Bezárás
Strasbourgi döntés

A szakmai vélemény is védett, akár a munkáltató érdekével szemben is

Herbai v. Hungary
no. 11608/15
2019. november 5.

A Kúria és az Alkotmánybíróság többségi álláspontjával szemben a Bíróság kimondta, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem csak a szigorú értelemben vett közéleti kérdésekre vonatkozik. Az ügyben egy banki alkalmazott a munkakörével összefüggő témában blogot indított, amelyre tekintettel a bank – bizalomvesztésre és a munkáltató jogos érdekére hivatkozással – felmondott neki. A magyar bíróságok elmulasztották az alkalmazott és a bank érdekeinek pontos mérlegelését, ami egyezménysértéshez vezetett.

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az ügy előzményei

A kérelmező 2006-óta egy bank magyarországi alkalmazottja volt. Feladatai közé tartozott többek között az alkalmazottak bérszámfejtése és a cég humánerőforrás-menedzsmentje is. A bank etikai kódexe értelmében a kérelmező sem formálisan, sem informálisan nem tehetett közzé a munkáltatóval kapcsolatos információt.

2011-ben egy társával blogot indított, amely HR-témában közölt cikkeket és híreket. A weboldalon a kérelmező mint egy meg nem nevezett banknál dolgozó HR-szakértő jelent meg, fotója is elérhető volt. 2011 januárjában a blog Új év, új stratégia. – Biztosan új? Biztos, hogy stratégia? címmel a kérelmező társa, míg ÉDES 16%? címmel a kérelmező által írt cikket közölt (ma mindkét írás alkotói név alatt érhető el).

2011 február 11-én a bank felmondott a kérelmezőnek a titoktartási kötelezettség megsértése miatt. A munkáltató álláspontja szerint a kérelmező magatartása sértette a gazdasági érdekét, továbbá munkaköréből kifolyólag a kérelmező olyan információkhoz jutott hozzá, amelyek nyilvánosságra hozatala a bank érdekével ellentétes lenne.

A kérelmező a felmondást megtámadta a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon, amely azonban elutasította a keresetet. A bíróság álláspontja szerint a felperes megsértette a munkáltató és a munkavállaló közötti kölcsönös bizalom elvét. Az indokolás kiemelte, hogy a kérelmező által üzemeltetett blog esetében nem volt nyomatékos szempont, hogy a megjelent cikkeket konkrétan ő írta-e. A bíróság azt is megállapította, hogy a magatartás a munkáltató gazdasági érdekét veszélyeztette, ami a Munka Törvénykönyve (mai hatályos szövege szerinti) 8. § (3) szakaszára tekintettel a ténylegesen bekövetkezett kárra tekintet nélkül jogsértő. A blogon közölt tartalmakkal a bíróság szerint a kérelmező a munkaviszonyával kapcsolatos információkat hozott nyilvánosságra, hiszen a cikkek alapjául szolgáló tapasztalatát a bankkal fennálló munkaviszonyban szerezte.

A kérelmező fellebbezése nyomán eljáró másodfokú bíróság egyetértett az elsőfok indokolásával abban, hogy az egyes cikkek szerzőjének kiléte nem releváns, mert a kérelmező a blogon szakértőként való megjelenésével azonosulását fejezte ki a blogon közölt tartalmakkal. Ugyanakkor kiemelte, hogy a blog általánosságban foglalkozott HR-kérdésekkel, a cikkek nem voltak az alkalmazó bankhoz köthetők. A blog ismeretterjesztő jellege a másodfok szerint nem jelenti azt, hogy a kérelmező a bankkal fennált munkaviszonya útján szerzett információkat kívánt megosztani. Összességében a munkáltatói érdek veszélyeztetését sem látta megvalósulni, így helyt adott a kérelmező keresetének.

A rendesbírósági szakban végül a Kúria mondta ki az utolsó szót. Az elsőfokú bíróság álláspontját osztva elutasította a kérelmező keresetét. Indokolásában rámutatott, hogy a blog témája és a kérelmező munkaköre közötti átfedés arra enged következtetni, hogy a munkavállaló a munkakörével kapcsolatos információkat kíván megosztani a blogon.

A kérelmező alkotmányjogi panasszal élt a döntés ellen, arra hivatkozva, hogy a szakmai blog és az ott közölt cikkek a véleménynyilvánítás és a szabad tájékozódás alapjogának védelmi körébe tartoznak. Ennek ellenére a munkaügyi perben a bíróságok nem vették figyelembe az alkotmányos követelményeket. A kérelmező hivatkozott az Egyezmény véleménynyilvánítás szabadságát garantáló 10. cikkével kapcsolatos követelményekre is. Az Alkotmánybíróság 14/2017. (VI. 30.) számú határozatával “a felhívott alapjog és a munkaügyi jogvitában alkalmazott zsinórmérce érdemi összefüggésének hiánya miatt” (Salamon László és Stumpf István alkotmánybírók különvéleménye mellett) elutasította a panaszt.

A kérelmező ezt követően az Egyezmény 10. cikkének megsértésére hivatkozással a Bírósághoz fordult.

Az Alkotmánybíróság határozatot hirdet. Fotó: MTI, 2016

A Bíróság döntése

A kérelmező érvelése szerint a blogon tárgyalt, a személyi jövedelemadó reformjával kapcsolatos kérdések szakmai és közérdeklődést kiváltó témáknak minősülnek. A cikkek pedig általánosságban, nem a munkáltatóhoz köthető módon tárgyalták a reformot. A hazai bíróságok ugyanakkor a véleménynyilvánítás alapjogán kívül esőnek értékelték az ügyet, így a megfelelő alapjogi mérlegelést el sem végezték.

A kormány álláspontja szerint a cikkek nem kapcsolódnak közéleti vitához, így a véleménynyilvánítás alapjoga az ügyben nem vizsgálandó. Az érvelés szerint az Alkotmánybíróság az Egyezmény és a Bíróság gyakorlatának figyelembevételével hozta meg döntését.

A Bíróság a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos általános szempontok tekintetében egy 2017-es nagykamarai ügyre utalt vissza. Azt is több ügyben kimondta már a Bíróság, hogy a 10. cikk hatálya alól nem zárható ki a munkaviszony, a Heinisch-ügyre tekintettel pedig az államnak a magánfelek közötti munkaviszony kapcsán is biztosítania kell a véleménynyilvánítás szabadságához kapcsolódó bizonyos jogokat. A Bíróság Nagykamarája elismerte a munkaviszonyban érvényesülő kölcsönos bizalmi elv fontosságát, kimondva ugyanakkor, hogy ez sem jelenti a feltétel nélküli, teljes lojalitás elvárását.

A Bíróság a jelen ügyben a fentiekre is figyelemmel azt vizsgálta, hogy a bíróságok megfelelő egyensúlyt teremtettek-e a kérelmező véleménynyilvánításhoz való jogának biztosítása és a munkáltató gazdasági érdekének védelméhez való joga között.

A munkajogi kontextusban, amely nem érinti a munkáltató jogsértésének feltárását (whistleblowing), a Bíróság az alábbi négy szempontot tartja vizsgálandónak:

1. A közlés jellege

A Bíróság felidézte, hogy az Alkotmánybíróság érvelése szerint a munkaviszony keretében megszerzett információk közlése csak közéleti vita keretében élvez alapjogi védelmet, a blog azonban nem a társadalom, csupán egy szűkebb szakmai közösség érdeklődésére tarthatott számot, így az nem tekinthető a közéleti vitához való hozzájárulásnak. A Bíróság ezzel szemben egy 1989-ben hozott döntésére hivatkozva rámutatott, hogy gyakorlata szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátozható bizonyos formátumú, témájú információkra, illetve a közlés bizonyos módjaira. Erre tekintettel a Bíróság nem értett egyet azzal, hogy a szakmai jellegű közlések e jellegükből kifolyólag kívül esnének a 10. cikk védelmi körén.

2. A szerző belső indíttatása

A szubjektív motívummal kapcsolatban a Bíróság megerősítette korábbi álláspontját, hogy a személyes ellenérzésből, sértettségből, vagy anyagi érdekből tett közlések nem méltóak kiemelten magas szintű védelemre. Ugyanakkor a jelen ügyben ugyanakkor rámutatott, hogy a hazai bíróságok sem jutottak az ügyben arra a következtetésre, hogy a kérelmezőt kizárólag ilyen magánérdek vagy sértettség vezette volna. Erre is tekintettel a Bíróság nem látott okot arra, hogy kétségbe vonja a kérelmező állítását, mely szerint a publikált szakmai cikkek ismeretterjesztő céllal születtek.

3. A közlésekkel okozott kár

A kérelmező kommunikációja által a banknak okozott kárt szintén releváns szempontnak tekintette a Bíróság. E körben a strasbourgi plénum figyelembe vette, hogy a szolgáltatásnyújtás és a gazdasági cél hatékony megvalósításának szükséges előfeltétele bizonyos fokú munkáltatói kontroll a munkavállalók felett. Különösen igaz ez abban az esetben, ha a munkavállalói kommunikáció témája a munkaköréhez kapcsolódik. A Bíróság azt is vitán felül állónak tekintette, hogy a kérelmező releváns szakmai tudása előfeltétele volt annak, hogy a vitatott tartalom egyáltalán megszülessen. A Bíróság a Kúria igenlő álláspontját tekintette irányadónak abban a ténykérdésben, hogy a kijelentések szorosan kapcsolódtak a munkavállaló munkaköréhez.

A Kúria az érdeksérelem értékelése körében azt vizsgálta, hogy az érintett közlések, illetve üzleti titkok esetleges kiszivárogtatása milyen potenciális kárt okozhattak a munkáltató jogos gazdasági érdekében. Erre tekintettel a Bíróság értékelésében a Kúria a blogon szakértőként való feltűnéssel és az egyik cikkben szerzőként való közreműködéssel már a munkáltatója érdeke ellen cselekedett.

A Bíróság ezzel kapcsolatban elfogadta, hogy a magyar munkajog mérlegelési jogot biztosít a munkáltatónak arra vonatkozóan, hogy mit tekint a munkaviszonyt romboló magatartásnak. A Bíróság ugyanakkor rámutatott, hogy az ügyben sem a munkáltató, sem a Kúria nem tett kísérletet annak igazolására, hogy a kérelmező magatartása milyen konkrét módon hátráltatta a munkáltató jogos gazdasági érdekét.

4. A joghátrány súlya

A Bíróság e körben sommásan kijelentette, hogy a kérelmező állásának elveszítését súlyos joghátránynak tekinti.

Összességében a Bíróság hangsúlyozta, hogy a kérelmező és a munkáltató szembenálló érdekeinek kiegyensúlyozása a hazai bíróságok feladata. Ugyanakkor a konkrét ügyben a Bíróság úgy találta, hogy a hazai fórumok nem igazolták megfelelően, hogy a kérelmező keresetének elutasítása a fenti szempontok megfelelő mérlegelésén alapult. Erre tekintettel az állam nem tett eleget a magánfelek közötti viszonyokban a 10. cikk alapján őt terhelő jogvédelmi kötelezettségnek, amivel a héttagú Kamara egyhangú értékelése szerint megsértette az Egyezményt.

A Bíróság vagyoni kárként (az okozatosság hiányában) nem találta alaposnak a kérelmező elmaradt jövedelmével kapcsolatos vagyoni kárigényt, ugyanakkor nem vagyoni kártérítésként megítélte számára a kérelmezett 10.000 euró összeget, valamint költségei tekintetében további 4.800 eurót.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapképünk illusztráció. Forrás: http://bit.ly/2XmeFZQ

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!