Nem egyezménysértő, ha egy bíró elleni fegyelmi panaszban a bírót alaptalanul korruptnak nevező panaszost rágalmazásért elmarasztalják. Azért azonban nem tehető felelőssé a panaszos, hogy a panasz kiszivárgása miatt az alaptalan vádakról a szélesebb nyilvánosság is tudomást szerez.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat egyszeri adománnyal vagy
havi előfizetéssel!

Pais Pires de Lima v. Portugal
no. 70465/12

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ügy előzményei

Az ügy kérelmezője Pais Pires de Lima portugál ügyvéd. Az ügy előzménye, hogy egy polgári perben a kérelmező által képviselt felperes veszített. Ezt követően a kérelmező panaszlevelet írt a bírák fegyelmi ügyeit tárgyaló Legfelsőbb Bírói Tanácsnak, amelyben vitatta a polgári perben eljáró bíró pártatlanságát.

A Tanácsnak írt levelében az ügyvéd többek között azt írta, hogy a bíró és az alperes cég, illetve annak ügyvezetője összejátszottak az általa képviselt felperes ellen. A kérelmező ügyvéd kifogásolta, hogy a bíró nem fogadta el bizonyítéknak az ügyvezető peren kívül tett, a kérelmező szerint beismerő nyilatkozatát, illetve az ítélet ellentmondásosságára is hivatkozott. A felsorolt bizonyítékok alapján az ügyvéd álláspontja szerint alapos gyanú merült föl a bírói korrupcióra, ezért kérte a bíró ellen fegyelmi eljárás lefolytatását, továbbá annak kivizsgálását, hogy a bíró milyen forrásból szerezte a házat, amiben lakott.

A Tanács a panaszt visszautasította. Az érintett bíró ezt követően a kérelmező ellen személyiségi jogi pert indított. Első fokon a portugál bíróság 50.000 eurós kártérítést ítélt meg. A kérelmező fellebbezése nyomán a másodfok az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban a bíróság újabb bizonyítékokat szerzett be és tárgyalást is tartott, majd ismét elmarasztalta a kérelmezőt, újból 50.000 eurós kártérítést megítélve. A mindkét fél fellebbezése nyomán indult másodfokú eljárásban a bíróság a kártérítés összegét 100.000 euróra emelte. Végül a portugál legfelsőbb bíróságig jutott az ügy, ami az összeget ismét 50.000 euróban határozta meg. (Mindeközben ráadásul a kérelmező ellen a portugál ügyvédi kamara is fegyelmi eljárást indított, és megrovásban részesítette, mert a kamara szabályzata szerint a bíró elleni panaszlevél megküldése előtt a bírót erről értesítenie kellett volna.)

Az ügyvéd a legfelsőbb bíróság döntését követően a Bírósághoz fordult arra hivatkozva, hogy az őt elmarasztaló és kártérítésre kötelező ítélet aránytalan beavatkozást jelent az Egyezmény 10. cikkében garantált véleménynyilvánítási szabadságába.

A Bíróság döntése

A Bíróság megállapította, hogy az ügy alapját képező személyiségi jogi perben a portugál bíróságok egyöntetűen úgy ítélték meg, hogy az alperessel való összejátszásra és korrupcióra vonatkozó vádak kiemelkedően súlyosnak minősülnek, amik alkalmasak a bíró mint az igazságszolgáltatás képviselője becsületességének és feddhetetlenségének megkérdőjelezésére. Arra tekintettel, hogy a bíró elleni panaszban megfogalmazottak elsősorban tényállításnak minősülnek, a Bíróság igazolhatónak látta, hogy a portugál bíróság a kérelmezőt az állítás alátámasztására hívta föl. A kérelmező ennek nem tett eleget, ezért a portugál bíróság a tényállításokat megalapozatlannak minősítette. A Bíróság ezzel az eljárással kapcsolatban azt állapította meg, hogy a portugál bíróságok megfelelő eljárásban hozták meg a kérelmezőt elmarasztaló döntéseket.

A megítélt kártérítési összeg azonban a Bíróság megítélése szerint túlzó mértékű volt, különös tekintettel arra, hogy a kérelmező a kifogásolt állításokat nem nagy nyilvánosság előtt, hanem a Bírói Tanácsnak címzett panaszlevél keretében fogalmazta meg.  Vitán felül áll, hogy a levél tartalma bírói körökben beszédtéma lett, ugyanakkor a Bíróság álláspontja szerint a kérelmező nem tehető felelőssé azért, hogy az általa bizalmas körben tett állítások kiszivárogtak.

A beavatkozás mértéke erre tekintettel nem volt szükséges egy demokratikus társadalomban, ezért a Bíróság megállapította a 10. cikk sérelmét.

A kérelmező nem-vagyoni kártérítésként 50.000 eurót jelölt meg, hangsúlyozva az összeg szimbolikus jellegét. Az ügy szomorú fordulata, hogy a kérelmező az ügy lezárulta előtt, 2017-ben elhunyt. Örökösei az eljárás során úgy nyilatkoztak, hogy az ügy kapcsán megítélt összegről lemondanak. Ezt is figyelembe véve a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az egyezménysértés kimondása önmagában elegendő elégtételt jelent, és mellőzte a kártérítés megítélését. Ebből következően az ítéletből nem vonható le egyértelmű következtetés arra vonatkozólag, hogy a Bíróság az alapul fekvő személyiségi jogi perben kérelmező milyen összegű elmarasztalását tartotta volna arányosnak, így az Egyezménnyel összeegyeztethetőnek.

Címplapkép: a kérelmező, Pais Pires de Lima. Forrás: bit.ly/2CDEmvI

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!