Bancsók and László Magyar (no.2) v. Hungary
nnos. 52374/15 and 53364/15
2022. január 28.

A Magyarország elmarasztalását követően bevezetett kötelező kegyelmi eljárás sem orvosolja a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés egyezménysértő jellegét. A Bíróság nem döntött abban, hogy a köztársasági elnök kegyelmére épülő procedúra tartalmilag megfelelő-e: önmagában az egyezménysértő, hogy az első ilyen vizsgálat negyven év elteltével esedékes. A 2015 óta elbírálatlan alkotmányjogi panaszok pedig nem nyújtottak valós jogvédelmet a kérelmezőknek, így nem minősültek hatékony hazai jogorvoslatnak.

Az ügy előzményei

Az ügy első kérelmezőjét, Bancsók Józsefet 2015-ben a Fővárosi Ítélőtábla emberölés bűntettéért jogerősen tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre (TÉSZ) ítélte. A kérelmező a döntés ellen 60 napon belül alkotmányjogi panaszt nyújtott be, az ügyet az Alkotmánybíróság a strasbourgi ítélet meghozataláig eltelt 6 év alatt befogadta ugyan, de érdemben nem bírálta el.

A második kérelmező Magyar László. Rá 2004-ben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság TÉSZ-t szabott ki. A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla 2006-ban hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét, és a bíróságot új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban a bíróság 2008-ban ismételten TÉSZ-re ítélte Magyar Lászlót, amelyet a másodfokú bíróság – eltérő minősítés mellett – fenntartott. A Legfelsőbb Bíróság 2010. szeptember 28-án helybenhagyta az ítéletet. Az ekkori hazai jogszabályi környezetben a büntetése elvben sem volt mérsékelhető, feltételesen sem szabadulhatott soha. A kérelmező a Vinter[GC]- és Kafkaris-ügyekre hivatkozva Bírósághoz fordult, beadványában annak megállapítását kérte az EJEB-től, hogy büntetése nem mérsékelhető, következésképp ellentétes az Egyezmény 3. cikkével.

A Bíróság az első Magyar László-ügyben egyhangúlag megállapította, hogy a döntés idején (2014) hatályos magyar TÉSZ a köztársasági elnöki kegyelem intézményét figyelembevéve sem tekinthető mérsékelhető büntetésnek. Márpedig a Bíróság korábban rögzítette, hogy 25 év az a tartam, amit követően a büntetés felülvizsgálata elvárható. A magyar rendszer ezt kategorikusan kizárta, következésképpen a TÉSZ sérti az Egyezmény 3. cikkét.

A magyar kormány kérte az ügynek a Nagykamara elé terjesztését, amit a Bíróság visszautasított, így az ítélet 2014. október 13-án véglegessé vált.

Ezt követően a Kúria a konkrét ügyben kimondott nemzetközi egyezménybe ütközésre tekintettel felülvizsgálta Magyar László ítéletét. Az ügyész felülvizsgálati indítványában harminc évben kérte meghatározni a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.

Időközben azonban a magyar jogalkotó is lépett: az Országgyűlés 2014. november 18-án elfogadta az új Bv. tv. módosítását a TÉSZ-esek esetében alkalmazandó kötelező kegyelmi eljárásról.

A procedúra a következő: negyven szabadságvesztésben kitöltött év után és az elítélt beleegyezése esetén a bv. intézet és az igazságügyminiszter közreműködésével összeállítanak egy dossziét, ami tartalmazza többek között a bv. intézet által összeállított kockázatértékelési összefoglaló jelentést, értékelő véleményeket, az elítélt biztonsági kockázati besorolásával kapcsolatos iratokat. Mellékelni kell továbbá az elkövetett bűncselekményre vonatkozó adatokat, az elítélt testi és mentális egészségi állapotára vonatkozó szakorvosi és pszichológusi szakvéleményeket, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő által készített környezettanulmányt.

A dossziét egy öt bíróból álló, eseti kegyelmi tanács megvizsgálja, majd javaslatot tesz az igazságügyminiszternek, aki az állásfoglalással egyező tartalommal felterjeszti a kegyelmi kérelmet a köztársasági elnökhöz. A köztársasági elnök kegyelmi döntése diszkrecionális. Elutasítás esetén az eljárást a továbbiakban kétévente meg kell ismételni.

A bonyolult eljárás végén tehát lényegében a korábbival megegyező zárókő, a köztársasági elnök teljesen szabad döntése áll, amit meg sem kell indokolnia.

A Kúria a Bíróság elmarasztaló döntését követően kötelezően lefolytatott felülvizsgálati eljárásban azt állapította meg, hogy az ítélet óta bevezetett kötelező kegyelmi rendszer olyan új jogi helyzetet teremtett, amelynek egyezménysértő voltát a Bíróság nem mondta ki, erre tekintettel a kérelmező ítéletét nem változtatta meg.

Röviddel a döntést követően a Kúria jogegységi határozatot is publikált: “Az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátás kizárásának lehetősége az alkotmányos jogrend része, amelynek – törvényi előfeltételek megvalósulása esetén történő – bírósági alkalmazását nemzetközi szerződés nem tiltja. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (TÉSZ) kiszabásának kialakult ítélkezési gyakorlatától eltérésre a hatályos jogszabályok, az EJEB esetjoga, alkotmánybírósági döntés és a Kúria Bfv.II.1812/2014/7. számú, 2015. június 11-én kihirdetett felülvizsgálati határozata nem adnak okot.”

A kérelmező ismét a Bírósághoz fordult, arra hivatkozással, hogy a kötelező kegyelmi eljárás nem felel meg a Bíróság egyértelműen rögzített esetjogának.

A Bíróság döntése

A Bíróság a két kérelmező ügyét egyesítette. A magyar kormány arra hivatkozott, hogy a kérelmezők alkotmányjogi panaszát Magyarországon még nem bírálták el, így a kérelmezők nem merítették ki a hazai jogorvoslatokat, ami pedig kötelező előfeltétele a strasbourgi kérelemnek.

A Bíróság felidézte, hogy a Szalontay-ügyben a magyar alkotmányjogi panaszt (egyelőre és főszabályként) hatékony jogorvoslatnak fogadta el akkor, amikor az Alaptörvény az Egyezménnyel lényegileg azonosan véd valamely jogot. (Azaz ilyen esetben először az Alkotmánybírósághoz kell fordulni, s csak ezt követően nyílik meg a strasbourgi jogérvényesítés lehetősége.)

A jelen ügyben azonban a Bíróság rámutatott, hogy a 2015 óta elbírálás nélkül maradt alkotmányjogi panaszok érdemi jogvédelmet a kérelmezőknek nem nyújtottak, az AB eljárása tehát nem minősül hatékony jogorvoslatnak e konkrét ügyekben.

Kiemelést érdemel, hogy az első kérelmező esetében a jogi képviselő az alkotmányjogi panaszt 2015 júliusában nyújtotta be, majd még ugyanazon év októberében a Bírósághoz fordult. A második kérelmező esetében az alkotmányjogi panaszt 2015 október 16-án nyújtották be, a strasbourgi kérelmet négy nappal később, október 20-án. Nem kellett tehát éveket várni a strasbourgi kérelem benyújtásával: mire a Bíróság 2021 októberében az ügyet megtárgyalta, elegendő idő telt el ahhoz, hogy az alkotmányjogi panaszok hatékonyságát a Bíróság megítélje. (A jogi képviselők: Kadlót Erzsébet és Karsai Dániel)

Az ügy érdemére áttérve pedig a Bíróság rámutatott, hogy a magyar kegyelmi rendszer működésével kapcsolatban még nem áll rendelkezésre elegendő gyakorlati tapasztalat. Önmagában az a tény ugyanakkor, hogy az elítéltnek negyven évet kell várnia, amíg erre először jogosult lesz, elfogadhatatlanul hosszú idő a Bíróság által jelzett 25 évhez képest. Az, hogy az elítélt ezt megelőzően is kérhet köztársasági elnöki kegyelmet, továbbra sem orvosolja az egyezménysértő jelleget [ld. pl. a Petukhov (No. 2)-ügyet]. Ilyen kegyelemre ugyanis a gyakorlatban csak végstádiumú beteg vagy pszichésen leépült, illetve aggkorú elítélt lehet esélyes.

A Bíróság tehát korábbi gyakorlatában rögzített absztrakt szempontokat a konkrét esetre vetítve megállapította, hogy a magyar kegyelmi rendszer sem orvosolja a TÉSZ egyezménysértő jellegét.

A Bíróság a jogi képviselők által felszámított 3.000, illetve 10.600 eurót teljes egészében megítélte. A kérelmezők nem-vagyoni sérelmét pedig maga az ítélet kellőképpen orvosolja, így nekik pénzbeli jóvátételt a Bíróság nem ítélt meg.

A magyar kegyelmi rendszer feltételezhető alapjául szolgáló brit szisztémáról a szerzőtől lásd bővebben: A ténylegesen életfogytiglanra ítéltek kötelező kegyelmi eljárása. Magyar Jog 2015/9.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi rendszeresen megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: A szegedi Csillag börtön központi része. Forrás: bit.ly/2Fjlwuf

 

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!