták meg az egyeztetésére, mert a klinika nem rendelkezett hivatalos akkreditációval. Ennek ellentmond ugyanakkor, hogy két akkreditáció nélküli cég meghívást kapott a tárgyalásokra. A Bíróság figyelemmel volt a pénzbüntetésként és jóvátételként meghatározott összegek nagyságára is.

Mindezek figyelembe vételével a Bíróság úgy értékelte, hogy a nemzeti bíróság átlépte az Egyezmény által a részes államoknak biztosított mérlegelési jog (margin of appreciation) kereteit, és nem megfelelően súlyozták a közéleti vita korlátozása és a személyiségi jogok védelme kapcsán felmerülő releváns szempontokat. Erre tekintettel a második kérelmezőt is egyhangú döntéssel marasztalta el a Bíróság a 10. cikk megsértéséért.

Az első kérelmezőnek vagyoni kárként a rá kiszabott összegnél valamivel magasabb, 5.285 euró, míg a második kérelmezőnek a büntetés és jóvátétel összegével megegyező, 22.500 euró vagyoni jellegű kártérítést ítélt meg a Bíróság.
Az elszenvedett nem-vagyoni kárt a háromfős tanács értékelése szerint az egyezménysértés tényének megállapítása önmagában is megfelelően ellentételezte, így e körben további összeget nem ítélt meg a kérelmezőknek.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: Rui Barreiro volt agrárminiszter. Forrás: http://bit.ly/2mC5J4f

 

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!