Rook v. Germany
no. 1586/15
2019. július 25.

A kérelmező, egy nagy elektronikai viszonteladó cég vezetője ellen vesztegetés elfogadása miatt nyomozás indult. Ennek során a hatóságok rengeteg telefonbeszélgetést lehallgattak, és összesen tizennégymillió fájlt foglaltak le. A kérelmező azt kifogásolta, hogy ezekhez csak korlátozottan férhetett hozzá, így védekezését sem tudta megfelelően előkészíteni. A Bíróságnak a modern, digitális nyomozási módszereket szem előtt tartva kellett döntenie a kérdésben.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ügy előzményei

Az ügy kérelmezője Michael Rook német állampolgár, aki a releváns időszakban egy nagy elektronikai viszonteladó cég szenior menedzsere, majd vezetője volt.

2011 februárjában az augsburgi ügyész büntetőeljárást indított a kérelmező ellen vesztegetés elfogadása gyanújával, akinek novemberben előzetes letartóztatását is elrendelték. A nyomozás során a hatóságok számos telekommunikációs eszközt lehallgattak: összesen több mint negyvennégyezer telefonbeszélgetést és körülbelül harmincnégyezer egyéb adatállományt rögzítettek. A kérelmező lakásán és más helyeken is folytatott házkutatás eredményeképp a nyomozók további körülbelül tizennégymillió fájlt foglaltak le.

Az adatokat a rendőrség elemezte és szelektálta. Ennek eredményeképpen körülbelül ezeregyszáz fájlt és huszonnyolc telefonbeszélgetést minősített az ügyben relevánsnak. A dokumentumokat és a beszélgetések leiratát a hatóság kinyomtatva az ügyiratokhoz csatolta. Az előzetes letartóztatás idejétől kezdve a hatóságok a kérelmező ügyvédje rendelkezésére bocsátották a nyomozás iratait. Még ugyanebben a hónapban az ügyvéd hozzáférést kért a hangfájlokhoz is. Ezek átadását az ügyész megtagadta, jelezte ugyanakkor, hogy a rendőrségen a felvételekhez a jogi képviselő hozzáférhet.

2012 februárjában az ügyész 91 rendbeli vesztegetés elfogadása miatt vádat emelt a kérelmező ellen. Márciusban a jogi képviselő ismét kérte, hogy adják át a hangfelvételeket CD-n vagy DVD-n, de a kérelmet a bíróság elutasította. A fellebbezés nyomán eljáró másodfokú bíróság köztes megoldásként elrendelt egy valamennyi fájlt tartalmazó számítógép elhelyezését a kérelmezőt fogvatartó börtönben. Ilyen módon a védelem a kérelmezővel együtt meghallgathatta a felvételeket. Röviddel a másodfokú döntést követően a számítógépet a hatóságok rendelkezésre is bocsátották a bv-intézetben.

2012 áprilisában a védelem a tizennégymillió lefoglalt fájlról kért másolatot. Egy hónappal később át is adták neki az adatokat, ám az ezek olvasásához szükséges speciális igazságügyi adatelemző program több mint négyezer euróért lett volna beszerezhető. Ennek költségét a hatóság nem viselte, így a védelem újabb kérésére végül 2012 szeptemberében bocsátották rendelkezésre az ingyenes programmal is olvasható formátumú fájlokat.

Ugyanezév decemberében a megyei bíróság hatvanhárom rendbeli passzív vesztegetésben bűnösnek találta és öt év három hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélte a kérelmezőt, aki fellebbezett a döntés ellen. Jogorvoslati kérelmében elsősorban a védelemhez való jog sérelmére hivatkozott, tekintettel arra, hogy neki és védőjének nem volt elegendő ideje a lefoglalt fájlok és hangfelvételek feldolgozására. 2014 februárjában a német Szövetségi Bíróság három rendbeli bűncselekmény megállapítását mellőzte, de a maradék hatvan vádpontra tekintettel fenntartotta az elsőfokú ítéletet, elutasítva a kérelmező további indítványait. A Szövetségi Alkotmánybíróság 2014 júniusában befogadhatatlannak minősítette az alkotmányjogi panaszt.

A kérelmező ezt követően fordult a Bírósághoz az Egyezmény tisztességes eljárást garantáló 6. cikkének sérelmére hivatkozva.

A Német Szövetségi Alkotmánybíróság határozatot hirdet ki. Forrás: bit.ly/32ZsHCL

A Bíróság döntése

A Bíróság a 6. cikk tisztességes tárgyaláshoz való jogot rögzítő, általános első bekezdését a 3. bekezdés b) pontjával együtt vizsgálta, amely szerint “minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van – legalább – arra, hogy rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel”.

Elöljáróban a Bíróság a Brandstetter-ügyre hivatkozva felidézte, hogy a 6. cikk alapján büntetőügyben követelmény, hogy a bizonyítékokat mind a vádnak, mind a védelemnek lehetősége legyen megismerni, és azokkal kapcsolatban észrevételt tenni. A Matanović-ügy alapján továbbá a terheltnek az ügyiratok teljes egészéhez hozzáférést kell biztosítani, a vádnak pedig a terheltre nézve kedvező bizonyítékokat is a védelem rendelkezésére kell bocsátania. (E követelmény a strasbourgi esetjogban az 1992-es Edwards-ügyben már egyértelműen megjelenik. Amerikában az 1963-as Brady v. Maryland-ügyben mondta ki a Legfelsőbb Bíróság e követelményt, amit azóta Brady Rule-ként ismer az angolszász jogirodalom). A védelem számára releváns dokumentumok átadása a Natunen-ügyre figyelemmel a védekezéshez szükséges feltételek biztosításának része, ugyanakkor elvárható, hogy ezen iratok relevanciáját a terhelt indokolt kérelmében megjelölje. A Bíróság az elméleti áttekintés végén szükségesnek tartotta kiemelni, hogy a bizonyítékok rendelkezésre bocsátása nem abszolút jog: lehetnek olyan versengő érdekek, így mások alapvető jogainak védelme, amelyek az Egyezmény alapján is indokolhatnak bizonyos korlátozásokat, ezek azonban ilyen esetben is csak a lehető legszűkebb körben, a feltétlenül szükséges mértékig elfogadhatóak.

Az ügyiratokhoz való hozzáférés

A Bíróság e körben megállapította, hogy a német hatóságok az eljárás során folyamatosan lehetőséget biztosítottak a terheltnek és védőjének a papír alapú ügyiratok megismerésére, valamint megfelelően tájékoztatták a kérelmezőt a vádról és a bizonyítékokról. Az ügyiratokban bekövetkező frissítéseket is minden alkalommal megküldték a védelemnek. A Bíróság értékelése szerint a védőknek elegendő lehetősége volt, hogy a 2011 novemberében átadott ügyiratokat megismerjék és a terhelttel megtárgyalják, arra is tekintettel, hogy a tárgyalás csak 2012 júniusában kezdődött és az év decemberéig tartott. Ezen időszak alatt az ügyiratokhoz való hozzáférést gyakorlatilag korlátlannak fogadta el a Bíróság.

A papíralapú iratanyagba a hatóságok által gyűjtött hatalmas mennyiségű adat csupán kis része került bele arra tekintettel, hogy az adatok jelentős részét a rendőrség az ügy szempontjából irrelevánsnak értékelte. E fájlok a rendőrségi számítógépen maradtak. A Bíróság erre tekintettel úgy ítélte meg, hogy az ügyet az ügyész és a bíró is alapvetően az ügyhöz csatolt iratok, valamint a tárgyaláson keletkezett bizonyítékok és nem a rendőrségi szerveren tárolt adatok alapján dolgozta föl. Ezekre az adatokra a kérelmező elleni vád és a bűnösséget megállapító ítélet sem hivatkozott. Minderre tekintettel a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a védelem számára rendelkezésre álltak azok a bizonyítékok, amelyek a megfelelő védekezés kidolgozásához szükségesek voltak.

Hozzáférés a lehallgatás során szerzett adatokhoz

A Bíróság a lehallgatás során beszerzett fájlokkal kapcsolatban megállapította, hogy a hatóságok ezeket a védelem rendelkezésére bocsátották: először a rendőrség épületében tették hozzáférhetővé, majd a terheltet fogvatartó bv-intézetben elhelyezett számítógépen is. A Bíróság megjegyezte, hogy a kérelmező nem jelölte meg, milyen módon gátolta a védekezésben az adatok ilyen módon való rendelkezésre bocsátása. A német kormány ezzel szemben megindokolta az intézkedés szükségességét. A Bíróság ésszerűnek ítélte, hogy a terhelt a lehallgatással szerzett adatokat csak a hatóság képviselőjének jelenlétében ismerhette meg, így biztosítva a rögzített beszélgetések többi résztvevőjének jogait.

Az ügy komplexitására tekintettel a Bíróság nem látta elengedhetetlennek, hogy a védők minden egyes lehallgatási anyagot megismerjenek. Elegendőnek találta, hogy lehetősége volt az adatok áttekintésére annak eldöntése érdekében, hogy megy felvételek bírnak jelentőséggel az ügy szempontjából (és ezek meghallgatását kérje). A Bíróság kiemelte, hogy tisztában van a modern nyomozási módszerek hatalmas mennyiségű adat begyűjtésével és feldolgozásával járnak. Ezek eredményének a büntetőeljárásba történő becsatornázása pedig nem járhat az eljárások szükségtelen elhúzódásával.

A Bíróság érvként vette figyelembe, hogy a kérelmező ügyvédje a több mint egy év alatt összesen huszonkét alkalommal vizsgálta meg a kérdéses adatokat, ezek közül egyszer sem a börtönben rendelkezésre bocsátott számítógépen. Arra sem merült föl adat, hogy a kérelmező másik két ügyvédje érdemben részt vett volna a felvételek vizsgálatában. A Bíróság arra is tekintettel, hogy a releváns telefonbeszélgetésekről a terhelt, mint lehallgatott fél tudomással kellett, hogy bírjon, a Bíróság azt állapította meg, hogy a hatóságok biztosították a védelem számára az ügy szempontjából jelentős, bizonyítékként felhasználható adatok azonosításának lehetőségét.

A teljes digitális adatbázishoz való hozzáférés

A Bíróság a kérelem kapcsán vizsgálta, hogy a nyomozóhatóság által a nyomozás során gyűjtött valamennyi adathoz a védelem mennyiben fért hozzá. Ezek túlnyomó részét a rendőrségi szerveren tárolt, az ügy szempontjából jelentéktelennek értékelt adatok tették ki. A Bíróság ezek vonatkozásában kiemelte, hogy 2012 februárjának végétől a rendőrség épületében lehetőséget biztosítottak a védelem számára a szerveren tárolt adatok megismerésére. Ezzel a lehetőséggel ugyanakkor a védők egyszer sem éltek. A 2012 szeptemberében ingyenes programmal megnyitható formátumban rendelkezésre bocsátott CD birtokában a védelemnek szintén lehetősége lett volna a relevánsnak tekintett adatok azonosítására egészen az ítélet tárgyév decemberében történt kihirdetéséig. A Bíróság értékelése szerint önmagában az, hogy a tárgyalás már folyt, nem jelenti azt, hogy az ezeket az információkat is figyelembe vevő védekezés kidolgozására a terheltnek ne lett volna elég ideje.

Minderre tekintettel a Bíróság az eljárást összességében tisztességesnek minősítette, és az eljáró héttagú kamara egyhangú döntésével mellőzte az egyezménysértés megállapítását.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapképünk illusztráció. Forrás: http://bit.ly/2Kf7YCD