Ringier Axel Springer Slovakia, a.s. v. Slovakia (no. 4)
no. 26826/16
2021. szeptember 23.

Nagy port kavart szlovákiában, amikor egy ismert szlovák előadó egy díjátadón a marihuánának mondott köszönetet. Nem sokkal később az Axel Springer online platformján közzétett egy interjút, amelyben a művész azt nyilatkozta, hogy szerinte az alkohol helyett a marihuána kellene, hogy legális legyen. A médiatanács megbírságolta az Axel Springert a tartalom közzétételéért. A Bíróság közéleti vitához kapcsolódó interjú közlését azonban a véleménynyilvánítási szabadság védett megnyilvánulásának értékelte és elmarasztalta a szlovák kormányt.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ügy előzményei

A kérelmező a svájci székhelyű média- és kiadókonglomerátum, a Ringier Axel Springer Media AG szlovák leányvállalata. A szlovák cég 2012-ben streamingszolgáltatásként közzétett egy műsort, amely egy híres szlovák zenészről szólt. Az adás azzal foglalkozott, hogy a zenész egy korábbi díjátadón a marihuánának is megköszönte sikerét. A műsorban többek között olyan képsorok is szerepeltek, amelyek füvezés közben ábrázolták a zenészt, valamint tartalmazott egy interjút is. Ebben a riporter úgy fogalmazott, hogy “nos, a füvet jól ismerik a szlovákok, nem kell bemutatni”, mire az énekes azt felelte, hogy “hálás vagyok a mágikus zöld fűnek. Én cserélnék. Betiltanám az alkoholt és engedélyezném a marihuánát.” A riporter nevetett a válasz hallatán.

A kérelmező médiacég ellen rövidesen hatósági eljárás indult, és a drogok népszerűsítését tiltó szabályok megsértéséért meg is bírságolták. A cég a bírósághoz fellebbezett, ahol azzal érvelt, hogy a műsor készítőjeként nem azonosult a zenész mondandójával, csupán megjelenítette azokat. A bíróság a cégnek adott igazat, és eltörölte a bírságot.

Később azonban a szlovák médiatanács is eljárást indított a műsor miatt, két évvel az adás után pedig 500 eurós bírság mellett el is marasztalta az Axel Springert. Indokolásában rámutatott, hogy a törvényi szabályozás szerint a médiaszolgáltató objektív felelősséggel tartozik a műsoraiért, így a szándék, hogy azonosulni kívánt-e a műsorban elhangzottakkal, nem bírt relevanciával. Azzal pedig, hogy az újságíró nevetéssel reagált az interjúalany mondataira, közrehatott a kábítószerek káros hatásainak bagatellizálásában. A cég ezt a döntést is megtámadta, de a szlovák legfelsőbbbíróság helyben hagyta a döntést. A cég alkotmányjogi panasszal is élt, de azt a szlovák alkotmánybíróság nyilvánvalóan alaptalannak minősítette.

Az Axel Springer ezt követően az Egyezmény 10. cikkében garantált véleménynyilvánítási szabadság megsértésére hivatkozva a strasbourgi Bírósághoz fordult.

Az Axel Springer berlini campusa. Forrás: bit.ly/2Zdax3q

A Bíróság döntése

A kérelmező médiaszolgáltató a Bíróság előtt (is) azzal érvelt, hogy a műsor célja nem volt más, mint teret adni egy közéleti vitában elhangzó álláspontnak. A marihuána legalizálása álláspontjuk szerint a szlovák társadalmi közbeszéd egyik fontos témája, amelyről a parlamentben is többször szó volt. A kérelmező szerint továbbá a kábítószerek “népszerűsítését” tiltó szabály nem értelmezhető akként, hogy valamely vélemény bemutatása is tilos.

A Bíróság először rögzítette, hogy nem volt vitatott a felek között az, hogy a bírság kiszabása a kérelmező véleménynyilvánítási szabadságának korlátozását jelentette. Ez az Egyezményben felsorolt okokból és feltételekkel lehetséges. Bár ebben nem volt egyetértés, a Bíróság elfogatda a kormány álláspontját, hogy a kábítószerek népszerűsítését tiltó szabályokra tekintettel a bírság nem volt önkényes, volt a szlovák jog szerint jogalapja. A szabályozás célja pedig a közegészség és az erkölcsök védelme volt, amik az Egyezmény szerint legitim célok. Azonban még az ilyen korlátozás sem automatikusan felel meg az Egyezménynek. Utolsó lépésként azt kell vizsgálni, hogy a konkrét esetben a korlátozás “szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban”, ideértve az arányosság kérdését is.

Az ügy fontos jellemzője a Bíróság szerint, hogy a sajtószerv nem önmaga fogalmazta meg a kérdéses állításokat, csupán azok közzétételében vállalt szerepet.

Erre tekintettel a szükségesség (arányosság) vizsgálata során a Bíróság a sajtónak a demokratikus társadalomban betöltött szerepével kapcsolatos – többek között a Jersild–ügyben kimunkált – szempontokat tekintette kiindulópontnak. Ahogyan azt a nagykamarai Pentikäinen-ügyben is hangsúlyozta, az újságírás kiemelt fontosságára tekintettel a sajtó tevékenysége az Egyezmény védelmét élvezi, amennyiben az adott tartalom a jóhiszeműség követelményeinek megfelelően, a felelősségteljes újságírás szabályainak tiszteletben tartásával születik. Az újságírói szakmai etikai kötelezettségek mérlegelése során az adott médium jellege, befolyásolóereje is fontos szempont: az audiovizuális média jellemzően hatékonyabb az írott tartalmaknál. A sajtójogi kérdések megítélésénél mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy az újságíró szabadon döntheti el, hogy tudósítását milyen formátumban készíti el, ezt nemhogy a Bíróságnak, de a helyi bíróságoknak is mindig tiszteletben kell tartaniuk.

Főszabályként minderre tekintettel az újságíró (és a sajtószerv) nem vonható felelősségre csak azért, mert valamilyen nézet bemutatásához valamely szereplő megszólaltatásával hozzájárult. Mások véleményének ilyen közvetítése során az sem támasztható követelményként, hogy az interjút készítő újságíró elhatárolódását fejezze ki az interjúban elhangzottakkal kapcsolatban.

A Bíróság a konkrét ügy megítélése során rögzítette, hogy a műsor aktuális közéleti témát dolgozott fel, az énekesnek a díjátadón mondott beszéde (amelyben a marihuánának mondott köszönetet) a közbeszéd aktuális témája volt. A marihuána legalizálása pedig egy további olyan téma, ami vitát generál a szlovák társadalomban. A Bíróság rámutatott, hogy még az elsősorban szórakoztató célú műsorok is hozzájárulhatnak az ilyen témákkal kapcsolatos vitához, és így, ha csak kicsivel is, de a kérdéses műsor is hozzátett a téma megtárgyalásához. Azzal, hogy a műsorban az énekes a közelmúltban a díjátadón általa mondottakra reflektált, az adás ráadásul bizonyos hírértékkel is bírt. Ugyan az újságíró reakciója sokféleképpen értékelhető, a Bíróság nem látta megállapíthatónak, hogy a riporter a marihuánafogyasztást propagálta volna, vagy nevetése egyetértést jelentett volna az elhangzottakkal. (Ez fontos körülmény, hiszen amennyiben az újságíró egyoldalúan, csak a vélt vagy valós pozitív hatásokat ismertetve ír a kábítószerekről, a 10. cikk védelmére már jóval kevésbé hivatkozhat, vö. pl. a Paulinski-üggyel.)

A Bíróság döntésében arra jutott, hogy a szlovák legfelsőbb bíróság e szempontokat nem értékelte kellő alapossággal, így például nem is indokolta meg, miért nem fogdta el a sajtószerv érvelését, hogy az újságíró reakcója inkább az interjúalany mondanivalójától való eltávolodást, mint azzal azonosulást tükrözött. Amikor pedig valamely vélemény bemutatása kapcsán szankcionál a bíróság, minden esetben releváns és nyomós érvekkel kell alátámasztani, hogy a szabad újságírás alapelvével szemben milyen szempontok indokolták az intézkedést. Ennek a szlovák bíróság nem tett eleget, erre tekintettel a Bíróság Paczolay Péter vezette héttagú Kamarája egyhangúlag megállapította a 10. cikk sérelmét. Az ítélet elrendelte az 500 euró megtérítése mellett 2.600 euró nem-vagyoni kártérítés és 10.317 euró eljárási költség megfizetését a kérelmezőnek.

✉ Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi rendszeresen megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapképünk illusztráció, forrása: https://bit.ly/3E4YZhM

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!