Bezárás
Strasbourgi döntés

A kormánypárti politikai újságíróknak is tűrniük kell a kritikát

Gelevski v. North Macedonia
no. 28032/12
2020. október 8.

A Gruevszki-kormány intézkedése ellen tüntető építészhallgatók 2009-es szkopjei demonstrációját erőszakos ellentüntetők zavarták meg. A nagy port kavart esemény kapcsán az ügy kérelmezője kritikus véleménycikket írt, amelyben kormánypárti újságírók tevékenységét a rezsim fasiszta jellegének tüneteként értékelte. A kritika szerint egyes publicisták a szakmai-etikai szabályokat semmibe véve a kormány szócsöveiként és erőszakos agitátorként működnek. Az egyik kritizált újságíró feljelentése nyomán a kérelmezőt el is ítélték rágalmazásért. A Bíróság szerint a közéleti vita részét képező cikkben megfogalmazott kritikát az érintett újságírónak tűrnie kellett volna, a büntetőjogi fellépés a szólásszabadság egyezménysértő korlátozását jelentette.

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az ügy előzményei

2009-ben építészhallgatók demonstrációt szerveztek Szkopje főterén. A Gruevszki-kormány által a térre tervezett templom építése ellen tiltakozó diákok bejelentett rendezvényét egy, a kormánnyal egyetértő csoport erőszakkal megzavarta. Az ügy kérelmezője két nappal az események után “Megafonok a Führer utcájából” címmel véleménycikket publikált az észak-macedóniai Utrinski Vesnik napilapban. A cikkben a kérelmező több, Gruevszkivel szimpatizáló politikai újságíróról többek között azt írta, hogy céljuk egyértelműen az ország totalitárius, elmaradott faluvá züllesztése. A cikk szerint a legközelebbi tüntetésen, amikor a kormánypárt verőemberei buszokkal Szkopjébe érkeznek, Szkopje lakosai jobban fel lesznek készülve a fogadtatásukra, és az “erőszak medvéje az uszítók ajtói előtt táncol majd”. Uszítóként a kérelmező három újságírót jelölt meg. A cikkben a kérelmező kifejtette még, hogy az általa kritizált publicisták az újságírást a maffiával összefonódó kormány mosdatását célzó politikai üzenetgyárrá alakították. Munkájuk a kérelmező szerint a Macedón Köztársaság alkotmányát is sérti, ezek az újságírók pedig bizonyítékai a Gruevszki-rendszer fasiszta jellegének.

A cikkben kritizált egyik újságíró rágalmazás és becsületsértés miatt feljelentést tett a kérelmező ellen. Első fokon a kérelmezőt mindkét bűncselekményben bűnösnek találta a szkopjei bíróság. Büntetésként 600 euró harminc nap elzárásra változtatható pénzbüntetést szabott ki valamint az eljárás és a sértett újságíró költségeinek megfizetésére kötelezte. Az ítélet szerint a kérelmező tudva valótlan tényeket állított és alaptalan állításokat fogalmazott meg a sértettel szemben, amivel őt a nyilvánosság előtt őszintétlennek és inkompetensnek állította be.

A kérelmező az ítélet elleni fellebbezésében is előadta, hogy a cikkben a kormánypárti publicisták politikai véleményét és viselkedésüket kritizálta, ami nem minősül jóhírnevük és becsületük elleni támadásnak. A büntethetőséget objektív szempontok szerint kell megállapítani, így az, hogy az érintettek szubjektíve sértőnek tartották a kommentjeit, az ügyben a kérelmező védekezése szerint nem lehetett releváns. Álláspontja szerint kritikájában saját véleményét fogalmazta meg, amely értékítéletnek és nem tényállításnak tekinthető, így rágalmazást eleve nem valósíthat meg.

A másodfokú bíróság részben alaposnak találta a fellebbezést, és kimondta, hogy ugyanazért a cikkért rágalmazás és becsületsértés miatt egyszerre nem lehet bűnösnek találni a kérelmezőt. A rágalmazásért való elítélést azonban fenntartotta a másodfok. Erre tekintettel a pénzbüntetést 320 euróban határozta meg, amit nemfizetés esetén tizenhat nap elzárásra lehet átváltoztatni. A kérelmező védekezését, amely szerint a cikk nem tényállítást, hanem véleményt fogalmazott meg, a másodfokú bíróság nem fogadta el. Az ítélet kifejtette, hogy az értékítélet nem kapcsolódhat konkrét eseményhez, ilyennek csak az absztrakt módon megfogalmazott kijelentések minősülnek. A kérelmező az ítélet szerint konkrét eseményekről írt, kijelentései bizonyíthatóak, és így tényállításnak minősülnek.

A kérelmező cikkében megjelenő karikatúrán Gruevszki átrajzolja a várost. Forrás: bit.ly/2H315Gk

A kérelmező alkotmányjogi panaszát az alkotmánybíróság arra hivatkozva utasította el, hogy a kérelmező véleménynyilvánítási szabadságának korlátozása a sértett publicista jóhírnevének, méltóságának védelme miatt szükséges volt. Bár az alkotmánybíróság maga is úgy fogalmazott, hogy a cikkben a kérelmező saját személyes véleményét fogalmazta meg a sértett újságírókkal szemben, a támadott ítéletet mégis szükségesnek és arányosnak ítélte.

A kérelmező ezt követően az Egyezmény véleménynyilvánítási szabadságot garantáló 10. cikkének megsértésére hivatkozva a strasbourgi Bírósághoz fordult.

A Bíróság döntése

A Bíróság a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos alapvető szempontok tekintetében a nagykamarai Bédat v. Switzerland– és a Makraduli-ügyben hozott kamarai döntésekben vázolt szempontokat tartotta irányadónak.

Az Észak-Macedón kormány és a kérelmező között a Bíróság előtt nem volt vita abban, hogy a kérelmezőre kiszabott büntetés a véleménynyilvánítási szabadságot korlátozta, és abban sem, hogy e korlátozás jogszabályon alapult. Az ilyen korlátozások lehetséges megengedett céljait az Egyezmény 10. cikkének 2. bekezdése sorolja fel, ezek közül a Bíróság szerint alappal volt hivatkozható a mások jogainak védelmére vonatkozó cél. A Bíróságnak tehát abban kellett döntenie, hogy a kérelmező jogaiba történő beavatkozás szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban (ideértve a céllal való arányosság vizsgálatát is).

A Bíróság gyakorlata szerint ilyenkor

jelentősége van annak, hogy a beszélő milyen minőségében fogalmazza meg a kijelentéseit, a bírálat alanya milyen pozícióban van, mi a közlés tárgya, milyen nyelvezetet használ a publikáció és milyen büntetést szabtak ki rá.

A fenti szempontokat vizsgálva a kamara jelentőséget tulajdonított annak, hogy a kérelmező egy napilapban rendszeresen véleménycikkeket publikált – a jogkorlátozást tehát a szabad sajtónak a demokráciák működésében játszott elengedhetetlenül fontos társadalmi szerepének fényében kell értékelni. Az alapvető jelentőségű nagykamarai Von Hannover (no.2)-ügyre mutatva a Bíróság azt is hangsúlyozta, hogy a kritizált személy ismertsége, közéleti szerepe a vele szemben megfogalmazható, védett kritika körét tágítja (azaz a közéleti szereplő tűrési kötelezettsége magasabb). A konkrét ügyben a feljelentést tevő újságíró egy tévécsatorna és egy napilap főszerkesztőjeként a közélet alakításában aktívan és önként részt vállaló, ismert személyiség volt. A kérelmező cikkének témája pedig épp ehhez a közéleti szerepvállaláshoz kapcsolódott: a kritika tárgya az újságírói szakmai-etikai szabályok be nem tartása volt.

A cikk egy aktuális politikai vitához is szorosan kapcsolódott, ami önmagában is közérdeklődésre tartott számot. E közéleti vitához tett hozzá a kérelmező, amikor annak a kritikájának adott hangot, hogy az érintett újságírók a független véleményformálás helyett a kormány politikai érdekeit szolgálják ki.

A Bíróság hangsúlyozta, hogy az oknyomozó és kritikai újságírás kereteinek biztosítása önmagában is közérdek.

A Bíróság rámutatott, hogy a szkopjei másodfokú bíróság tényálításnak értékelte a kérelmező kijelentéseit, de az ítélet azt nem fejtette ki, hogy pontosan milyen objektív tényeket állított a kérelmező. Az alkotmánybíróság ráadásul ugyanezeket a kijelentéseket értékítéletnek minősítette. A kamara azt is kiemelte, hogy a cikkben tett tényállítások túlnyomó része nem a cikket sérelmező újságírókra, hanem a diáktüntetésre vonatkozott. A rájuk vonatkozó esetleges tényállításokat pedig az ügyben a sértettek nem vitatták, azok valóságtartalmát az eljárásban nem vizsgálták. Ehelyett a hazai bíróságok a cikkeknek a sértettekre gyakorolt hatására fókuszált.

(A kamara a Brosa-ügyre mutatva egyértelművé tette azt is, hogy a kormány fasisztának nevezését értékítéletnek tekinti, amire nem folytatható le bizonyítás.)

A cikk hangvétele, szóhasználata kapcsán a Bíróság rögzítette, hogy a közéleti vitában, főleg az újságírás kontextusában helye van bizonyos fokú túlzásnak és provokációnak is. E kereteket a vitatott téma politikus jellegére és a kritizált újságírók közéleti szerepére is tekintettel a kérelmező cikkével nem lépte túl. A héttagú kamara egyhangú döntése szerint a büntetőjogi elítélés erre tekintettel aránytalan beavatkozást jelentett a kérelmező 10. cikkben garantált véleménynyilvánítási szabadságába. Erre tekintettel a Bíróság megállapította a 10. cikk megsértését. Vagyoni kárként a kérelmező indítványának megfelelően a rá kiszabott pénzbüntetésnek megfelelő 320 eurót, nem-vagyoni kárként pedig 3.180 eurót ítélt meg.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi rendszeresen megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: a kérelmező, Nikola Gelevski. Forrás: https://bit.ly/2SLjr1d

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!